Itt megint arról szól a mese, hogy játszunk egy játékot, nem akarok bemenni abba az utcába, hogy találgassam a technikát, de ha már montázsról, kollázsról, vagy bármilyen trükkről beszélünk, akkor ennél a képnél jut eszembe erősen, hogy ez valami vicces helyzet akar lenni. Miközben a verbális utalást értem, a képi utalással nem nagyon tudok mit kezdeni. Javarészt rá tudok hangolódni arra, ami Dávid képi kifejezési jelrendszere, ennél a képnél ez nem nagyon sikerül. Kapunk három ritmust, kettőn van paci, egyiken már nincs, egyiken semmilyen utalás nincs külső személyre, a másodikon már valamicske van, aztán a harmadikon ott van értelmezhető részletében valaki. És akkor mi van? Oké, de most hogyan tovább? Nincs kulcsom a dolognak a megfejtéséhez. Valószínű, hogy ez az én hibám, én nem azt mondtam, hogy nálad van a gáz, de én ezzel most nem tudok mit kezdeni. Ha valahova besorolnám, akkor a Hiba leckébe tenném, de oda is inkább ilyen csinált hibaként, azzal pedig sokat nem lehet kezdeni. Nem találom hozzá a használati utasítást, nem tudok erre ennél többet mondani. (hegyi)
Hogy érts: én máshonnan kezdtem. Az egyes kockáktól, külön. Ha az nem ad semmit, akkor a három se fog, nagy eséllyel, sokat, vagyis paci így vágva, innen, ezzel az optikával nekem nem sok, akkor se, ha 3 van belőle. Azaz egy képkockányi képhatáron belül mi miért van ott és úgy, és ha oké, elfogadom, hogy ne nézzem külön, akkor a 3 együtt mit ad ki, az milyen ritmus, és ha az se, akkor... na akkor nem tudok továbbmenni.