Azt rögtön mondom, hogy én voltam az a galád, aki ebbe a leckébe ezt betette, ha jól emlékszem, ez szorgalmiba érkezett, és annyit mondanék Balázsnak, hogy ne szúrjon velem ki ezekkel a fura képcímekkel, tessék címeket adni a munkáknak, megéri. Ezek a szmájli, meg három csillag, meg három gondolatjel a tehetetlenségünket mutatják, hogy nem tudunk közel kerülni a saját munkánkhoz annyira, hogy valamilyen címet hozzunk. Értem én itt az utalást, hogy van itt is két szem meg egy száj, de azért ennél kicsit tovább kellene menni. Maga a kép többről beszél, nem áll meg annál a pontnál, hogy ez csak két szem meg egy száj. Bizony-bizony itt ezekkel az ytong téglákkal nagyon érdekes struktúrák jönnek létre. Tessék megfigyelni azt, hogy hogyan egészítették ki a nagydarab tégla, kis tégla, fél tégla, meg kis darabkák is, azt se volt elég, rendes téglát is beteszünk, mert az még mindig ott volt a ládafiába, használjuk el, ne menjen pocsékba. Szóval a leleményesség abszolút benne van az építésben és ennek a megfigyelése egy jó irány. Nekem a három csillag megvan a leckére, csak ez a képcím visszahoz, leviszi primerbe. (hegyi)
értékelés:
Na igen, igen, csak azt amit leírsz, lehet hogy egy tágabb képkivágás jobban mutatná, hiszen most inkább a struktúra von magához, hogy elmerüljek a leleményben és a konstrukció szépségében. A textúrában. Amúgy meg a drámában lehetne. Hmm?
Igazad lehet. Tágabban nem működött, megnéztem. Ez érdekelt, ez a sűrű tégla, meg ez is adta ki magát. Amit láttam/éreztem/gondoltam eszerint nincs rajta a képen, csak az a struktúra, mi miatt láttam (éreztem/gondoltam). Nem arra koncentráltam, ami fénykép lett, hanem arra, ahogy. Köszönöm, jó tapasztalat, jó tanulság, hogy ezt észrevétetted velem.