Egy szép, hosszú beszélgetés első része, amiben a tanárjelöltek közösségi gyakorlatáról és sok ízeltlábúról lesz szó.

Hozzászólások

Közben éjjel meghallgattam. Az az időszakom rémlett fel, amikor már volt munkatapasztalatom, módszertani alapozásom is és még azt gondoltam, van értelme annak, amit csinálok, jól csinálom és mindet megoldok. Szép időszak, élvezze O. amíg tart! Utána marad Pilinszky és a lepketábor.

Pilinszky én voltam. (ez jó hülyén hangzik, na.)

Nem tudom, ki volt, de Pilinszkyért jár a pont. Az adást is meg fogom hallgatni.

Best of chat:
- Eddig hallgatva nem kék orchideáról van szó, hanem igazi Orchideáról, belevaló beszélgetőpartner.
- A megszállott, hivatásának élő Pedagógus.
- Ők tartják bennem a lelket szakmailag.
- Üveg alatt, tűhegyre szúrva ragyog, ragyog a lepketábor. Önök ragyognak, uraim.
- Kétmilliós bogarak, dobozokban élnek, lassan már nappali plafonján sem férnek...
- Hát, én azt hiszem, válóok lenne ez a fajta bogarasság.
- Orchideáék több lábon élnek.
- Konkrétan visítva menekülök minden bogár elől, Jóska a tanúm rá.
- Csupán egy pillanat választja el Zsoltot a mosolytól és a sikolytól.
- Rendkívül fontos, amit csinálnak, nevelési szempontból.
- Hát, mire képes a szerelem, ez azért őrület. :D
- Komolyra fordítva jó műsor ez, és az agyammal értem is, persze, de az ösztöneimmel és egyebeimmel képtelen vagyok leküzdeni az undorom.
- OK, ez rendben van, nem kell szeretned, de szabad tudnod róla, hogy ilyen is van :)

Új hozzászólás