Szabó Magda Abigélje jut eszembe erről a képről, fene se tudja, miért, van a hangulatában valami szomorkás, lemondó, búcsúzás jellegű dolog, részben a szín miatt, részben amiatt, hogy oldalról, valami nem megfejthető helyre nézve mutatod magad, mint aki elfordult a világtól, a kamerától, az emberektől, de a természetben sem találja meg önmagát, azt is csak szemléli elbújva a fa mögött, mint egy nagy bocsánatkérés, mint egy ölbe ejtett kéz. Lehet, hogy indokolt az, ami miatt így mutatod magad, de lehet, hogy csak valami esztétikai megfelelési kényszer, hogy klasszikus értelemben véve szép és távolságtartó legyek. Téli tópart, kopasz fák, vízen úszó kacsák, szomorú asszony a parton, minden egy irányba mutat, egyedül a talpas cipő és a farmer lehet ebből kikacsintás, hogy ne vegyetek ám annyira komolyan, ez csak egy beállítás. Nem jutunk így közelebb hozzád, ha ekkora falat emelsz, mert a néző közhelygyűjteménynek élheti meg azt, ami egy képbe van most sűrítve, de hát akkor hol van Éva? (hegyi)
A látszótér borsótermése jövőre igen gazdag lesz.
Tamás, ühüm, sok a zöld?