Keszthelyi hullámokHegyi Zsolt-2012.05.13. 17:30Hegyi Zsolt-2012.05.13. 17:30

Keszthelyi hullámok
Keszthelyi hullámok
Keszthelyi hullámok

Feri, ez egy nagyon érdekes világ, amit itt mutatsz, számomra a legizgalmasabb a középső kép. Az első egy konvencionális megközelítés, nem tudom, hogy ki ismeri azokat a szigeteket, amiket az arab világban építenek, ilyen mesterséges szigetek, és mindenféle parcellázások folynak a tenger elhódításával, erre a világra hasonlatos az, amit a képen látunk. Nekem ez is izgalmas, és jó meglátás, ugyanakkor a második képnél robban az egész, az egy nagyon szép és lírai megközelítés, függetlenül attól, hogy ebben mennyi a trükk és mennyi a valóság, nem is akarom firtatni, nagyon finom, kevés eszközzel dolgozol. Az a lényeg, hogy a három kép közül azért is a kettes a győzelem, mert ott érzem a legkevésbé azt, hogy elvitt volna a technika téged, elragadott volna téged az, hogy ez a technika mire képes. Ott helyén kezeled az eszközt, az a kép az, ahol már túl voltál azon, hogy hú, ezek a halszemoptikák mire képesek, és az összes szokásos dilit végignézted, hogy hogyan torzul a gyerek feje, hogyan torzul a part, a kutyák, a macskák, a házak, és ennek a tapasztalatnak a feldolgozásával a saját belső gondolati és érzelmi helyzetedet tudtad kivetíteni a fotográfia eszközeivel. Ez a második kép egészen magas szinten szerepel. Ez lenne az az irány. Emlékszel, hogy volt egy képsorod, ahol Pécsen az épületekkel dolgoztál, ott is a perspektívával játszottál, és ez hiányzik azokból a képekből is, amit itt megtaláltál, ez egy nagyon finom, nagyon jó játék. A harmadik kép már ezen túlmegy, ott már a brahi megint elvitt, az megint egy kötelező gyakorlatnak tűnik, hogy volt egy kifelé görbülés, egy befele görbülés, akkor legyen egy S is, mert mi hiányzik még. Hát semmi. Ha számít valamit a véleményem, akkor azt mondom, hogy az első és a harmadik képet nem is használnám, elég a második és tökéletes Keszthelyi hullámok. Nem kell ennél többet mondani. Három csillagot adok a második képre, és a három csillaggal megvan a leckemegoldásom, maximális respektem a második képnek. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Fontos, amit elmondasz, de szerintem neked is érdekes lehet, hogy az lesz a siker, ami csak formai játék neked.

Az első képhez "tartozik" egy kis történet. A 70-es évek végén volt egy gitáros haverom, Gömbös Gyulának hívták. Ő híres zenész akart lenni, persze ezzel a névvel akkoriban sehogy sem sikerült volna neki. Bár elég jól pengetett, a szövegei sem voltak túl eredetiek, hát nem is lett híres zenész. Ezt a sikertelenséget szerettem volna akkoriban megfotózni. Kimentünk a pécsi tóra egy stégre de nem volt olyan erős nagylátószögűm ami csavarja a horizontot, hogy jelképezze az "üres" földgolyót, ráadásul a hirtelen jött eső is elmosta azt a délutánt, és itt amikor ezt a képet csináltam, hirtelen eszembe jutott ez a régi emlék, meg, hogy ezzel az obival ezen a helyszínen biztos sikerülne a kép. ... hát én sem lettem híres fotós. :)
A második kép tulajdonképpen a harmadik szüleménye, mert ahogy mozgattam a gépet, egyszer homorúra torzította a horizontot, egyszer meg domborúra, és azon kezdtem el agyalni, hogy ki tudom-e fejezni a hullámhegy-hullámvölgy gondolatát. Vagyis össze tudom-e illeszteni a képeket úgy, hogy kifejezzék egyszer fenn vagyunk, máskor lenn.
A középső kép nekem csak egy formai játék. Csak játszottam a fotószerkesztővel, és mivel olyan érdekes látványt adott, meg emlékeztetett egy szemre megtartottam.

Nekem már a fészbúkon is tetszett, de "lájkolom" itt is. :)

Nekem a középső, nemlátó(nak tűnő) szem a kedvencem.

Csatlakozom. Kiállításon érzem magam. :)

Új hozzászólás