Gime, én ezzel nem tudok mit kezdeni, mert pontatlan. Nem vagyok benne biztos, hogy ez nem ad egy ennél lényegesen határozottabb árnyékokkal rendelkező formát más pillanatban, más időben. Valahol nekem ez az egész koszos. Ez nem csak a falfirkák miatt van így, de ez is egy fontos szempont, hogy téged a falfirka izgat, vagy ez a geometriai játék, ami létrejött? A kettő együtt sok. Nem tudom, hogy most melyik az, ami neked a fontos. Tudom, hogy te mindent az Épített környezet leckébe gyömöszölsz be, ha kell, ha nem, de ez nekem most nem jön össze. Az egy másik, nem elhanyagolandó kérdés, hogy miért nem veszed a fáradtságot, hogy kommunikálj a képekről, ötleteidről, akár az elemzésekre, akár a többiek reakcióira... (hegyi)
Gime, ahova töltitek, oda teszem, a kérdés tehát költői, ha átteszek vagy bármi, akkor szólok. Az, hogy neked itt lényegtelen a falfirka, egyéni szoc. probl. mert a képen nem az. Neked az. A kép tanulmánynak elmegy, de épp a koszossága okán pontatlan és nem időtálló.
Mondok még valami fontosat. A fotográfiában akármelyik irányt vesszük alapul, mindennek az alapja a forma. Elsődlegesen. Azért, mert a tartalom mindig kérdéses, hány százalékban dekódolható. Függ a szociokulturális környezettől - egy japánnak mást mond valami, mint egy afroamerikainak vagy egy eszkimónak - függ a befogadó egyéni szintjétől - egy gyári munkásnak mást mond, mint egy csillagásznak - szóval a tartalomban, vagy "mondanivalóban" lehetnek viták és eltérések. Ráadásul az agy értelmezési, dekódolási "rétegeiben" is a forma van előbb, azt fogod fel, aztán a tónust, a színt, és csak utána jön majd valahol, ha jön, a tartalom. Tehát a képeden nem falfirka van, hanem formai kosz. Ezért ez a kép tanulmány. Amit majd ha összejön, akkor megismételhetsz úgy, hogy formai rend legyen. Ha akár a készítésnél, akár az ellenőrzésnél előbbre veszed a tartalmat, akkor esélyes, hogy nem lesz időtálló a munka, mert a formai kócosság kisüti a tartalmat előbb-utóbb. Ez még a szociofotóra is igaz. Ezért van általában óriási tévedésben az, aki azt hiszi, hogy képet lehet találni. Képet egymillióból ha egyszer lehet úgy találni, ahogy a teremtő vagy a véletlen dobja a kockát. Ezért van, hogy a profik utcafotóinál például azért esik le az állunk, mert úgy rendezik a történetet, hogy nem bukik le, hogy a fotós mit manipulált, mennyire avatkozott be a valóságba. És itt nagyon nem az utólagos nyektetésre gondolok, hanem arra, hogy odamegy a koldushoz és ad neki egy százast, hogy ugyan üljön már odébb, mert ott jobb a fény.