Szirmok a betonon.
Ha jól látom egy nagyon közeli, majdnem makróképet küldött az alkotó, és emiatt a kép közepe az, ami éles és a szélei picit lágyabbak. Ami érdekes, és érdemes róla beszélni, az a kékes, szűrt környezet és azok a bársonyos vörösek és okkersárgák, amik a kis szirmokon jelentkeznek, és az egésznek ettől a kevert és visszafogott színvilágától van egy hetvenes évek, David Hamiltoni stílusa, picit a szecesszió felé elmozdulva a formák miatt, és egy melankolikus stílusa is az egésznek, és mint ilyen stílusgyakorlat én úgy gondolom, hogy a kép jó. Talán valamilyen emberi tárgy vagy motívum, esetleg egy gyűrű vagy ilyesmi talán még megjelenhetett volna, de úgy gondolom, hogy a csendélet kategóriájára ez nem egy rossz megoldás. (szőke)
értékelés:
Váljék egészségedre, Gabó, enyém a megtiszteltetés.