Igazad lehet. Tágabban nem működött, megnéztem. Ez érdekelt, ez a sűrű tégla, meg ez is adta ki magát. Amit láttam/éreztem/gondoltam eszerint nincs rajta a képen, csak az a struktúra, mi miatt láttam (éreztem/gondoltam). Nem arra koncentráltam, ami fénykép lett, hanem arra, ahogy. Köszönöm, jó tapasztalat, jó tanulság, hogy ezt észrevétetted velem.

Na igen, igen, csak azt amit leírsz, lehet hogy egy tágabb képkivágás jobban mutatná, hiszen most inkább a struktúra von magához, hogy elmerüljek a leleményben és a konstrukció szépségében. A textúrában. Amúgy meg a drámában lehetne. Hmm?

Köszönöm az elemzést, értem, hogy mi a bajod a címmel, szeretnék válaszolni. (Nem menteni, mert ha magától nem működik, akkor szar cím, ez a következtetésem, amit megjegyeztem, de azért elmondanám, miért lett.) Amúgy szerintem ezt nem szorgalmiba tettem föl, hanem ebbe a leckébe, de lehet, hogy csak szerintem, ami ugye nem biztos. Végülis mindegy is, jó helyen van, ha te tetted ide, akkor köszönöm.

A címről: nekem a szmájli nem kedves. Mármint a kettőspont-bezárójel. Nem tudom, miért, valahogy nem tudtam vele megbarátkozni, olyan túl modern dolog ez nekem, amikor épp 72 éves vagyok, és ez sokszor megesik. Ezért aztán úgy tiltakozom, hogy direkt fordítva használom: nyitózárójel-kettőspont. Ez nem a szomorú szmájli, hanem a vidám szmájli fordítva. Mármost ez nekem ilyesmiket is jelent pont. Nem szomorkodunk, hanem fordítva nevetünk. És amikor ezt a képet megcsináltam, éppen ezt éreztem, hogy itt épül egy ház, épült egy ház, aztán valami történt, ami miatt nem folytatódott az építkezés, viszont a belátás ellen, a szél által behordott szemét ellen, meg a hajlékot kereső talanok ellen, meg a nyestek ellen védekezni kell, tehát betömik a maradék téglákkal a lyukakat (ablakszemeket, erkélyszemeket) az általad is hivatkozott lelemény csatarendbe állításával. A ház épülése jó dolog, keserűségből nyilván senki nem kezd építkezésbe. A félbemaradás meg vélhetően nem olyan jó. Úgynevezett rossz. Így fordult meg nekem ez a szmájli, pontosabban így éreztem azt, hogy passzol erre a képre az a két karakter, amit amúgy is magaménak tekintek - ebben a sorrendben. Ettől függetlenül, ha újra címet adnék neki, nem ezt adnám. Mondjuk inkább azt, hogy: Matt

Doomtól gta2-ig ismerem a játékokat, amiket számítanak, meg amik számítanak, ha ebből a tyumbréder négy és a gétéá rómainégy kilóg, akkor hazudtam, de a máriót nem, bár biztos szuper. Vagy az nem is számítós? Na szóval köszönöm, hogy megnézted és köszönöm, illetve örülök, hogy tetszik. Az asszociációt meg a fentiekben részletezett módon nem értem, de ez mit sem számít.

Tisztára Super Mario.
Tetszik. :)