A lírika már megvan, csak a flow hiányzik.
Sem a címmel, se a leirattal nem tudok mit kezdeni szerencsére, így csak a kép dolgozik, és az jó. Szerep, hiszen meg kell felelni magamnak is, a társaságnak is, akár valós, akár képzelt, de mindez mögött ott van az, amit nehezen lehet eljátszani, és ez a tekintet. Nézzük csak a két szemet, egyik fáradt, lágy és puha, a másik keserűbb, kritikusabb, szóval a tekintet az, ami a prímet viszi a melegítő kapucnija, a félmosoly vagy a pelyhedző szakállka mellett. Ádám, kellenek az önportréid, hajrá! (hegyi)
értékelés:
Köszi! :)