Időtörés
Láztalan éjbe csal át az igétlen idők hajadonja,
tépi sziromlevelét még gondolatokban a múlt,
pénz üti némák markát, s vágyaim? íme! kioltva
fekszenek ágyam alatt már. Mit tegyek? Így alakult...
Hajnali színtelen órák reszketeg ülnek a porra,
s foszlik a végtelen ínyén holtan az éjkoszorú,
krákog a reggel a vécén - szükség léptet a sorba -
s hadhoz csatlakozottként ünnepel engem a bú.
Fotós munka közben, kb. ezt láthatjuk itt, amiben az az érdekes, hogy itt a munka az utómunkát jelenti. Több irány benne van ebben képileg: benne van az, ahogy válogatjuk a képeket, és nézzük, hogy mi mivel stimmel, milyen, ha fehér-fekete lenne, tehát utólag a vegykonyhánkban keressük a végső megoldásokat. Azt nem teljesen értem, hogy a kép jobb oldalán lévő önportrénál, amikor a patakparton ülsz, hogy miért vágtál ilyen durván bele a fejedbe. Engem a kép jobban érdekelt volna, mint a Corel Paint szoftverének a layer ablaka. Nem tudom, hogy mennyire engedi a szoftver, hogy az ember ezt módosítsa, de gondolom igen, egy biztos: az izgalmasabb lett volna, ha ott van még egy arc. Hogy az első képnél belevágtál az arcba, az oké, az elfogadható, mert a második kép magyarázza a helyzetet, de ez a harmadik már nekem kibillen ebből. Ugyanígy vagyok azzal is, hogy színes vagy fekete-fehér. Húzza az egészet jobb oldalra a színes, még jobban ráviszi a figyelmet arra, hogy ott van egy kis darab az emberből. Maga az ötlet jó, és mint leckemegoldás el tudom fogadni, most megadom rá a három csillagot, de úgy adom meg, hogy tessék átgondolni azokat, amikről beszéltem, hogy esetleg érdemes lenne ezen a későbbiekben változtatni. Nem mondom, hogy ezt most újból küldd be más megoldással, mert az ötlet megvan, de arra figyeljünk, hogy így ne vágjunk félbe egy embert. Ami a verset illeti, nem érzem, hogy köze volna a képhez és viszont, a társalgóba helye van a verseknek, novelláknak, a képeknél ha nem illusztráció a feladat, én úgy érzem, hogy mint rossz filmnél a zene, reménykedik a készítő, hogy összerántja a dolgokat, azaz a kép hibáit és hiányait majd megoldja a líra. Ezzel leminősítődik számomra a szöveg. (hegyi)
értékelés:
Köszi Zsolt, azt hiszem értem! És nagyon jól rávilágítasz, hogy ez miért érthető félre, milyen mechanizmusok indulnak el a nézőben! Szuper, köszi! :) Komolyan mondom, már ezért érdemes volt beiratkozni!:)
Üdv. István