Jó az irány, amit Eszter elkezdett, leginkább azért, mert a fényről szól, a fény a fő témája, és minden csendéletnél ez az egyik alap szempont. Az, hogy az almák miért a feneküket mutatják, nem teljesen értem, érdemes a tárgyakat úgy figyelni, hogy hogyan adják ki a legjobb formájukat. Ezekben a perspektivikus helyzetekben az is izgalmas lehet, ha a tárgyak méretével játszva mintegy vizuális játékként a kisebbet tesszük előre a nagyobbat hátra és ezzel megkeverjük picit a nézőt. Szóval sokféle dolgot el lehet ebből indítani, én azt javaslom Eszternek, hogy hallgassa meg Demeter szavait (a leckeleíráshoz be van linkelve) és ahogy mondjuk a villamosos képeinél, engedje át magán az élményt, figyelje a környezetét, és keresse a csendéleteket. (hegyi)
értékelés:
Az a poén, hogy a terítő valójában vaj színű, a fényforrás pedig természetes napfény volt. Így süt be egy téli délutánon a dohányzó asztalra.
A keddi Fotocaffe műsorban erről a képről is beszélgettünk Sebestyén Lacival.