Ez lenne hát a válasz Olgára. Azt hiszem körülbelül egy irányba mutat a két dolog, protestálás, ami működik, ha ismerjük a belső mozgatóerőket. Lehet, hogy ha megoldható lett volna, akkor én jobban, erősebben, szélsőségesebben a dekomponálás irányába mozdulok, akár a bal fél kukát le is hagyva, jobbról ha van, több teret hagyva, hogy még jobban feszítse szét a keretet a komponálás és még jobban zavarja, zaklassa a nézőt. (hegyi)
értékelés:
majd ha egyszer erre jársz, akkor látod, hogy a mi falainkon sokféle dolog van, sokféle kép, tehát nálunk elég széles a paletta, mi az, ami falra kerülhet, mármint tematikájában. Tehát akár konkrétan a saját falamra is gondolok, fejben, hogy feltenném-e, nézegetném-e. Szerintem ez picit más, mint hogy tetszik-e, mert hogy a falra akasztott kép kijelöli a maga terét, úgymond territoriálisan viselkedik, tehát más atmoszférája van, máshogy tiszteljük meg, ha akár csak kinyomtatjuk, lenagyítjuk a képet, aztán paszpartut választunk és keretet hozzá, és megkeressük a helyét a térben. Akár fejben lejátszva is.
Hello Zsolt!
Köszi a törődést és hogy emlékeztél az Olgás kép kapcsán! Igazság szerint azzal a reakcióval még tartozók - nem érzem publikálhatónak.
Ez, a múlt hó eleji, média hájp és erő mozgatta közvélekedés illusztrációja szeretne lenni. (Állásfoglalás nélkül, már ha lehet ilyet. Ez is egy kérdésem volt.) Pont ezért illik szerintem a közép-komposzt, amúgy más miatt talán nem.
A hasonlóság van a kettő között mint említetted, úgy a dekompó is tök jó lenne (van innen, egy másik is erre, de nem gondoltam rá most).
Köszönöm a falas beszélgetést, így utólag!