Belerágtam magam a hit kérdésének neurológiai alapjaiba, hogy a humánetológiáig jutva döbbenjek rá arra, amit tudok egy ideje. Második rész.
A kvízkérdés: Endréé véres, Attiláé szurkos, Győzőé ereklye. Mi az?
"A habszifon adott olyasmi élményt, ami valóságban 1-2 perc se volt, megélni viszont óráknak tűnt."
"Csányit Mammucs is nagyon bírja."
"-Jobb az elővigyázat, mert hanyatlik a memóriám. -Nekem is van kettő. -Memóriád? -Könyvem van. Memóriám az nincs."
"Na végre mondja a magáét is. Igaz nagyon a végén."
"Jó volt, és humoros is kellően."
Koszonet a folytatasert. Kelloen paprikas volt helyenkent, csipos es kesernyes. Mashol meg finoman vicces vagy epp maroan gunyos. De a vegen, ott nagyon Joskas volt, vegiggondolt, patikamerlegen elokeszitett, alaposan megfogalmazott, figyelmes, bolcs. Jo volt. Koszonom meg egyszer.