Na, akkor szuper, egy a csónak. Jöhetnek a képek :)

Szia!

Elöljáróban annyi csupán, hogy tulajdonképpen minden sorral egyet értek, sőt én is így érzem, gondolom!

Elsőblokk - Teljesen oké, kár szaporítanom a szót emiatt.
Másodikblokk - Úgy tűnt ez kapcsán hogy kissé félre értettél, vagy beleláttál azt amit nem akartam bele írni, utólag már úgy is éreztem hogy nem elég 'mázas' a megfogalmazás.. Szóval remélem nem vetted bántásnak! Mert a rendszer tetszik. Társkeresést úgy akartam volna inkább értetni hogy a közösség, az itteni lehetőségek ne végcélja legyen a barát, társ, stb találás, hanem 'csak' egy nagyon szuper 'melléktermék', ezt azért írtam mert több oldalon ilyesmiket tapasztaltam már...
Harmadikblokk - itt is lehetett valami anomália, mindig ezt az igét hirdettem én is,nem is értettem mért írtad ezt. Szerintem nagyon kevesek vannak kész (és ezt nem az itteni viszonyokra értem, hanem akár nemzetközi elismertekre is, szóval aki úgy mond 'késznek' érzi magát az elég erős tévképzet. Szóval dettó :)
negyedikb. - Ez a rész is tele van örök érvényű igazságokkal, ezzel nincs is baj; amit másképp látok csupán abban áll hogy nem tartom magam fontosnak vagy elég érdekesnek ahhoz hogy legyek a téma, természetesen bele tudok nézni a kamerába néha szoktam is, amit látok az más kérdés, de ezek leginkább nekem szolnak nem másoknak, ezt az egészet így értettem, mármint a lecke megkerülést..; Mindettől függetlenül teljesen jó amit írtál és megérthető.

Köszi hogy szántál rá időt is kifejtetted! :)
Őszinte tisztelettel (a magam renitenskedő mivoltommal!:)
d

Tingecz kartárs, azt hiszem erre mondom azt, hogy verbálfotó. Összeállt a fejedben, hogy mi jellemez, jól le is írtad. De mindez - kérdezem - vajon képileg összeállt eggyé? Összeállhat? Lehet egy képre szuszakolni a bézbólt, a könyvet, a az orrot és mindent - vagy érjük be kevesebbel, hogy ez a kaleidoszkóp ne zuhanjon elemeire és ne kelljen magyarázni? Kérdés, amire neked kell a választ megtalálnod. Ami az artisztikusságot illeti: a balett portréd jó, mert ad belőled egy darabot. Mert bár mintha picit meg is ijedtél volna tőle, hogy vajon milyen asszociációkat fog majd hozni, ezért magyaráztad, de mégis, működik, mert egy szelet, nem az egész, egy vetület, de az őszinte, és így működik az is, amire azt mondom, artisztikus. Ez nem melléduma vagy valami cinkelés, hanem valóban azt gondolom, hogy olykor a kevesebb több lehet, mert ha mindig barokkosan akarunk dúsítani, akkor egyszercsak az ember hátradől, picit távolabbra, és azt mondja: oké, ez a Dávid gyerek ügyes, de miért bújik szerepek mögé? Egyszerűbben: csinálj egy semmilyen-átlagos portrét is, mert a bemutatkozásnál sem biztos, hogy egyből nagy regényt mesél az ember, hanem nyújtja a kezét, elmondja a nevét és belenéz a másik szemébe. A regényt se a közepén kezdjük olvasni.

Ami az oldalra vonatkozik: lényege az önismeret. Ez az út, amin bukdácsolunk, hiszen azt vallom, hogy csak stabil önismeret lehet az a bázis, ahonnan elindulva képesek lehetünk adni magunkból képek által, kamera által, és csak ez lehet az az alap, ami akár egy portré, akár egy városkép elkészítésénél abban segít, hogy stabilan állva a lábunkon tudjuk, mit akarunk és mit várunk el, tudjuk, mit kérünk és mit adunk cserébe. Vannak, akik ezen az úton az első lépéseknél járnak, vannak, akik technikailag már jóval előbbre tartanak, de az önismeret és önmegmutatás terepén már a kezdeteknél, akár évekkel ezelőtt már előre szaladtak és máig nem érték magukat utol, tehát a csapat, a paletta nagyon színes. Társkereső? Abban az értelemben biztos, hogy jó tudni, hogy más is ugyanabban a cipőben jár, vagy előttem, vagy mögöttem, és vagy én tanulhatok tőle vagy ő tőlem, csupán a tapasztalataink megosztása által.

Tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű egy platformra terelni és ott is tartani a szakmailag első lépéseket tevőket az úton lévőkkel, hogy nem egyszerű akár egy virtuális közös padba ülnie annak, aki az első felvételeit készíti és annak, aki akár már ki is állít, de én hiszek abban, hogy egyrészt az elemzések mindig igyekeznek testre szabottak lenni, másrészt hogy nem ellentmondva ennek egymás elemzéseiből is lehet okulni, és hiszek abban, hogy a totál kezdőnek inspiráló lehet a másik, és a haladónak nem derogál kezdőkkel egy tálból cseresznyézni, hiszen aki magát késznek gondolja, az tulajdonképpen el is ásta magát a feledés vermébe. Így valahogy.

Tehát azért kérem az ismétlést, mert úgy érzem, hogy valami feladatot meg akarsz úszni, vagy viccel, vagy olyan elvonatkoztatott megközelítéssel, amire lesz mód a későbbi leckéknél, de mindenképp fontosnak tartom azt a jelzést - még ha a konkrétságában tévedek is akár, hogy mi ennek az oka - hogy a második és harmadik leckét kerülöd, nem akarod "egyenesen" megoldani. Nem mondom, hogy igazolványképet kell csinálni, de azt mondom, hogy amíg nem akarsz-tudsz szembenézni a kameráddal, addig amíg magaddal ebben gátjaid vannak, addig hogy fogsz másokat fényképezni? Nem tudom, mennyire világos: abban hiszek - lehet tévesen - hogy az önportré segít abban, hogy önmagaddal szembenézve egyrészt megismerd magad, azt is, hol fáj, hol szorít, azt is, hol akarod megúszni, másrészt segít ez által abban is, hogy ha mást fogsz fényképezni, tudd, hogy miért néz félre, miért nehéz kontaktust találni, miért zavarja a nagy fény, miért bújik el, miért fordítja el a fejét, és ezt ne csak tudd, de érezd is. Mert akkor nálad lesz a kulcs, hogy kinyisd őt, és megértve átérezve saját élmény alapján már segíteni is tudj neki, így közelebb kerülve jó portrét készíthess.

Hegyi úr!
Korrekt az értékelés.. :) (Ezt a visszaadásra értem és megértem)
Azt hiszem meg kell köszönnöm illendőség címén, hogy dilettáns helyett az artisztikus jelzőt használtad! :)
Ellenben kivételesen most tűnik úgy először hogy nem értek egyet az értékeléssel.
Ha valami nem megszokott az artisztikus, ezt még el tudom fogadni, de mért hiányoznia belőle az ember? Természetesen nem ismersz így az eddigi felépült konvencióid, rendszered alapján próbálsz értelmezni értékelni (teszem hozzá általában jól) ebből kifolyólag azokban is van emberi, sőt. Még ha nem is elfogadott. - ezt az eddigi képek személytelenségéhez.

Ennél - néhány fotót lőttem, szóval nem csak egyet.. ezt azért írom hogy terveim szerint éppen elég jól jellemez - tehát mint képi elemek: *könyv - szeretek olvasni, azaz megismerni, tudni; *dőlt polc, romos szekrény - a könyek (amik a 'tudás'edénye) alapja, tartója labilis sőt nincs - ez lenni az ismereteim hiánya a félműveltségem, a vágyott megismerés hiánya, elérhetetlensége, tehát tudatlanságom; *poló - kosárlabda, kedvenc sport, egyik kedvenc poló, sapka stb..; profil - nem szeretett orrom, amihez a vonal vezetés is irányít szekrénnyel. Persze a fény fele nézésre azaz kifele tekintés és direkt nem a kamerába dologra fel lehetne hozni egyéb tartalmakat, ami nem fontos... Pont ezekért is írtam a megjegyzésbe hogy szorgalmi Ezt úgy értendő, hogy nem kell komolyan venni.

Önszeretet/elfogadás értelemben igazad is lehet egy itteni pedagógiai viszony rendszerben; függetlenül nem teljesen osztom, mert attól még lehetek részese a képnek úgy hogy az nem rólam szól hanem a modellről és pont ez a lényeg. Na meg sarkítva... na jó inkább hagyjuk, nem hiszem ezért vagyunk itt hogy én mint hozzá nem értő filozófiai, pszichológiai dogmákat feszegessek. :)

Természetesen meg fogom csinálni a portrét, kérésedre! Csak a belekényszerítettséget nem szeretem..
Az oldal lényege se tiszta gyakorlati értelemben - néhány tartalomból úgy jön le hogy egy alternatív társkereső felület. Remélem tévedek, mert akkor talán van itt keresni valóm.

Bocsi hogy hosszúra eresztettem, egy szimpla 'kösz'-nél. Köszönöm a megtisztelő figyelmet is!

Köszönöm. Azért ezt még csiszolni kellene, úgy érzem.:D:D:D

Már hogyne lenne fontos... Jó ez, így legalább én is felismerlek, nem csak Mácsai :)

Köszi szépen Ádám!

jaja, igen; a tükröződésre szerettem volna beállítani, viszont a gép egy idő után kezdett nehézzé válni én meg türelmetlen, maradt ezt.. :) úgy sem fontos (csak illik elején megoldani az első leckéket asszem)

Jaj de jó, szeretem az ilyen színfalas dolgokat, önirónikus, szimpatikus, az élesség viszont mintha nem lenne eldöntve hogy hova kerüljön.