Ez nekem kicsit sok így, és kellene az élesség. Az ötlet jó. De ha ebből mondjuk csak a bal felső részre koncentrálsz, arra a két levélre, akkor az lírai és mégis tárgyias is, szóval az nekem inkább működne, mert ez így most minden ellenére széteső kompozíció, nem tartja semmi belső kohézió egybe a tárgyakat. Még azt mondom, hogy akkor is működne, ha a két bal felső és az alatta lévő levél lenne egy dekomponált kép, az is jó lenne, akkor kevéssé lenne édes, mint ha csak a felső két levél marad, de mindenképp úgy érzem, hogy a kevesebb több lenne. Ami az élességet illeti, mivel igen kevés képelemmel dolgozol és a lényeg mégiscsak a levél, nem a rács, ezért oda kéne helyezni az élesség pontját, úgy, hogy ami most a középen lévő levél, az is éles legyen. (hegyi)
értékelés:
Tényleg, a szétesésről nem beszéltem, de arra is van gondolatom: nekem ezek a pontok itt mint skaláris mennyiségek jelentek meg azonnal (bizonyára a matematikai cím miatt is) a háló pedig koordináta rendszernek. Azaz fel sem merültek bennem más tér- illetve területélmények talán. Hamarabb látom ezt kottának, mint rajzlapnak - vagy az okok miatt inkább az említett koordinátarendszer egy tetszőleges pontjának... ezért is fogalmazhatódott meg nekem a föl-le viszony, és nem az előre-hátra (a térben, az csak halovány emlék nekem, ahogy a képen is felsejlik alul).
Azaz nekem nem esik szét, hanem éppen egy tényszerű állapot közöl:))
Nekem továbbra is tetszik, mert kifejezetten megszólított. Sőt, amikor megláttam, az jutott az eszembe, hogy a fenébe, basszus milyen egyszerűen milyen jó... És hogy én miért nem veszem ezeket észre sosem? Azóta megláttam, hogy a konyhánkkal szemben a rózsarácson is ücsörögnek így levelek... És nincsenek bezárva, csak kapaszkodnak, vagy dumálnak... Elvannak együtt a téridő hálóján.(Megkaptam a fejpityentést: István! Stop! Most!) :)))
Helok!
Nagyon megtisztelőnek érzem hogy az Urak ennyit foglalkoztak vele(m), súlyát illetően jelentéktelensége ellenére!
Én is hasonlóképp értelmeztem Zoltán végkövetkeztetését vagy alternatív cím ötletét...
Ez a rács/háló téma, nagyon jó észrevetélek mindenkinél, de persze ugye mint tudjuk ennek is több oldala van azaz más irányból is megközelíthető..Mert ugye az óvás mint fogalom is ott van, vagy amit inkább szerettem volna a 'fenntartás'.. Inkább ez a "megkapaszkodás" dolog a célra vezetőbb mert fizikai jellegéből adódóan nem tudja elzárni csak a szél közelítette hozzá, ragasztotta a hálóba, rácsba; Azt nem tudhatjuk hogy kintről be vagy bentről ki.. én se tudom de ez nem is lényeges itt (nekem!). ..Barna-bús dícsőség mint az imént hallottam közvetve Adytól. :)
Személyes élménye az egésznek annyi hogy a munkaügyi központból ki és eljövet egy 30méteren belül találtam, nekem ez egy elzárásnál kicsit bonyolultabb tartalom, amit természetesen elfogadok hogy nincs benne mért is lenne! Szvsz lezárást nem csak vonalvezetéssel lehet megoldani egyértelműen hanem mondjuk képi elemek rendezésével, ami persze nem vonja maga után hogy ne lenne nyitott itt-ott, de nem is esik szét.. és ami a lényeg ez a perifériára kerülés a szélen létezés ilyesmi...
Van benne egyfajta hierarchikus értelmezés is (egyúttal egy létratényezővel) a részemről de nem akarom túlmiszti-fikálni, magyarázni! nincs is jelentősége (legalábbis más számára nem hiszem)
Nem azt mondom hogy egy tágabb vágattal, egyenlő széllezárásokkal ne lenne jobb, sőt valószínűleg harmonikusabb lenne de akkor már elvesztené azt a feszültséget, jelentését mint amit benne érzek legalbábis magamra és ~ban vonatkozólag.
Nyomatékosítani szeretném hogy nem azt állítom hgoy ez benne van és benne is kell éreznie másnak is hanem csak az érdekel és általában is, hogy amit én feltételezek az mennyire áll meg önmagában másban esetleg ez az inger (leegyszerűsítve így a leghelytállóbb talán) mihez vezet..
És ide kapcsolódik az is hogy engem egy a kép által feljövő sztori élmény emlék vagy valami tapasztalat által kerülhetünk közelebb a másikhoz akár magamhoz egy olyan rávilágítással amire nem is gondoltam; szerintem ettől lesz emberközeli az egész 'számononanizáláson' túlmenően. Persze nem is mondom hogy nem tévedek :)
TErmészetesen, ezzel egyidejűleg megértem Zsolt óvását ettől, mert eléggé balul is elsülhet a dolog (és pont ezért nem is irigykedem a feladatára), viszont ez leginkább egy kezdőnél (értsd a fotografálás (ez másra is vonatkozhat) útján friss, kezdeti lépéseket megtevő) - a szó nemes értelmében - lehet jobban befolyásoló tényező. Szóval illik legalábbis nekem fenntartással és tiszteletben tartással kezelni ezeket a dolgokat. Valahogy így látom fejfájás közepette.. :)
Köszönöm hogy beszélhettem/tünk erről, ezekről!
Minden jót!
d