Mások felsülései című élő Törökösenemhez, melynek ma 20.00 órai premierjére ezennel szeretettel meghívlak, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Aha. Akkor ez a mi hiányosságunk, hogy ez a sírós ellentét nem jött le.

Ettől életszagú, ettől egyedi, ettől nem steril, ha egy szétfolyt betonszegély nem volt baj, akkor talán két kő sem lehet az.

Azt mondod, működik a geg, meg azt is, hogy a sírós részt könnyen el lehetett volna tüntetni. Nadehát az a geg! Ettől 'zen', hogy benne van minden, a sírás és a nevetés, a maszk és én is, holott csak egy sóderbe rajzolt smiley. Odaírtam a hívószót is a címbe, a zen idézetet, erre utal. Csaba is leírta, ő látta benne.

Nóra, a kövek 99%-a homogén felületet ad, mivel a mérete nagyjából egyezik. Az a néhány, ami nem egyezik, emiatt a nagyobb méret miatt válik képalkotó elemmé. Olyan, mint egy bőrhiba. Egy anyajegy. A sírós részhez nem kell más - hisz gondolom attól válik sötétebbé, hogy nedves - hogy oda is kerül pár szárazabb, világosabb kavics. El lehet ezzel játszani. A geg működik. Nem mondtunk olyat, hogy nem működik a geg. Személyes jelenlét is van. A többit is leírtuk, hogy talán lehetett volna kicsit még játszani ezzel a dologgal. Mi a baj ezzel, hogy ezt írtuk?

Ja, hát persze.. Tényleg rendkívül fontos lett volna a száztizenhatezerötszázhuszennégy darab kő közül kiszednem 2, azaz kettő darabot. A sírós részt meg gondolom be kellett volna cementeznem vagy gipszelni vagy mi. Ettől nem működik a geg, kizárólag a két kőtől meg a megfolyt víztől.

Ez pusztán csak egy geg, nem tudtam megállni, hogy odarajzoljam a mosolyt. Nyugodtan fogd fel szorgalminak, inkább az tényleg.

Kritikus hangulatom van. A kiírás betűjét nem sértve ugyan, de a képen nem tűnsz fel testileg. Értem én, hogy a geg számít, meg a szemet bekötő kendőn átnézés, meg a sírva nevetés / nevetve sírás. Viszont akkor is hiányoznak az erős tónusok, nem vagy Te ilyen kontraszttalan szürke ember.

Nagyon ötletes :)