A vízszintesekről és a függőlegesekről már volt szó, ezt eléggé kiveséztük a kommentárokban, akár ennél, akár az előző verziónál, ennek ellenére a képnek a kérdései nem elsősorban abban mutatkoznak meg, hogy ez vízszintes vagy függőleges, hanem abban, hogy eldöntötte-e az alkotó biztonsággal, hogy mit szeretne az exponálás pillanatában, vagy pedig készült egy kép és utólag ez, mint döntés megszületett, hogy akkor egy viszonylag nyugalmas centrális kompozícióval ezt a térosztást fogom megmutatni. Azért kérdezem ezt, mert vannak ennek a gondolatnak ellentmondó részek a képen. Egyrészt a barnított világ. Ha van borzalom, akkor ez az, ezt már sokszor elmondtam, én kitartó vagyok, nekem erőmből futja, úgyhogy el fogom egy jó párszor mondani, remélem, hogy hatásos, szóval ez a giccs netovábbja, úgyhogy próbáljuk majd ezt a képet elképzelni fekete-fehérben, mert akkor fogja azt a ritmust hozni, amit akarunk. Ezzel már eleve gyengítünk az üzeneten, érzelgősek vagyunk, tehát valahova a múltba akarunk visszatenni valamit, ami nem oda való. Pontosabban azzal én egyet tudok érteni, hogy valamit a múlthoz akarunk kötni, de akkor ezt kompozíciós és történetmesélős eszközökkel próbáljuk megtenni, ne azzal, hogy behúzunk egy ilyen lapot, hogy jól bebarnítom az egészet, és olyan lesz, mintha nagyanyám kredencében találtam volna. A másik kérdés az, hogy ha a konstrukcióval akarok foglalkozni, akkor mi a szerepe a mélységélességnek? Ugyanis ennél a képnél akkor van igazunk - amennyiben ezt egy konstruktivista megoldásnak gondoljuk -, hogy ha kivasaljuk kétdimenziósra. De akkor az orrom hegyétől a másik partig élesnek kell lennie. Most, ha megkérdezem, hogy hol az élesség, akkor bizony elég nehéz lenne megmondani, hogy melyik kis fényfodron, de hogy a túlsó oldalon nincs, az biztos. Van egy harmadik része is a dolognak, hogy vajon segíti-e ezt a fajta konstrukciót az, hogy a képnek a jobb oldalán van egy enyhe vignettálás. Valószínű az lehet a magyarázat, hogy a közelben valami olyan objektum lehetett, ami beárnyékolt, mindenesetre, elgondolkodtató, hogy vajon ez a felület alkalmas-e erre. Itt most elmondtam három olyan dolgot – a színezést, a mélységélességet és a fényrendet -, ami ellentmond annak, amit most ez a dolog kompozícióban képvisel. Ezt a döntést neked exponálás előtt kell meghozni, utólag ezen nehéz segíteni, főleg az élességen. El tudok képzelni másik irányt is, hogy ez egy érzelmes megközelítés, erre utalna a barnítás is, és itt nem a konstrukció a lényeg. Igen ám, de akkor mi? Ahhoz ez túlságosan szegényes, hogy elinduljon egy történet. Akkor határozottabban kell használni a mélységélességet, akkor meg kell várni, amíg valaki bemászik a képbe a másik oldalon, vagy valami történik a vízen, szóval valami eseményt meg kell ahhoz várni, hogy az a történet utána már elinduljon a néző fejében is. Akkor nem kötelezően kell ennek az eseménynek a középpontba kerülnie, ha például egy kajakos elúszik a vízen, nem kötelezően kell középpontban maradnia, még élesnek sem fontos lennie, el tudom képzelni, hogy az csak illusztratív elem, de mégis valami akkor történik. Tehát két irány lehetséges, itt most közte vagyunk, ezért gondolom azt, hogy készült egy kép, és utólag lett ezen gondolkodva, hogy mit lehet vele kezdeni, mert azt jól érezte Feri, hogy kidobni kár, de hát ott kellett volna ezt megcsinálni a parton. Visszaadom ismétlésre, és nem elég az, hogy ezt most Photoshopban még egy kicsit gyötörjük, hanem tessék odamenni és elgondolkodni, hogy mit akartam csinálni, és megoldani azt a problémát ott fotográfiailag. Ismétlés. (hegyi)