Ezt a képet a Család leckére kaptuk. Én nem nagyon tudom, ha ez egy szociografikus megfejtés akarna lenni, akkor azt mondom, hogy értem, de a családnál most mi történik? Most fogadjam el, hogy az apuka a nagyra nőtt bábszínházat beletuszkolja a szemétbe, miközben a gyerek már fölnőtt, vagy most itt mi történik? A kép maga oké, gesztusában rendben van, bár a kép jobb oldalából én azt az autót vágtam volna, rendezetlenségből elég a kép bal oldalán, a néni mögött lévő folt, nem ismételném ezt meg a jobb oldalon, de a kép elfogadható, hogy mit fog a bácsi ezzel a helyzettel csinálni, de ők a főszereplők, a másik két alak csak belegyalogolt a képbe. Persze, kompozícióban ezek segítenek, nem mondom, hogy a nő a gyerekkel nem kell, de nem ők a főszereplők, ezért én ezt a család dolgot nagyon erőltetettnek érzem. Most egy csillagot adok azért, mert a Család leckére nem érzem ezt megoldásnak, miközben maga a kép rendben lenne. (hegyi)
értékelés:
A lány - utcalány kérdésről eszembe jutott, hogy a művészi fetők (értve a művészettörténelemben akik már nem megrendelésre festenek) női modelljei több praktikus okból kifolyólag gyakran utcalányok, de mindenképpen könnyűvérű hölgyek voltak. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy a művészetektől egyáltalán nem idegen a könnyűvérű hölgyek köre. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy eszközként használták e hölgyeket a festők, és nem mindenkit festettek le, aki rájuk mosolygott - de bizonyára aki nagyon megtetszett nekik, és ha mód volt rá, az ecset hegyén végezte... Nem gondolom, hogy szabály lett volna erre.
Hogy a mű az elcsábítás, vagy a tudatos kiválasztás alkotói folyamatában született meg, szeritnem az mindegy, úgy gondolom a végeredmény számít.
Amikor az alkotói folyamatról gondolkodom, leginkább az alkotó és a (mondjuk így) befogadó szemszögeit látom meg. Úgy hiszem, az alkotónak az egy adott művön kívül (optimális esetben) feltett szándéka, hogy egyre jobban kifejezze önmagát (vagy egyre jobban feleljen meg az elvárásoknak pl alkalmazott művészetek esetén) Ezért ő egyre alaposabban foglalkozik a témával, egyre jobban felkészül belőle, pl. egyre jobban próbálja kizárni a szerencsét, de ha adódik neki, nem hiszem hogy elvetné. A befogadónak pedig mindegy az alkotó útja, ő a műre kíváncsi. Egy szerencsés pillanatnak ugyanúgy örül, mint egy rafinált fortélynak, vagy mesteri tapasztalatnak, ő kapni szeretne, elmélyülni, vagy szórakozni szeretne, kiszakadni hétköznapjából, vagy éppen hogy azt színesebbé tenni.
Huh, nagyon bonyolult, és nem hiszem, hogy kategorizálható az egész, talán csak irányjelző oszlopokat lehet felállítani, és azok erdejében bolyongani...
Én valahogy így látom kicsit messzebről.
István, az utcalány mint átvitt értelmű példa szerepelt, persze lehet erre is menni, de azt gondolom, hogy azért most nem arról beszélünk, hogy anno a festők használtak-e kurvákat modellnek, hanem hogy az utcafotó úgymond olcsón adja magát.
Amúgy pedig ha már NyöZö volt szíves topicot nyitni ennek a témának, akkor legyetek oly kedvesek ott folytatni az eszmecserét. Nem is értem, ha van téma a fórumban, miért nem ott megy a beszélgetés. Kérek mindenkit, aki a topicnyitás óta írt, hogy legyen kedves a beírását bemásolni a fórumba. Kösz.