Játékos tél

Játékos tél

Felfedezek a Camilla képével valami testvériséget, jók ezek a ritmusok, főleg így a 36 fok melegben érdekes nézi ezt a képet, és érdekes keresni az azonosulást magamban. Nagyon jó megoldás, talán egyetlen kérdés merül föl bennem, de nem biztos, hogy igazam van, hogy mi lett volna akkor, ha nem szemmagasságban van ez az ugró figura, hanem lejjebb kerül a kamera, és ezáltal ő magasabbra tud ugrani, akár túl tud ugrani a horizonton, vagy a horizontig legalább el tud ugrani. Most jól összeköti ez a folt a horizontot ezzel a jég felületen történő formavilággal, de nekem ez egy kérdés. Másrészt lehet, hogy ezt az egy ujjnyit a jobb széléből levágtam volna, arra a ritmusra már tömegében nincs szükség, ott kifut a film. Ha nem is rögtön az utolsó facsoport után, de nem sokkal az után én vágnék, feszesebb lenne az egész. Egyébként teljesen rendben van, megvan a három csillag a képre, de érdemes ezen a vágáson elgondolkodnod. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Kedves Gábor!
Szilveszter estéjén, az év legutolsó rádióadásához ezt a képet választottam illusztrációnak.
Köszönöm szépen.

Köszönöm mindenkinek hogy írtatok. Nagyon örülök! :)
Zsolt: A vágással teljesen egyetértek, tényleg kicsit sok a tér a jobbján. Arra sajnos én se igazán tudok választ adni hogy mi lett volna ha szemmagasságban fotózok. Horizont talán elcsúszik a mostani helyzetétől, de ez talán nem is lett volna baj, viszont egy instabilabb szituációban lehet hogy a kép nem is készült volna el. Így a nyári kánikulában visszagondolva erre a napra, érdekes kis kérdések merülnek fel. Sok a mi lett volna ha, és ezekre lehet hogy érdemes lenne válaszokat keresni a jövőben. Köszönöm az értékelést :)

Nagyon emlékeztet egyfajta naturalista stílusú múlt század eleji-közepi rézkarcok hangulatára.

Ennek a képnek a hatássosága a tónus-kezelésben rejlik. Van egy halvány pasztellekben megfestett tájképünk, az előtérben néhány markánsabb absztrakt rajzolattal a jégen és akkor az egészbe kicsit háttal a nézőnek, de mindenképp a képből kifelé fordulva, nagyon markáns feketében, mintha egy másik képből ugrott volna ide, megjelenik a szereplő. Teljesen olyan hatást kelt, mintha a képen kívülről, fentről ugrott volna be.
Szerintem.

Nekem ez nagyon ütős kép, valahogy az alakok erősen tartanak benne, mintha kapcsolódnának, támaszkodnának is egymásra, és mégis nagyon jól meglennének egy képen belül.

Az ugró alak pl a horizontot áttöri, a jeget viszont nem tudja, nem is lehet hirtelen kivenni, milyen magasan is van, de biztosra venni, hogy nem lesz baja, már ki van próbálva alatta a karcos jég.

Ott a korábbi szabad-mozgások nyoma, ott a táj statikussága és biztonsága és az egyetlen, kiszabadult, (akár) vadul ugráló figura, mintha a határokat próbálgatná, nem kell visszafognia magát.

Nekem ez kell, falratevős.

Lopott könnyek című rádióműsoromhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak.

Tetszenek az eddigi fotóid Gábor! ez a mozdulat ezen a befagyott tavon (legalábbis annak gondolom) játékosan veszélyes - bár mintha keréknyomok is lennének a havas jegen (talán egy Hummert is kibír volna... :)))

Új hozzászólás