Ez egy jó megfigyelés lenne, csak jobban esne az, ha eldöntötted volna azt, hogy most kell neked a macska tekintete, kell-e neked ez az egész forma tónusban is, vagy csak sziluettben akarsz dolgozni. Annyira furcsán van világítva szegény cica, hogy most az ő jelenléte inkább formai, mintsem személyiségbeli. Márpedig ha ez egy formai jelenlét, akkor a tónusokkal másképp játszanék. Egyébként ez a bebukott macska nekem nem annyira erős. Ha nem is ezt a helyzetet ismétled meg, mert ezek egyszer létrejövő, mondhatni talált helyzetek, de jó lenne, ha ezt végiggondolnánk, hogy mi felé akarunk menni. Ismétlés. (hegyi)
Ötletes kompozíció, érdekes, bár kicsit zavarba ejtő. Elsőre "ördögi" asszociációkat ragasztottam a macseszra, mintha szarva nőttek volna, de az a mindkét oldali kis távolság azért ezt leveszi és játékossá teszi. A nézőpont is érdekes, mert benne van nekem a macskák "oda megyek ahova akarok" habitusa (most éppen lenéz rám), de a dőltség és a fölé bevágó ablakrész kicsit veszélyessé teszi a helyet, mintha mindjárt rácsapódhatna.
A formák találkozása is érdekes, hogy a füle egy picit lóg át a háttér sötét/fehér határán, a háta is egy kicsit mélyeszt bele ebbe, a rács hegye egy picit van távol a szélétől... Bár ez is illik talán hangulatában a macska finom egyensúlyozó-képességéhez...
Számomra egyfajta árnyjáték, a geometriai formák közé szorított kis szabad lényről. A kötelék pedig egyrészt egyfajta kényszerűség, másrészt a fülek és a rácsozat repülő köteléke :)
Kívánám szinte, hogy a középső erős vízszintes vonal tényleg vízszintes legyen, ennek hiánya feszült instabilitás érzéssel tölt el.
A cica nyugodt kis kedvencnek tűnik, talán a gazdival való viszonya is egyfajta kötelék...