(+)

(+)

[Családi fotó, Szekszárd, rég]

Elsőre is a címre kell mondjak valamit, mert értem én, hogy ott a vöröskereszt jel vagy mifene, és ezért a plusz jel, de valahogy nem tudok mit kezdeni ezekkel a címadásokkal, nem csak Dávidnál, de másnál se. Amikor képforma adja a címet, T, O, + és a többi, az nekem megúszós. Lehet hogy az a baj, hogy túl sok képpel volt dolgom már és amikor katalogizál, kiállítást csinál az ember, akkor jön rá, hogy visszanyal a fagyi. Ha jól látom, a falon egy (szülői) pár, és talán a kép előtti két ember azonos lehet azokkal, akik a képen vannak, és talán az ő fiuk az, aki a kamerát kezeli, talán. De lehet hogy a fali kép és a két ember nem azonos, hanem szintén valami rokoni kapcsolat, talán akkor nagyszülők vannak a falon. Talán. és talán az a bajom, hogy egyrészt sok a talán, másrészt ehhez még az is hozzájárul, hogy van is benne szoció meg nincs is, mert ugye a szocióban azért ennél több a tényszerűség, miközben a dőlő perspektíva nem nagyon értelmezhető, hiszen csak nem vagyunk épp részegek, hiszen ez nem egy esküvő, vagy nem is tudom. Talán. Szóval Dávid, ezt én a korai zsengék közé teszem és jó lenne, ha a mai Dávid mint tanulmányt kezelné ezt, és újra nekifutna. Merthogy a Horus archívum azért abban más projekt, hogy ott ritka a művészieskedés, azok úgy rosszak, hogy közben épp emiatt szépek is, úgy hibásak, hogy közben a totális amatőrség mellett kordokumentumok is, szóval én ebben érzek egy kis csináltságot. (hegyi)

Hozzászólások

kép: például a romlott film. Mindenképpen lutri, a kérdés tehát eleve eldőlt abban, hogy mennyire tervezhető. De ha tudod, hogy romlott és az hozhat érdekes szitukat, akkor a dolgod az, hogy utólag legyél kutya kemény, vagyis hogy amit a véletlen hoz, azt se fogadd el csak azért, mert milyen szépen rohad vagy milyen szépen esik szét. Ha nem ad hozzá a koncepcióhoz, a képhez, ami a fejedben van, ne hagyd eltéríteni magad a technika által. A trendek, divatok azért vannak, mert az ember mindig keres és néha visszanyúl az alapokhoz is akár, elővesz régi technikákat, és ha ez csak azért van, mert nem tudja, mit akar, azaz nincs ihlet, akkor nyomjunk valami jó kis roncsderbit, akkor ott a gyeplő a lovak között van. Az is kérdés és fontos, hogy észreveszi-e valaki, ha a saját epigonja lesz.

A képre: jó, hogy te hozod párhuzamba Lukszékat, és nem nekem kellett, jó a példa. Ott is alkalmazol egy technikát, itt is, jegyzem meg, mindig van technika, hisz nélküle nem lenne kép. Ott a mondatok benned egyélrtelműek lettek, és utána készült a kép, nehezen hiszem hogy véletlenre bíztad volna, hogy mi lesz a képen, vagy a technikára. Ott a kezedben volt a kantár, és te voltál a főnök, tudtad, hogy pukkasztani fog, akartad is, mert közölni akartál valamit. Itt ez elment a fenébe azzal, hogy a technika elbűvölt és elkezdtél bindzsizni azzal, ami adott volt, miközben nem egészen tudtad, mit akarsz a képpel, vagyis ad hoc jelleggel játszottál. Ez azért kevés nekem, mert már ezen túl vagy szerintem, ezen azt értem, hogy mindenkinek egészséges módon ez a pillanat eljön, hogy elkezd játszani ezzel, de jó esetben túl is jut, mert a belső kényszer és mondanivaló kiforogja mindig, hogy mi legyen hozzá a forma. Itt a forma elvitte az erdőbe az egészet és a tartalom mivel eleve billeg, nem adott hozzá. A forma egy kurva, aki billegeti magát, hogy hágd meg, de csak forma. Ezért az aktus után jószerivel elszáll az egész a francba.

Írod, hogy több tényezős az egyenlet. Igen. A kezdetnél van 100 út, és ezt redukálja az ember, első körben fejben, aztán technikával és kompozícióval, majd a laborban és a végén azért jó, ha 1 út marad. Magyarán, ha túl sok kapcsoló marad nyitva, akkor azért felmerül az, hogy van-e üzenet, és ha van, átjött-e, és én meg azt mondom, hogy az nem nagyon jó, ha a nézőre bízunk mindent, majd fejt magának üzenetet, mi meg örülünk, hogy nem hagyta szó nélkül. Fenét. Az alkotás ennél durvább manipuláció, az alkotás végén biza annak a hülye nézőnek azt kell akarnia látni és érezni, amit én akarok, hiszen különben majmok is festhetnének. Értesz-e? Nem hagyható nyitva minden út. Ez olyan, mint a karma. A karma egy lehetséges térképvázlat, ami a tiéd. Látni a honnant és azt is, mi a végállomás. De hogy vasúttal, repcsivel, gyalog, kerülővel, átszállással vagy hogy jutsz el, az a saját akarat. Ha mindent rábízunk a véletlenre, akkor sodródás van. Az nem az, ami a tao, hogy úton kell lenni. Tehát az alkotásnál is te vagy a főnök, a kép a szolga és a néző a közönség, ha a közönség szabadon mászkál, kimegy, bejön, találgatja, ki miért van a színpadon, mi a darab és mi a koncept, akkor a vége előtt már elunja, és hazamegy, mert ténferegni nélküled is tud.

Cím: fentiekből lehet hogy már jobban érted majd: a cím egy réteg. Van, hogy csak regisztrálja a látottakat. Lány locsolóval. De van, hogy ha az üzenet miatt szükséges, mert van olyan réteg, ami képben nem elmondható, akkor irányít, hozzáadja azt a pluszt. Nem szerep nélküli. És a néző is így kezeli. És itt keresi a pluszt. És viszed az erdőbe vele, hogy az fontos, miközben nincs magyarázata, csak esztétikai annak a vörös keresztnek ott, nem mentősök a szereplők, nem történt haláleset, tehát nincs miért dekódolni, de te erre erősítesz rá, azaz szivatod a néződ.

Komment: nem mindegki egyformán aktív, érdemes ráüzenni az üzenővel, ha fontos a kérdés, mert esetleg elvesztette a fonalat a képek között, ha nincs bookmark jelző beállítva neki. (én se szoktam visszaolvasni magam)

Zsolt! Ez tök jó! közelítünk... :) Tényleg nagyon röviden próbálok finomatani én is a rövid válaszomban.
Köszi hogy tagoltad, így átláthatóbb ellentétben az zanza verziómmal..

kép:
Nos, teljesen érthető amit írsz, sorrendiség, először bizonyítani, azaz lefedni a az alapok stb.. (Picassonak is voltak kíváló 'szokványos' rajzai ha jól emlékszem). Viszont van valami másik aspektus is.. a divat szvsz terminusokként értelmezhető, most ami divat az később divatja múlt, és akkor már az aki ezt folytatja akkor ódivatú, vagy nem trendi és ciki? esetleg dilletáns.. tényleg nem tudom. Ezt azért érdekes mert lehet ezt globális reláción túl, illetve kívül szeretni - pláne ha épp ezt 'dobta a gép' :) (értelem ezalatt hogy sok lejárt nem hűtött filmem van, egyrészt mert ezt kaptam olcsón vagy ingyen mikor hogy..)
Ennél a "sz@r"nál maradva.. :D ez ilyen Zsolt, kérlek fogaddal el. Nem mellesleg ez egy fake - digivel lőttem van egyenes homályos dőlt stb.. szóval itt kapcsolódok hgoy ezek a te talánjaid ami persze látszólagos mert el vitt egy csinált-hiba, mímelt atmoszféra - ezért szándékos a pola életérzés is. Szóval ez ugyan az a gát csak máshogy ami a luxéknál is csak ott a szimbolum rendszer itt meg a technika az, szóval aki nem akar (ez nem bántás mert elég nehéz elvonatkoztatni ha nem vagyunk jóhiszeműek..) vagy nem tudja (oka lényegtelen), tehát képtelen egy koherens egészként tekinteni rá akkor persze hogy rosszul érzi magát közben és kétségek közé sodródik! Én ezt teljesen elfogadom.. ami részben az én felelősségem ( és ezt nem csak ennél írom hanem általánosságban is mint 'alkotó' szemszögéből) de ez mindig több tényezős egyenlet mint ugye tudjuk. Persze ha nincs meg nem baj, az is jelzés.. valószínűleg itt már sok! De pont ezért építettem arra is hogy ami már sok talán nem véletlen és visszaüt, azaz lecsupaszítja a sallang-szörtől mint Ockham beretvája... Jó én elfogadom hogy tévedtem. pesrze ez sokkal valószínűbb amúgy, de pont ezért is tettem fel hogy lássam mi a helyzet ezzel, meddig merre van a határ stb!

Címmel hasonló a helyzet.. de nem akarom bonyolítani túl, csak egy béna vicc jutott eszembe: "Minek megy Esmaralda (tudod az a vak-lány a sziruposszabbaoperából) az erdőbe? - Fának".. elég szar ez igaz..
Én értem hogy az egyszerű(bb) címet könnyebben befogadhatónak tartod, ez így igaz is. Viszotn én hideg rázást kapok attól amit egyértelműen magyaráz - mint naplemente, cica stb.. akkor már inkáb ne írjon semmit. Ez biztos ízlés kérdése arról meg kár vitázni, mert nem levezethető.

komment:
Tök jó ez így rendben, sőt én is írtam itt valakinek hgoy megnétzem a képét azaz jelzés sőt foglalkoztam vele de nem juottam előrébb ezért kértem segítséget hogy miért így ezt stb gondolta.. persze válasz nem érkezett (úgytudom). Sőt saját képnél is előfordult hogy visszaakérdeztem és nem kaptam útba igazítást hogy értette... (tisztele a kívétel!) Ezzel meg nem tudok mit kezdeni. :(
Szóóval igyekszek elég nyitottan hozzáállni a képekhez elengedni a fantáziám, ami szerintem nem baj, ha ez hozz egy régi emléket egy kedves pillanatott vagy egy jó sztorit ha nem passzol annyi baj legyen, de legalább beszéltünk róla.

A segítség az jó ezért is vagyok itt.. cserébe tudok adani támadási felületet ;P
A találati arány jel/zaj szemléletes volt. A "kedv-elvevés" rész - jó hogy így állsz hozzá ezt nem is vontam kétségbe, azaz fel se merült bennem; gyorsan leírom ne hogy félre értés legyen, ezt a részt a hónapképéhez köthető kötelezettség kapcsán írtam ha jól emlékszem, tehát óvatosan, írni átrágni a tetszét kifejezés stb.

Szerintem jót játszottunk Zsolt, volt értelme, remélem így gondolod Te is! :)
Vidámat!
d

(ui: nem olvastam vissza ezt, szóval utólag elnézést az elírásokért és a látszólagos értelmetlenségért:)

Kedves Dávid,
válasszuk háromfelé. 1. kép, 2. cím, 3. elemzés

1. kép.
Én azt vallom, hogy a szabályok ismerete fontos, a betartása nem. De ez csak ebben a sorrendben működik. Vannak képek, amik korrektek, de unalmasak, tucatszám készültek, tanulmány, gyakorlás, de nem több. Vannak aztán a másik oldal, a művészieskedő képek, amik divatokat szolgálnak ki akkor is, ha nem mainstream, tehát nem tömegcucc dolgok. Maradva a fotónál, ilyen divat volt (csak pár példa a teljesség igénye nélkül) a lyukkamera, a roncsolt, talált képek, a lejárt filmek, nem sorolom. A kettő között nem oly széles a mezsgye. A fotó érdekes állat. Ugyanis a pillanatot rögzíti, de a jövőnek szól, miközben a múltról mesél, és a fotós útja meg kiad egy úgynevezett életművet. Ez nem nagy szó, akkor is így van, ha a digit mappában gyűlik a kép. Tehát a kérdés mindig az, hogy kinél van a gyeplő. Ha bedobjuk a lovak közé, akkor is lesznek szép pillanatok, de megismételhetetlenek. És ez azért kérdés, mert akkor válik valaki szerintem alkotóvá, ha nem sodorja a szél, hanem kezében a gyeplő. Ezért van az, hogy ha egy kép több síkon is a véletlenről szól, a készítésében az együttható a véletlen, akkor ott nekem jelez a riasztóm, hogy nehogy úgy maradjon valaki, hogy azt hiszi, hogy attól, hogy frankón kiválogatja a legjobb véletlen pillanatokat UTÓLAG, attól ez majd valahogy a nagy számok törvénye alapján összeáll valamivé. Lehet, hogy kemény, de azt mondom: nem, nem áll össze. A kamu az előbb vagy utóbb lebukik.
És most akkor ez volt az általános rész, most a Dávidnak szóló: mivel tehetségesnek látlak, hiszen akár a Luksz, akár a balettos, akár a kamerában önképes képed azt mutatja, hogy az alap, ami nélkül csak szakember van, de alkotó nincs, vagyis az ízlés és esztétikai érzék megvan benned. Azt nem tudom még, mivel nem rég ismerjük egymást, hogy a kitartás és az alázat is megvan-e, ez majd kiderül. Ez a kép szar. Nem találkoztunk, ezért elnézést, hogy keresetlen vagyok, de nem akarom ragozni. Túl sok benne a talán, ami nem az én talánom, hanem a tiéd, én csak a néző vagyok. Mi ez? Talánon értem a szabályfelrúgást, az esetlegességet, minden olyat, ahol véletlen vezetett. Ilyen a szín, a fény, a szereplők elhelyezkedése, a ferdítés, szóval úgy globalice az egész azt hozza, amit a talált képek szoktak. Márpedig valamiben kíméletlennek kell lenned magadhoz, hogy valami rendből induljon ez el, mert ha minden mozog, minden inog, minden talán, minden csak lehet, akkor összeomlik a vár.

2. Cím.
Én úgy vagyok, hogy a cím segítség lehet. Nem kötelező, alkotók százai sose adtak címet, ő dolguk, én azt gondolom, hogy természetesen jön majd el mindenkinél az idő, ha kitartó, hogy kialakul a maga címadási metódusa. De ha eleve olyanok a címek, hogy 23 csavar van benne, avagy a képen fellelhető nem túl lényegi jelzésre utalnak, akkor be van a néző víve az erdőbe. Kereszt. Na jó, de ez csak egy forma, ami nem elhagyható, mert fontos része a képnek, de nem is magyarázó tényezője, vagyis attól, hogy + még nem jutok sehová. ez büntetés a nézőnek, hogy szivatjuk, hogy na, megfejted? Persze hogy nem.

3. komment elemzés
Istvánnal beszéltünk erről tegnap, nem tudom, hogy értelmes voltam-e. Mert a kérdés az, hogy mennyire rugaszkodunk el. Ha van egy kép, ami eleve necces, hogy mit akar és miért készült el, a cím se segít, akkor ott lehet elszabadulni hogy akkor ez most nekem ez vagy az, és ez nem a néző hibája, hanem az alkotó és alkotás viszonyáról mond elég egyértelmű ítéletet, hogy be lett dobva a gyeplő. Én azt mondom, hogy mivel azért vagyunk együtt, hogy mindenki a maga módján segítse a másikat, van olyan helyzet, amikor nem az a segítség, hogy az alkotó helyett találok ki történetet, mert neki nem sikerült az övét érthetően átadni, hanem akkor mondjam azt, hogy tesóka, én ezt nem értem, minek miért készült, segíts. Nem egy esetben kiderült, hogy prímán el tudja az alkotó mondani, mit akart a képpel, de abból, amit elmond, semmi sincs a képen. Csak a fejében.

így valahogy.
:) És egy dologban biztos lehetsz, te is, István is és mindenki: ha valamit nem értek, el fogom mondani, és amit mondok, az nem a faszacsávóság miatt mondom, hanem hogy hátha segít. Ez a célom. Se a kommenttől, se a képküldéstől nem akarnám elvenni a kedvét senkinek, hanem azt szeretném, ha a találati arány, vagy ha úgy jobban tetszik, a jel-zaj viszony javulhatna.

Kedves Zsolt!
Először reagálnék az értékelésre:
Köszi hogy megosztottad a gondolataid még ha ez (és teljesen természetesen, magától értetődő módon) végtelenül szubjektív. Pont emiatt meg maradhat a szuverén igazságérzete, véleménye mindenkinek.. szerintem ez így a legjárhatóbb út.
[Címről később...] A sok "talán", ha van is az nem pont az én aspektusom.. tehát azok a Te (és a lehető legtiszteletteljesebben írom) 'Talánjaid'. Ebből kifolyólag ha nagyon eltévedtél vagy zavarba kerültél (feltéve ha nem engeded hogy ez determináljon, jelen (képtekintő pillanatodban)), magad kell rá bírni hogy megkeresed, megfejtsd mondandódat, a Te jelentésed, feltéve ha van benne, ha nincs az se baj (másnak lehet attól még); és ez olykor 'T'év utakkal, zsákutcával(!) járhat...
Attól függetlenül ez nem biztos hogy belső üzenetet tartalmaz.. nekem ez egy kedves kép, ami talán több mint szimpla emlékkép hogy itt is jártam, a rég nem látott kedves rokon boros pincéjébe (értsd: dőlés).

Szoció... hm.. nem feltétlen a legjobb megközelítési irány a szoció lenne! Ellenben mivel jól tájékozottnak és kedves embernek tűnsz az írásaidból ('értékeléseidből') kiindulva szerintem el tudod fogadni a szubjektív dokumentarizmus létét, feltéve ha kategorizálni akarunk.. (..én nem) :)
[Itt érdemes vagy jó lehet Stalter korai képeire godnolni amit a romákról készített.]

Csináltság van benne ezt nem is tagadom :) de a tudatosság (nem szeretnék ilyen nagy szavakat használni 8) egyik ismérve a 'csináltság' még ha esetlegesnek is tűnik (noha lehet hogy tévedek!).

István: Szerintem Zsolt talán erre szeretett volna utalni - hogy ő mint lokálisan, azaz jelen esetben befogadó, ugyanakkor (itteni nagyobb átfogó) szerepe szerint 'kritikus'-ként "működik, akinek jól kell tudnia tájékozódni és állást kell foglalnia jelenének irodalmi /értelemszerűen levetítve: vizuális - dávidtettemhozzá/ irányzataiban és vitakérdéseiben.[...]", azaz Arany, "mintegy poétikai képzésben részesítve az alkotót is, az olvasót is. (De legszigorúbb pillanataiban is tapintattal, sőt alázattal; ha oktató, sem kioktató.)" - talán ez egy hitvallás is lehet Zsolt részéről.. nekem a linkjéből leszűrve ez a fontos és lényeges!
/Az idézet linket szövegrészből való/
Persze rá cáfolhat Zsolt ha ezzel nem ért egyet!

Pedellusunk második hsz-ben van szenv, én szeretném így értékelni.. hogy rá szeretne világítani (ZSolt, javíts ki kérlek ha tévedek) hozzászólásaink jelentőségére! TEhát a leírt szónak súlya van.. és attól szeretne (Feltételezésem szerint) megóvni minket - jelen minőségében a Látszótéren, mint moderátor - azaz mind a két félt hogy sérüljünk valamilyen dimenzióban szinten -> ezáltal előre vetítve egy attitűd helytelen átformálódást, vagy cselekvés felhagyást; persze ami az élet egyéb területén komplexusokat szülhet... :D
Na rendesen elrugaszkodtam de pont ezzel szeretném érzékeltetni hogy fontos a másik fél (aki megnézni a képet) részvétele is!
Én úgy veszem, értékelem, hogy ha van jelzés az jobb mint ha nem lenne (vissza)jelzés.. és nem baj ha ez az én'történetemmel' ne adj isten (kisbetűmertnemvalláscsakszófordulat) 'üzenetemmel' nem egyezik illetve eltérő! De hülyén is nézne ki ha mind egyformák lennénk ugyan azzal és ugyanúgy.. akkor nem is emberiségnek aposztrofálnánk magunkat hanem kollektívának :) Na remélem nem tűnt túlmisztifkált gondolatmenetnek! Ahogy azt se szeretném ha egy kép és tartalma dogmatizálva lenne! Szerintem pont akkor szűkül be a dolog....
És ezzel a meglehetősen kacskaringos és terjengős kört szeretném bezárni illetve végére érni miszerint a címnek ugyan ez a problematikája (szvsz!).. Ha van akkor befolyásol ha nincs mért nincs mért nem segít pont ezért, mert magára van hagyva (a kifejezés 'játékra' invitáló értelmében) az aki megnézni, így szabad a képzettársítás. Ezért szerintem a rövid vagy elvonatkoztatott karakter címeknek itt van értelme mintegy átmenetet képezve a két véglet között. Tehát van valami ami nem a hagyományos betű-karakter halmaz ami vélt vagy valós tartalmat magyarázhat pont ezért gátolhatja is a megértést, befogadást; ugyanakkor támpontot ad a nézőnek de nem szorítja görcsösen a kezét ezért el tud indulni ha akar - persze ehhez feltételezni kell az akarás az aktív részvétel szándékát! Aminek lenne értelme meglátásom szerint a képet és címét az adott viszonyrendszerében szemlélnánk, értelmeznénk - hogy mit tesz lehetővé mit nem, menynire illik a kép tartalmához vagy épp elüt és ha elüt mért.. ezeknek van, lehetne lényege.

Összegezve a nevező közös, azaz részben azonos, a cím kell de ne görcsöljünk erre mert az izzadságot szűl az meg kellemetlen és néha büdős a sor folytatodik.. stb.

Akkor a cím legyen értelmezve az én olvastom szándékokom szerint , ami így épül(ne) fel: + azaz összedás jel, tehát ami az összeg bontása is lehet a kép(letb)en.. egyértelmű a genericók, egyértelmű ugye hogy családi fotó kategoria így magától értetődik, nem folytatom van valaki az egyenlőség végén.. ezt értelmezheted indentitás keresésnek, ami egyik módja a gyökértől elindulni.. hibás felvétel tehát nem jól expozott szabálytól eltérő ez mind önkiritika lehet.. amennyi időt eltöltöttem itt, le jöhet hgoy nem lövödölzők vaktában (leglaábbis szeretném így hinni!), szóval lett több kép is de ez az ami kifejez nekem valamit és vállalom, nevezhetjük ezt marhaságnak korai zöngének vagy bátorságnak mindegy, lényeg a jelenléte számomra.
Címnél maradva a (+) lehet kereszt, akár vörös kereszt ha csak ezen a vonalon indulunk el és én ezen szerettem volna (még) akkor az a borban az igazság, az életerő és az egészség - persze ez nem nyilvánvaló ezt nem kell tudni de el lehet jutni,b ár kalandosan is a mezőgazdasági gépek árán (ahogy asszem Ágnes is lejegyezte), tegyük fel a kétkezi munka gyümölcsének fontosságához, jelentőségéhez.

Pusztán azt akartam, az egésszel mondani, Zsolt, ha ez neked nem ezt adja, az nem baj, sőt ez a legkisebb baj, a baj ha nincs kommunikáció, nincs emlék, nincs érzés, nincs reakció... [esetleg még az a baj ha dialektikus materialista vagy és aneszteziológust hívsz a csirkéhez aztán szívlapáttal csapod agyon, na az a baj...]
;)

Kedves Pedellusunk, a vicc az egészben hogy: "a) igen, köszi, jól látod, sőt, benne van még a keresztapám is" - ez így van.. a képen tényleg a keresztapám van, és volt katona is, hogy felcser vagy mi nem tudom, de az biztos hogy szeret gyógyítani főleg lelki bajokat, a borával, de lehet a testit is... kb ennyi.. :)
De nem akarom folytatni és kiteregetni a családi hálót.. nem is lényeges!
A másik pontod meg lehet hogy az is igaz, sőt az egész, az számít hogy neked mit jelent ha ezt akkor jól van ez így.. csak ne erőltessünk semmit a másikra ha nem akarja :)

Köszönöm szépen az eszme futtatásokat, örülök és köszönöm hogy volt rá felület biztosítva!

Minden jót!
Dávid

Hát Zsolt, oké, fellelkesedem néha, ha tetszik valami. Nem tagadom azt sem, hogy belelátok ezt meg azt, ami nincs feltétlen ott. De annyiszor leírom, hogy nekem, az én fejemben van az ott, vagy mint itt eredetileg is, amiből indult az egész: "Tudom, hogy véletlen..."
Nézd meg Dávid válaszát, ő értette: azt írta, köszi, hogy vele játszottam...
Nem tudom miért baj, ha valaki játszik egy-egy gondolattal...

No, és írom, hogy Dávid válaszát majd meglátjuk... De én nem konkrétan a sztorimra gondoltam ezzel (hiszen végig leírom, hogy az az én fejemben van), hanem befejezésként az egész gondolatkörre, hogy ő most tette fel ezt a képet, és kell látnia ugyanezeket a technikai gondokat, de ennek ellenére felvállalta a képet. Én meg úgy érzem, ennek biztosan oka van, ezt gondoltam, és ez fog majd kiderülni Dávid válaszából. Számomra.

Sarkított példáid humorát pedig értem, engem is megnevettettek :))
Hadd viszonozzam: ígérem Zsolt, megfelelő sztori láttán a Te fotóid alá is írok ilyen kedves mankó-sztorikat :))) Na, és fel a fejjel, a művészetet nem kell lábujjhegyről pisszenéstelenül megközelíteni! :)))

(Az EÜ doboz tényleg nincs ott, csak olyannak tűnt elsőre, és azóta bennem van. De nekem egészen biztosan elsősegéllyel kapcsolatos a dolog, így nem befolyásolja fejtegetésemet - magam előtt :)))

Reggelre megvilágosodtam. A túlkombinálás, a kép történetébe extra kombinációkat belelátás tulajdonképpen olyan mankók a szerzőnek, hogy ha akar, beleszerethet a sztorikba. Ki az a hülye, aki ennyi kedves szó láttán azt mondja, amit Aranynak tulajdonítanak? Érted, írod a végén, hogy majd Dávid válaszol, és hát Dávid választása a következő (sarkítok!)

a) igen, köszi, jól látod, sőt, benne van még a keresztapám is, mint üzenet, mert ő hadtápos volt és ezért a vörös kereszt, és tényleg a nagyival jobban megvoltunk, mint anyuval, ez is igaz, jó hogy észrevetted.

b) a francokat, csak unatkoztam otthon, akkor kaptam a polaroid gépem, és annyira tetszett, hogy lelkesedésből nem vettem észre, hogy ennyire ferde lett a kép.

Mondom, sarkítok, csak van egy olyan érzésem, hogy ha nagyon tágítjuk az értelmezés horizontját és beleszuszakoljuk a magunk történetét, akár ott van, akár csak mi látjuk bele, akkor azzal elúszunk a tengerbe, akkor a véleményünk, meglátásunk nem tud segíteni, mert nem arra válaszol, amit a kép mint kérdés feltett.

Itt írod az EÜ dobozt. Dögöljek meg, én nem látok egy nyomorult dobozt se. De ha neajd isten van EÜ doboz, az mire is mankó?

Hát Zsolt, én ezt itt végiggondoltam ismét, és megnéztem Dávid korábbi fotóinak címzését is, és most az a benyomásom, hogy nem olyan megúszósnak szánta ezt a címet, hanem igenis annak a (+) - nak nem csak képi értelme van, hanem nagyon is komolyan kell venni... (ha nem így lenne, úgyis elmondja majd - nekemis tanulságos lesz)
Az itt egy EÜ doboznak tűnik nekem, és így meg is kaptad a mankót, de most eldobtad Zsolt, azt hiszem :)))) Bocsánat :)

Ha lenne olyan gomb, most visszaküldeném az elemzést ismétlésre :)) A képi hibák, oké, az rendben van, azzal részben egyetértek, hogy vannak :))

Ugye itt egy ferde kép, tele képi hibával, elforduló családtagokkal és egy elsősegélydobozzal... Szembenézéssel... kiégett foltokkal. Eltorzult színekkel. Javaslom, tegyük csak ezt össze...

Lehet véletlen a kattintás eredménye, de hogy a család kategóriába ezzel a címmel került most itt utólag bekerült egy saját döntésével, az nem véletlen... Biztos vagyok benne, hogy látja mindezt, és hogy felméri...

Az a fura helyzet van, hogy a rossz kép így szolgálja jól szerintem most a célját... de bocs, ha megint nagyon fárasztó vagyok! :)) És lehetséges, hogy megint túlkombinálom. Majd Dávid válasza után meglátjuk...

Üdv. István

Elégedetlenség nincs. Adott példánál az, hogy a nagyszülőkkel jobb az unokák kapcsolata, az már eleve feltételezés, hogy ez abból látszhat, hogy egy irányba néznek, ez egy másik, még vékonyabb síkú feltételezés, hatványa az előzőnek, ezért mint logikai okfejtés nem nagyon áll meg. Tudod, van olyan, hogy az ember mesélne, de akinek meg kéne hallgatnia, az inkább meghallgatás helyett elmond egy saját sztorit, és akkor most az vagy talál az én sztorimmal kapcsot vagy se, és amikor úgy érzi az ember, hogy nem az én sztorim érdekes, hanem az csak arra érdekes, hogy a másik elmondhassa a maga sztoriját, akkor arra az jut eszembe, hogy akkor mondja el, de akkor az én sztorim gyenge vagy érdektelen?

Zsolt, most én is tetten értem sok-sok dolgot ám! :))

Igazából nem értem a hozzászólásod lényegét, csak az elégedetlenséget hallom ki a hangodból.

Én azt szeretném elmondani a fotók alatt, hogy én mit látok a képben, nem azt, hogy mit akart azzal megvalósítani a fotós. Én nem mondom, hogy benne van a képben amit látok, én azt mondom, az a fejemben van benne! Pont ezért az aranyi "gondolta a fene" anekdota sem illik ide most sehogy (plussz azért sem, mert Arany ilyet sosem mondhatott - derül ki a linkedből is)

És a magam védelmében is pár szót: a lecke itt a család, és igenis, szerintem a nagyszülők és az unokák jobban összekacsintanak olykor... Mi a baj ezzel? Szerinted ebben a fotóban nincs benne, szerintem benne van. Azt nem tudom, hogy tudatosan, vagy sem. De az érdekes? Nem az számít, hogy mi jut el hozzám? Vagy pontosabban az nem számít?

Kérlek, segíts megértenem!

István, most tettenértem valamit itt ennél a kommentednél, amit szerettem volna mondani, nem csak neked, hanem alapvetően a képelemzésről. Azt írod a kép a képben ide vagy oda néz helyzetre: "Tudom, ez véletlen, de nagyon jó kifejezése annak, ahogy a nagyszülők és az unokák mindig egyetértenek... " Én meg azt mondom, hogy ez irodalmilag lehet egy adaptáció alapja, amiről mint asszociációról elrugaszkodik valaki, de azt is gondolom, hogy nem, ez nincs benne ebben a képben. Én is szeretem magam elrepíteni egy-egy kép által olyan messzire, ami már csak nekem érthető, már csak az én szigetem, de azzal érdemes tisztában lenni, hogy az ember kódfejtő képessége alapvetően ennél szegényesebb, és ráadásul egy kép esetében az idő is rövidebb ennél, amit a képpel tölt. És akkor még nem beszéltem az Aranynak tulajdonított mondásról: gondolta a fene. Ezt csak azért írom le, mert ha hagyjuk nagyon elragadtatni magunkat a saját sztorinkkal, akkor elszakadunk a képtől és esetleg tetszetős saját mesénket tesszük az amúgy jelen lévő, de nekünk nem megnyíló vagy túl primernek ható helyére.

Sziasztok!

@M. István: KEdevs István, ilyenekkel terheled magad lefekvés előtt.. ;) A spontenitás volt a lényeg, és amit írtál azt szeretem a fotóban hogy egy képpel lehet átadni megannyi emléket érzést gondolatsort (persze ezek általában legalább kétszereplős játékok!) Örülök hogy játszottál vele(m), és köszi a nem is oly sovány hozzászoólást észrevételeket!

@Sz. István: Kedves István, örülök hogy megnézted! Tényleg nem ugyanaz és másolásról sincs szó (hiszen asszem eltérő időben és céllal készült), csak a 'publikációt' illetően voltam kíváncsi mi az illendő vagy lehetőség a párhuzamok kifejezésére :) Jó hogy megnézted és írtál, köszi szépen!

@Ádám: Igen, ezt meg lehet (sőt van is) tiszta mértanilag pontosnak mondhatbi steril felvételem is de pont az sikkadna, úgy el ami itt a szegély lenne az oda vezető úthoz ha fogalmaztok ilyen elvonatkoztatottan, persze nem is kell komolyan venni az egészet! Lehet hogy mindez manírnak tűnhet valakiknek és feleslegesnek, ám én ezt másképp érzem. A cím, örülök hogy tetszik, először a 'FirstAid' címet adtam volna de nem vagyok oda az angol azaz idegennyelvű címekért ha nem muszáj, így elhagytam... Örülök hogy hangosan gondolkodtál, kösszenet!

@Ágnes: Örvendek hogy ilyen jól megfigyelted! jól látod a dolgokat (azért nem kell messzemenő következtetéseket levonni :) valóban az egy ódon tükör a boros hordókhoz vezető lépcső felett szemben az a bejárati ajtóval, nagyon nagy hangulata van a helynek, szeretek ott lenni bortól függetlenül ;)
Köszi szépen!

@B. István: C8 az ájfon jó dolog, több barátnak, ismerősnek is van, hasznos szerkezet, egyszer lehet lesz nekem is de a viszonyom a kommunikuációs eszközökhöz eléggé definiálatlan, így mindegy hogy mit hagyok el vagy török el alapon :)

A legújabb segélyhívó iPhone?

Ez tényleg jó. Sokat kell nézegetni, amíg az ember rájön, hogy mit is lát. Szóval mintha tükörben fotóztad volna magad, mégpedig 2008-ban. Külön érdekesség, hogy a tükör körül is régi fotók részleteit láthatjuk, mintha különböző mezőgazdasági képek fotói lennének. Ezekkel az apróságokkal együtt sok mindent megtudhatunk rólad és a családodról, szóval jó megoldás szerintem, tetszik.

Nekem is nagyon tetszik, teljesen más hangulata van Istvánéhoz képest.
Erős a kép üzenete, és engem ne mzavarnak az esendőségek, hogy vágás, meg beégés, meg, meg a dőlés, nekem valahogy ez az esendőség még inkább a kép üzenetére erősít mert gyanítható hogy a középen álló személy kattintotta el a képet, így az ő érzéseit tükrözi. Attól még persze lehet hogy ha ezeket a kisebb hibákat figyelembe vesszük és javítjuk koncentráltabb lesz a mondanivaló, de ezzel most csak egy gondolatmenetet futtatok végig, mindenesetre nekem nagyon tetszik. A cím ráadásul ad egy olyat az egészhez hogy jaj de tök jó kis gombocska lefényképezem, aztán hirtelen megjött a felismerés ahogy belenéztél a tükörbe. Lehet hogy ha még inkább rájátszol az esendőségre, értsd látszik a kamera pl, az is erősít az egészet például a pontatlanságával. Bár így is hogy alsó gépállásból direk ügyeltél arra hogy ne látszódjon a gép, bár így van egy kicsit ilyen lopva fényképezem, sunyítós hangulata. Lehet ha a kamera nyiltan szerepet vállalna már egész más lenne a hangulat, ezek tök érdekes dolgok most hogy ilyenekbe belegondolok. És még mielött rám lesz szólva hogy ne adjak utasításokat hanem csináljam meg, szólnék hogy nem adok utasításoakt hanem hangosan gondolkodok.

Látod Dávid, ez a kép teljesen más, mint az én ötletem. És nem is tűnik másolásnak, mert teljesen más a szisztéma.
Tényleg jó ez a túlzsúfolás, viszont a kép keret a falon és annak szűk környezete, szerintem sokat ront az egész képen. Mint néző, nem pusztán a közép tartalom érdekes, ami kicsit ferde és még kicsi terület is. A kép kereten kívüli világ elviszi a figyelmet. Ha fehér fal lenne, akkor sokkal tisztább lenne.
Első ránézésre azon töprengtem, hogy mi ez, megint egy okos telefon tükröződése lenne, de miután felfedeztem a kép keretet, rájöttem, hogy miről van szó.

Majd még jövök a többi képhez is, ezt nem akartam szó nélkül hagyni lefekvés előtt :) Szememnek annyi hiba van ebben a képben, hogy az már jó. Színhiba, vágás, beégés... Meg a túlzások: a képben a képben a kép... :)) Az egész valahogy. És amikor megláttam, mégis azt éreztem, hogy de jó! Mesél, és természetes. Nem az elefántcsonttornyba zárt fotóművészetről beszélek most, hanem arról, hogy eljuttatsz nekem egy érzést. Közvetlen és hat.

Na, de azt akartam elmondani feltétlen, hogy a tekintetekre figyeltem fel. A nagyszülők (én annak gondolom a falon lévő fotót) és az unoka egy irányba néznek, a szülők másfele. Tudom, ez véletlen, de nagyon jó kifejezése annak, ahogy a nagyszülők és az unokák mindig egyetértenek... És az időréteg, az idősíkok is egymáson... nagyszülők, szülők, unoka... de jó!

((Igazából elég fáradt vagyok már, csak ilyen sovány észrevételezésre tellett tőlem most... de köszi, jólesett e kép! békés, és lelkületében olyan tiszta, és izgalmas is. Abszolút a család, a maga minden suvickolatlan bájával, természetességével... :)))

Üdv. István

Új hozzászólás