Smiley

Smiley

A digitális kultúrának az egyik ilyen áttételes üzenetét kapjuk Istvántól, de ez így, ebben a formában nekem még nincs kész. Azért, mert primér, nagyon direkt. Látok egy fürdőkádat, benne van valami furcsa színű folyadék, gondolom, hogy ez valami fürdősóval dúsított habfürdő lehet, és ennyi. Most, ebben a helyzetben a fürdőkád, maga kiad egy formát, és ez egy érdekes megfigyelés, de önmagában ez a kép elkészítését nem indokolja, valaminek történni kell. Megint azt mondom: mese. Mesélj, István, mesélj! Visszaadom ismétlésre, gondolom, a fürdőkád megvan, szoktál fürödni benne, tessék megoldani azt, hogy ebben elinduljon egy mese: kiskacsákat raksz a vízbe, vagy beleülsz a kádba, vagy behajolsz, vagy odadobod a törölközőt, nem tudom, hadd ne én adjak ötleteket, de ez így önmagában nekem kevés, ahhoz, hogy ezt fotónak nevezzem. Ez csak egy történet felvázolása. Mint tanulmány, tökéletes, mert az ember készít jegyzeteket ahhoz, hogy később majd hogy fogja ezt a problémát megoldani, tanulmánynak el tudom fogadni, de ebben a formában ez nekem nem működik. Az absztrakthoz, amit itt képviselni akarsz, az kell, hogy kevésbé hamar bukjon le az, hogy itt miről van szó. Az absztrakciónak mindig az a lényege, hogy becsapjuk a nézőt, elvisszük az erdőbe, és ott elkezdünk vicceket csinálni, és egyszer csak az ember a fejéhez kap, hogy „jé, ez egy kád, hát nem gondoltam volna”. Itt most ez a helyzet nem áll elő. Ismétlés. (hegyi)

Hozzászólások

Tamás, nem tudom, könnyebb-e a történetmesélés, gyanítom, hogy ha a kép jó, akkor annak éppúgy feltétele, hogy kompozícióban rendben legyen, mintha csak vegytiszta vizualitás lenne, hiszen legalábbis szerintem a jó kép kevés kivétellel jó kompozíciót is feltételez. Ami a türelmet illeti, bővében vagyok, és szívesen beszélgetek is a kérdésekről, az más kérdés, hogy azért az jó, ha kölcsönösen elolvassuk és értelmezzük is a másik mondanivalóját, és nem akarunk a beszélgetőtárs helyett fejben kitalálni gondolatokat, amik lehet, hogy nincsenek is. A fogalmi tévedéseket pedig szerintem azért jó tisztázni, mert ha nem ugyanazokat a fogalmi köröket használjuk, akkor elbeszélünk egymás mellett.

Helló Urak! Nos, ez nem jó kép. De a fotózás megítélésében, gyakorlásában többféle út is van. A mesélés az egyik. (Szerintem a könnyebbik.) Van egy másik, sokkal rögösebb út. A tiszta vizualitás. Nem állítom, hogy István képei ilyenek, de a lehetőséget időnként látom felcsillanni. Mindkét részről több türelem kellene. Elsősorban természetesen István részéről.

Hát Zsolt nem tudom mi lesz a jövőben képekben. Most áttértem én is fekete fehérre, majd kíváncsi leszek azokra mi lesz a válasz/értékelés.

István, lehet hogy velem van a baj, valóban, de ha nincs ok, amiért elkészíted a képet, az át fog jönni a képen is. Egy fürdőkád rózsaszín vízzel nem sok, miközben lehetne gondolkodni azon, hogy mesélj. Azt írod, te nem akarsz mesélni. Ez bennem azért vet fel kérdéseket, mert egyrészt tudom, hogy tudsz mesélni, másrészt van is mit mesélj, tehát inkább érzem azt, hogy nem akarsz erőfeszítést tenni.

Bocs, hogy így mondom, de abban maradtunk, őszinték leszünk. Engem nem érdekel a profi út se jobban, mint az amatőr, de a kezdő nem kötelezően puritán és a puritán nem kötelezően kezdő. A puritán az egyszerűt jelent, eszköz nélkülit, keresetlen egyszerűséget. Ez nem jelent ürességet és céltalanságot.

Mondok mást. Fotózni akarsz. Gépet akarsz. Ha nem azért, hogy kifejezd vele magad, akkor miért? Azért, hogy legyen? A gép csak eszköz, a gép birtoklása nem lehet elégséges a vágyad kielégítésére. Nem a gép a cél, hanem hogy egy nyelvet megtanulj. A kép készítés és a képekben beszélés is nyelv. Ahogy az anyanyelved is az, ahogy a süketnémák jelnyelve is, ahogy a színház is, ahogy a zene is. Zenéléshez is célszerű elsajátítani az alapokat és a szabályokat megismerni, mert kevés sikert hoz, ha kiállunk a színpadra és csapkodjuk a húrokat.

Zsolt, az a helyzet, hogy én mese; történet; csattanó nélküli képeket készítek. Nem akarok mesélni vele, prózázni. Én csak egy adott pillanatot akarok megosztani veletek. Amiről úgy gondolom, hogy érdekes és tetszik azt megosztom. Ez a kádas megoldás is azért lett mert olyan furi volt ahogyan ránéztem. Vagy húsz képet csináltam erről, hogy minden stimmeljen, de az alakot is utólag vettem észre. Az a baj szerintem veled, mivel már nagyon sok évet, és tapasztalatot szereztél, nem beszélve a más nagy neves, vagy profi fotográfus közegről. Ezért már az egyszerű dolgok nem izgatnak és nem is érzékeled olyan szinten, mint egy kezdő puritán amatőr.

Nahát, hogy ez kád lenne, erre én nem is gondoltam volna. Azt hittem, hogy egy valamilyen autónak egy részletét látom, lehet, hogy csak amiatt, hogy tudom, hogy István az autós szakmában nagyon otthon van... Érdekes, minden esetre.

Na, most mikor jó egy kép? Akkor ha semmiféle töredék maradvány/sallang nincs rajta?
Így is levágtam a csempét a sarkokban. De ha nem lenne fent meg semmi akkor mit kezdene a két fény csík magával?
A másik kérdés, miért kell a rejtvényt keresni egy képben?

Jó lenne, de a két felső sarok megbocsáthatatlan. Azzal, hogy ott belóg a kád széle, az absztraktnak vége, ez félreismerhetetlenül egy fürdőkád, gyanús vörös folyadékkal.
Ha a teteje vágva lenne, akkor csak a leeresztő gombja marad meg ami visszahozza, de az valahogy nem teszi tönkre az illúziót, az olyan, mintha a helyes megfejtés fejjel lefelé a lap alján lenne. A kép teteje viszont olyan, mintha a rejtvény után mindjárt oda lenne írva a megoldás is.
Szerintem.

Ne hagyjuk már szó nélkül ezt a képet. Bizarr, de éppen ez az erőssége. Fantasztikus ez a ribizlidzsemmel teli kagyló.

Új hozzászólás