Kedvelem ezt a képet, azt is megmondom miért. Sok kérdést vet föl, ez a hozzászólásoknál is látszik. Ez nagyon jó dolog. Nyilván van egy technikai rész, mit lehet létrehozni, digitális géppel dolgozunk, tehát adva van az, hogy az érzékelők mit tudnak, ezek között a fényviszonyok között bizony ebben a szituációban, mivel nem egy megrendezett helyzetről van szó, hogy Nóra kedvéért csinálták volna ezt az őrületet, ezért azzal dolgozik, amivel tud. Kicsit zajos az alak, aki épp átfut ezen a tűzön. De az, ami a képnek a szociografikus üzenete, az számomra nagyon erős. Van egy csapat, aki nézi ezt az egészet riadtan, hogy itt mi történik, sok köze nincs hozzá. Zsebre dugott kézzel állnak, az egészről olyan szinten süt a megrendezettség, még azon is, hogy hogyan kell átfutni, mintha minden gesztus előre legyakorolt lett volna, hogy mi most itt tűzön fogunk járni, és előre megnéztük a Wikipédiában, hogy hogyan kell tűzön járni, és úgy, és csak úgy csináljuk. Spontaneitást tökéletesen nélkülöző helyzet, és ez nagyon jól látszik a képen. Arról, ahogy az emberek állnak, a fáklyák elhelyezése, az egész valami eszelősen mesterkélt, és ezt sikerült a képnek áthozni, miközben a mágia működik, ettől függetlenül is. Az az érdekes, hogy az, ami ezekben a szituációkban megtörténik, mint élmény, az ezekkel az emberekkel is megtörtént, akkor is, ha leltárszerűen ők ezt nem könyvelték el magukban. Ez látszik a képen: a tűz, a parázs, az, hogy az expozíciós idővel bánik Nóra, hogy az alak az elmozdulástól elmosódottá válik, az egész olyan, mint egy szellemlény. Ott van az, aminek ott kellett lennie, megtörtént velük is a csoda, csak hát ők nem mentek elég közel hozzá. Nagyon érdekes, köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Középkor c. adásomhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak, köszönöm! :)
Kurdisztánról készített műsoromhoz ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.