Három órányi koncertélmény egy órába sűrítve, sok zenével.
Meghallgattam. Valamiért én arra tippeltem, hogy ez valami punkzenekar lesz (nyilván a csatolt képet nem néztem meg). Aztán meg csodálkoztam a bevezető zenén. De aztán belerázódtam. Arányos, szellős műsor lett, jól illeszkedett az illusztrált produkcióhoz. Látszólag izzadságmentesen készült, de azért nyugtassatok meg, hogy van ebben munka, mert a műsorkészítésről, szövegelésről én valamiért azt gondolom, hogy erőfeszítést igényel, és ha ez mégis ilyen könnyű, akkor velem van baj.
:) egyrészt kösz. másrészt van vele munka. de a jó az, ha ez nem érződik igazán. részint a szöveg, hogy mit akarsz mondani, ennek egy része fejben van, én azt szeretem, Jóska készülősebb. ezért ő pontosabb is, az én dolgom az jobban függ attól, hogy milyen a hangulat, jobban megbillent, ha valami zavar van az erőtérben, macska ugrik, kutya bejön, ilyesmi. a zenénél volt pár mankópont, amit szerettem volna, a többit Jóskára bíztam, aztán a kétharmada se ment le, mert adás közben válogattam ki, mi milyen sorrendben jöjjön, mi maradjon ki.
ami nekem fontos, hogy akarjam, szeressem, érdekeljen. Nigel Kennedy olyan, hogy érdekel, szeretem, fontosnak gondolom, ráadásul ez az adás csak töredéke annak a palettának, amit csinált eddig. egy fájdalmam, hogy a kalózfelvételem nem lett igazán jó, mert részint túl közel voltunk ahhoz, hogy ne hupogjon be a szint, részben meg a mellettünk ülő nőszemély folyamatosan pofázott, ami ott nem tűnt fel (szerencséjére, mert megütöm), viszont a felvételen ott van, hogy épp a bevásárlólistát akarja egyeztetni a kanmalacával.