Szorgalmi a 2. leckéhez, Mácsai úrnak, annak érdekében, hogy felismerjük egymást az uucccááán.
Na, hogy ne legyen olyan egyszerű az életed, ezt most szépen visszaadom ismétlésre. Mégpedig azért, mert szeretném, ha az önportré mint témakör nem csak a bújócska, hanem a valós kompozíciós és modellvezetési munka szempontjából is megoldásra tudna kerülni. Máshogy mondom: az előzőekben frankó, artisztikus megoldásokat kerestél, de közben elveszni látszott az ember. Itt meg laza csuklómozdulatokkal felskicceltél egy portrét, ami ha a lazaság mellett a tudatos bemutatás is szerepet tudott volna kapni, akkor akár jó is lehetne. Nem sok hiányzik formailag, annál több érzelmileg. Dávid, ne utáld magad ennyire látványosan, mert ha magad nem tudod megszeretni a magad esendő mivoltában, akkor hogy és mit fogsz kezdeni a modelljeiddel? Hajrá, kérek gyorsan egy portrét! (hegyi)
Na, akkor szuper, egy a csónak. Jöhetnek a képek :)