Egyszerű eszközökkel dolgozik Nóra, hogy ez valami felület, amin kicsapódott a víz vagy forrás előtti helyzet, netán valami szénsavas víz, azt nem tudom, de szép a struktúra. Jó állapotábrázolás a vizet illetően, egyetlen kérdés, hogy vajon ha nincs ez a mélységélesség játék, akkor hogyan néz ki a felület, ugyanis most azzal, hogy az élesség jól behatárolható sávban van jelen, ott fokozottabb figyelem alakul ki, vagyis van egyfajta drámai koncentráció, de ugyanazok a buborékok, ugyanazok a történetek látszanak, tehát a kérdés az, hogy ha mondjuk ez a fekete sáv elfordul, és az élesség őt emeli ki, akkor lehet, hogy mindez egyből érthetővé és világossá válik, mi miért történik. Arra kell figyelni, hogy a képmező egyben színtér is, színpad, ahol a színdarab lejátszódik, és az is izgalmas, ha az előadás előtti feszült csendet mutatjuk, azaz a képalkotó elemek homogenitása okán nincs kiemelt főszerep, viszont akkor ennek a struktúrának vitán felül állónak kell lennie, és most ennek ellene dolgozik a mélységélesség kiemelése. (hegyi)
értékelés: