Budapest, 2012.04.23.
Érdekes ez a képi játék, amit Sándor itt mutat. Az egész kép szuper, jók a kutyák, és érdekes, ahogy itt énekelnek, aztán itt a mester, aki megnyugtatja a kedélyeket. Ha humor, akkor én ebből a sztoriból hiányolom a Sándor közreműködését. Legalább az első képnél, ha nem is úgy kellene üvölteni, mint a kutyák, de azért valami karmesteri helyzet nem ártana, ha már viccelődünk ezzel, mert ez inkább humorban erős. Ami viszont kompozícióban nekem bajos, az a háttér. Az épület az, ami engem egy kicsit zavar. Nem ismerem a helyet, nem tudom, hogy mennyire lehetett volna ennek az épületnek a tömegét és a hangsúlyosságát csökkenteni. Valamennyit csökkent rajta az a faág előtte, de ez még mindig kevés nekem, elviszi a figyelmet, és bogarásznom kell a szereplőket. Ez különösen a második és a harmadik képre igaz, ahol a kutyák már behúzódtak az árnyékba. Egyébként a leckére egy nagyon jó meglátás, személyes is. Sándor, nekem ez most egy csillag. (hegyi)
értékelés:
Nem tudom, mert a helyet nem ismerem, hogy mennyi a mozgástér, és hát persze tudom, értem, hogy a kutyákkal se könnyű, hogy csak úgy, amikor én akarom akkor produkálják magukat, szóval ez világos, ami viszont kérdés számomra, hogy ha ez a képsor nem torzítva jelenik meg, lehet, hogy kevésbé lenne széttartó a környezet hatása. Merthogy nem is az ágak, hanem a ház tömege az, ami ebben a formában zavaró nekem, elvon a sztoritól.