Flo'ra

Flo'ra

Nos, amikor először láttam a képet, gondoltam a hiba leckébe küldte Dávid, de aztán láttam a leckebesorolást, és elvesztettem a fonalat. Aztán elolvastam a kommentárokat, és bevallom, nem kerültem közelebb a megoldáshoz. Az a helyzet, hogy ha sok asszociációs kapun kell átjutni az alkotó elképzeléséhez, akkor egyszer csak elveszítjük a nézőt. Ez a kép egy lyukkamerával készült fotó, valószínű, hogy vagy bejutott valami nem tervezett fény is, vagy lejárt lehetett a hordozó, nem tudom, de érdekes színek és foltok bonyolítják a helyzetet, viszont ha az alap képet nézem, egy nő néz velem szembe, és tart a kezében vagy virágot vagy tortát, nem tudom, viszont így most, ebben a végeredményben leckebesorolás nélkül is azt érzem, hogy az alkotó játszott egy technikai játékkal, lett valami eredménye, de bármi lett volna az eredmény, annak is örülünk, és aztán miután meglett az eredmény, elkezdett gondolkodni, mi is lehet a dolog üzenete, került köré ideológia is, hogy mi miért van úgy, de maga a folyamat esetleges és nem volt kézben tartva, vagyis a véletlen komponálta készre a képet és nem az alkotó. Vannak divatok, amiknél például feldobunk gépet a magasba, közben az szegény exponál egyet kínjában, aztán lesz ami lesz alapon, utólag eldöntjük, hogy kép ami kép vagy sem. Én ezt nem gondolom (kevés tudatos kivételtől eltekintve) alkotói folyamatnak. Számomra az alkotás bentről jön kifelé, persze van impulzus, ami visszhangot ver az emberben, de alapvetően a főnök én vagyok, az alkotó, és nem a gép, és nem a jósiten, és nem is a véletlen. Ezek mind lehetnek segítőtársak, de ha a gyeplőt átadom nekik, akkor ott vagyunk, hogy mi is van akkor, ha mondjuk egy robot vagy a macskám nyomja meg a gombot - filozófiailag érdekes kérdés, de alkotói értelemben számomra gyorsan romló matéria lesz a végeredmény. Azért mondom ezt így most ennél a képnél el, mert láttam már azt, amikor a belső feszítő közlési vágy és a sok felgyűlt élmény, tudás és információ kereste a formáját, és azért nem találhatta meg, mert az alkotó türelmetlen volt, és nem adott időt, hogy a tartalom behívja a formát is a képbe. Egyszerűbben fogalmazva: amikor felugrasz a magasba a tüllszoknyában, ott van tartalom, ötlet és forma egyensúlyban és mégis benne tud maradni a véletlen fűszere, de az irányítás nálad marad, ezért határozott az üzenet, amit a néződ meg akar fejteni. Itt a néző ránéz, ha tud azonosulni az esztétikai végeredménnyel, akkor gratulál, ha nem, akkor kritizál, ötletel, mit lehetne másképp, de egy dolog szinte biztos: nem fogja falra tenni, nem fogja nézegetni, mert nincsenek ritmusban a tudatos és véletlen rétegei. Nem tudom, hogy ez így mennyire lett értelmes, én azt mondom, hogy ne engedj a külcsín és a forma csábításának, az archaikus technikák fontosak, de csak ha helyén kezeli őket az ember, amúgy csak egy szerep marad, amibe iszonyatosan könnyen lehet beleragadni, és baromi nehéz belőle időben kikászálódni. (hegyi)

Hozzászólások

Sajna élőben nem volt rá alkalmam de utólag meghallgattam a műsort.. Nagyon tanulságos volt :)
Igazából nem tudom hogy honnan fakad a zsigeriszintű(nek tűnő) tartózkodásod a témától.. de attól még érdemes kipróbálni dolgokat, ismeretlen területeken boklászni. Persze nem akarom feleslegesen védeni mert nyilvánvaló hogy nem jó, sz.r, legalábbis ebben a formában. És itt nem mint alapötlet értem hanem mint kivitelezés. De ez is egy fázis, lentebb írtam hogy tanulmány szinten van nálam a dolog, egy kisérleti tekercs utcsó kockája volt. blabla.. nem hiszem hogy ez elitélendő lenne. Viszont még tán a második képemnél írtad hogy kössünk üzletet... Noha azt, még nem teljesítettem de én is azt kérném, Zsolt, ha van kedved kössünk üzletet, ezt megcsinálom rendesen ezzel (nem biztos hogy perforált filmmel - kifogytam már hónapok óta a 120asból) a likkal, a megfelelő évszakban, környezetben stb, és akkor visszatérünk rá! Köszi a figyelmed!

Erről a képről is beszélgettünk Sebivel a Garázsmenet című műsorban kedd este.

Kedves Tamás, természetesen, nem titok! :)
Szóval, mint ahogy Gábor is írta, ez egy lyukkamera, régid doboz átalakítva - lencsétlenítve. Ennek az első teszt-tekercse.
Az adatai ennek: F:117 f/257 likátmér ~0.45 szöge: 43deg, a nyers anyag - lejárt konica centuria chrome - keresztbe hívatva (ezé' szép színes, meg a görbéje is felizgult a nem rendes tartástól és lejárattól).
Annyiban egészíteném ki Gábor hozzászólását hogy 120-as roll befogadására alkalmas 'perselybe' fűztem 35-ös filmet.. mivel, jelen esetben a film dimenzió kisebb mint a képalkotás felülete, szöge, így exponál a perforáció szélére is, ellenkező esetben vinyettálna erősen a kép sarkok, szélek felé...

Szerintem ez lyukkamera. Az meg mindenhova exponál.

Dávid, egy technikai kérdésem lenne. Kérlek, ha nem titok, áruld el, a technikát, ahogy a perforációra kiterjedő expozíció történt.

Nem egyértelműek a képi elemek, sajnos ez az én hibám és tájékozatlanságom, de nem hagyom ezt ennyiben, inkább csak egy tanulmányként tekintek a képre..

Véletlen, kapcsán eszembe van valaki nagyon találó gondolata, de persze nem tudom előhívni még a nevet se.. így maradok magamnál és csak annyi hogy talán jobb, a véletlen helyett egy 'ismeretlen erőt' megnevezni, mint társalkotót. És remélem nem csúsztam bele egy szakrális kategorizálásba.. :)
Jó ez amit felvetettél - a gondolat és érzés együtt járása terén.., feltételezem ekkor van a legjobb esélye annak hogy az üzenet (már ha van, mert van úgy hogy nincs üzenet és akkor mégis az, de hát ez parttalan..) céljába érjen. Ekkor lehet a legmélyebben befogadni - Ezt értem úgy hogy csak általánosítva, mert nem csak értelem és érzelem megfelelő szintű meglétének a függvénye hogy mégis mi jut el vagy mi ragad, indul meg,stb. a csatorna végén lévőnek, hanem egy sor más tényező együttese is (ezt saját magam példáján írom de nem ragozom tovább...). Szóval legalább az a valami így működhet a jó hatásfokon.
Persze mint írtad tudatosan lehet vele tervezni, irányít(gat)'ni azért az még se fedi le az egész folyamatot, és ilyenkor lép be a háttér tudás hogy tudni mit mikor miért.. (ennek vagyok nagyon az elején, de pont ez az izgalmas fázis.)

Örülök annak, ahogy vélekedsz.. fontos nekem a megismerés és már megkaptam kritikaként azt - közvetve vagy közvetlenül - aminek a lényege az utánzás volt.. Pedig ez nem (teljesen) van így! Kell és ha már lehet ismerni másokat akiktől nem szégyen tanulni ellesni azt.., amíg nem csak egy reprodukció a cél, addig van létértelme szvsz. Tehát beépíteni átformálni és a már megértett egész (technika stilus stb) integrálódik, valami plusszá alakul, abból lehet tovább lépni. Ezért én még mindig már nem is tudom mióta egy megismerési úton vagyok rácsodálkozásokkal és próbálkozásokkal kikövezve. Azt hiszem már itt is maradok. :) [..ezt lehet a stockos megjegyzésednél folytatom]
Amit már a negyedik bekezdésesben is megfogalmaztál, írnám rá csupán zeneisége miatt hogy 'viva la Vulva' de többen félre értenék és degradálónak minősítenék, holott pont inkább az ős-kehely, ős-(emberi)teremtés metaforájaként értem. És itt kapcsolódnék ahhoz amit írtál is hogy meg kell magyarázni ami több értelmű, célú lehet - elsőnek azt tanultam meg a suliban hogy evidenciákat ki kell fejezni, mondani mert van aki más értékrendszerrel viszonyítási alapokkal bír ami nem jobb vagy rosszabb csak eltérő és ezért megelőzendő a kellemetlenségek. Na ez az amit kihagyok elfelejtek olykor - talán pont ezért is bonyolódtam bele a verbalitásba a képeim alatt...

(Már fel is jegyeztem - megnézzem a filmet!)

Köszi még egyszer, hogy kifejtetted gondolatodat, sok értéket leltem benne!

üdv
d

(ja, a "semmi köze" mégsem igaz) :))

Hogy fontos, az nagyon érezhető. Ha ki merem mondani, akkor éppen a vörös foltok miatt - de mint látod, akkor ott visszakoztam :) Most értem.
Néztem, hogy mi van a modell kezében, nem jöttem rá, de már látom.

Amin elgondolkodtam olvasva soraidat, hogy tényleg, milyen izgalmas is a véletlen az alkotás során... Számos személyes élményem is van, de most ez nem számít, csak a tapasztalat: közhelyszerűen azt mondanám, hogy nincsenek véletlenek. Ha nem foglalkozol ezzel, véletlenszerűen biztosan nem bukkan fel a semmiből e fotó. Ha nem lámpázod meg, nincs ott a folt. Tehát a véletlen szerepe nagyon bekorlátozódik. Erre mondom, hogy esetleges, abban a szituációban, azokkal a szereplőkkel úgy esett meg. Persze értem amire céloztál, hogy nem minden a Te előre eltervelt szándékod szerint történik. Ez igaz. Neves írók is gyakran beszámolnak róla, hogy szereplőik önálló életre kellnek, nekik nincs más dolguk, mint tartani a tollat, alátenni a papírt. De az ember szerencsére nem csak tervezett ráció, magyarázat, ok és okozat. Bár az én munkám lényegében ez, de mindig irígykedve szemlélem azon alkotókat, akik be merik vállalni az esetlegességek érzelmi többleteit. Persze tudom, van a "szakma", annak ismerete alap. Ahhoz jöhet az, amit úgy neveztünk itt, hogy "véletlen". Talán szakmai alap nélkül nem is jön. Mondhatnánk viccesen, nagy alkotóknak rendszerint nagy, kicsiknek kicsi véletlen jön :))

Szívesen beszélnék arról is, hogy a művészet nekem egyfajta sorrendi kérdés is. Először érzést vált ki, de aztán mindig gondolatot. Az érzés indoklása a művészetekben egyértelmű, ebben közmegállapodás van. De gondolat nélkül nekem a művészet üres, gyakran giccsessé válik a puszta érzésekkel (Tudom, ennek a megközelítése iskola, szemléletmód, kultúra kérdése is - azaz nem zárom ki, hogy másnak más fontos, nem definiálni akarom a művészetet, csak dióhéjban elmondani, nekem mit jelent.) Ezért belefér nekem az érzelmet kiváltó művekben az utólag meglátott gondolat is - attól nekem művészetté válik az alkotás. A szakma pedig a bába ennek megvajúdásában. A művészet nem a szakmáról szól. Szakma nélkül is teljesítheti egy mű érzelmi és gondolati szerepét, de a szakmai ismeretek hihetetlenül felgyorsítják a "szülést". Nem mereven, de valahogy úgy látom, a szakma tanulható, a gondolatiság megismerhető, gyűjthető, de az érzés, annak keltése viszont tehetség. Több fotódat láttam itt, és mindegyikre igaz volt, hogy nem hagyott hidegen. Érzéseket keltett - hol ilyet, hol olyat, és mindig továbbgondolásra késztetett. Fontos! Nem feltételen az extravagáns technika miatt. De az megint csak szakma. Ugyanakkor a kísérletezgetés is nagyon fontos! (Itteni egyelőre egyedüli személyes ismerősömben is ezt nagyon szerettem mindig. Töretlenül forgatja ki a világot a négy sarkából - persze úgy hogy a légynek sem árt vele! Szia Gime! :))
Szóval hosszúra nyúlt elmélkedésem lényege csak az, hogy hajrá!

Flóra egészen biztosan a nimfák egyike. Ki is fejtem miért. A férfi létben az egyik legjobb dolog, hogy képes meglátni (és itt kicsit perspektiválódik ama másik mű alatti gondolatom is), hogy a földtől elrugaszkodva képes idealizálni, eszményíteni. Szellemének erejét a nő anyagi voltától elrugaszkodott, de anyagi jelentőségének szentségére (ez a fontos itt) tudja fordítani. A gondolataidban is ez bontakozik ki számomra.(Természetesen a szentséget nem mint kanonizált fogalmat, hanem magasztosságot értem, és üzenem Zsoltnak, semmi köze a világnézetekhez :) E bekezdést tömören is lehet mondani: Éljenek a nők! (de ez így sok félremagyarázásra ad még lehetőséget, ezért kell időnként kifejteni)

És hogy körbeérjek, éppen a Szárnyas fejvadász feszeget hasonló kérdéseket (is & számomra). Az anyagtól elszakadó, vagy annak profán volta fölötti eszmény megtestesülésének útját kíséri végig a főszereplő velünk. Nem akarok részleteket elárulni, de annyit mindenképpen kell a jelen beszélgetés miatt, hogy a nő anyagi értelemben nem teljesen nő ott. Az alkotók válasza értelmezésemben, hogy a nő eszmény. Minden körülmények között.

(+1 Ennek az egész gondolatkörnek még semmi köze a szerelemhez, de az is természetesen nagyon fontos!)

Üdv. István

Köszi szépen István hogy nem írtad le azonnal.. :)
A karakter nem volt meg, de rákerestem. Azt hiszem a filmet is megnézném már :)
(Amúgy ő Réka - személyes üzenete van hogy pont az nap tettem fel, de persze ezt nem kell tudnia senkinek, de szerettem volna itt tudni, ebben a témában)

Gondolkodtam egy alternatív címen is - 'Nymph' viszont ehhez a megfelelő évszakban újra kell alkotni, gondolni (ez most télen készült).
Külön örülök hogy véltél felfedezni a vörös foltokban szerepet.. nagyon tudatosan ott van viszont felettébb esetleges, igaz.. főleg azért van mert nem pont így gondoltam őket. [Zseblámpával világítottam be, hogy valamiképp a szirmok illúzióját keltsem. Nagyon kísérleti tekercs utolsó felvétele ez, durva hosszú expóval, megörültem hogy ennyi is látszik :) bár jobb lett volna ha rendesen kivehető a fehér gerbera a kezében és szintén virágmintás öltözéke..]
Nagyon izgalmasnak tartom hogy nem tudok mindent kontrollálni a képalkotás közben és a véletlennek van közreműködő szerepe, ami olykor hozzá tesz, vagy elrontja esetleg átforámálja.. :)
Bocs hogy hosszú lettem, csak hát számít számomra a kép..

Minden jót!
d

Kedves Dávid!
A technikai csodálkozáson túl leginkább hangulati benyomásaim vannak a képet szemlélve. A kettő együtt nekem egy ábrándos retro, vagy inkább időutazás érzetet ad. A szimbólumrendszerekben vélem felfedezni az évszakokat, de az is igaz, ha nem nézem meg a kategóriát, akkor nem biztos, hogy egyből kitalálnám. Az erős színhatások és a szuggesszív női alak kelt határozott benyomást bennem, és felidézi a Szárnyas fejvadászból Rachel alakját :)
Ezen benyomásaim miatt nagyon tetszik a kép. A vörös foltok szerepét jelen megjelenítésben nem látom át, abban esetlegességet gyanítok. Kísérletező, útkereső, kutató kedved pedig nagyon szimpatikus!
Üdv. István

Új hozzászólás