Köszönöm, István, jókat írtál, a következő Törökösen kérdéseit Te is meg fogod kapni :)
Amúgy ér mobillal is felvenni, csak hogy annak a hangján halljuk a véleményt, akié, elvégre rádió volnánk.

Sajnos, most nem kaptam emailt, hogy lesz ilyen téma is, pedig nagyon szívesen kifejtettem volna hogy mit gondolok :) de megteszem így, utólag, aztán a műsort is meghallgatom, mert nagyon érdekel!

Leges-legelőször is, én a szabadságra mint egy megszabottságra gondolok. Nem határtalanság, nem korlátlanság. A legszabadabb ember is egy rakás korlát közé van szorítva. Ember. Él és hal. Minimum anyagilag korlátolt. Ezért a szabadság számomra a korlátaim közötti mozgásteret jelenti, nem egy állapot abszolút értéke, hanem egyedi és relatív. Szabadnak érezhetem magam olyan szituációban is, amely másnak már korlátolt. De a szabadság számomra szellemi vívmány is. Anyagban és lélekben úgy érzem jobban korlátozottak vagyunk. Az hozott, kapott, zárt világ, míg a szellem, az elme nyitva lehet, ha az előzőek nem zárják be.

Hétköznapi értelemben a szabadságot relativizáljuk, úgy gondolom. Valamilyen fensőbb (vagy annak vélt) függőség relativitásában értelmezzük, úgy, hogy szabad-e például valamit megtenni, megélni. Törvény, eskü, szabályzat, szerződés, vagy valamilyen autokratizmussal szemben állóság szerint értelmezzük. Ezért gyakran idealizáljuk a szabadságot, mintha az lenne a végső cél, de egy társas lény, mint az ember, a társas függőségei korlátai nélkül azt hiszem elpusztul lélekben vagy akár anyagi értelemben is. De mint idea, ezért motiváció... És a hurok: a társas lénynek a függőségek korlátozottságot jelentenek. (Ezért is a szabadság korlátozottság nekem. De egyéni, mert önkényesen kizárhatok vagy belevehetek bizonyos keretek között. Akinek legalább a társas viszonyaiban nem korlátozottság, az meg könnyen kap olyan jelzőket, mint aszociális... vagy érzéketlen... Azért hiszem ezt, mert itt a fel sem merülő, de társadalmilag elfogadott szabadság normáink már számos korlátozást tartalmaznak. Nem gyilkolhatok például, mert a társadalom kivet - persze én nem ezért nem gyilkolok, de az eredője mégis valahol itt lehet a távoli múltban. Ez, és az ehhez hasonlóak olyan társadalmi alapnormák, amelyek a teljes egyéni szabad akaratot befolyásolják.)
Összességében a szabadság számomra inkább a fénysebességgel rokon fogalom. Egy elérhetetlen alaptétel.

Úgy érzem, mindez lefedi az első két kérdést :) A többi már sokkal személyesebb, az egyéni viszonyt kell feltárni..:)
Az élet mely területén fontos számomra a szabadság? :) Ugyan, ki szeretne elméletileg bármilyen korlátoltságot is?
Van-e az életnek olyan területe, ahol a szabadságomat hajlandó vagyok beáldozni másért? Most azt gondolom, hogy akármelyik mozgástermet beáldoznám másik mozgástérért. Aztán ha ott lennék, lehet, hogy akkor érezném szabadnak magam, ha mégsem tenném meg...
Miért, kiért áldoznám fel a szabadságom? Szabadságot csakis rabságért áldoznak be... :))

(Meghallgatlak Titeket, biztosan jó a műsor is megint!:)

Borsay Márti válaszai e-mailben jöttek:

Mit jelent számodra a szabadság?
A szabadság azt jelenti, hogy nem kell igazodnom a gondolataimmal és a tetteimmel senkihez és semmihez. Ha mégis megteszem, akkor azt jókedvemben teszem.
Mi a különbség szabadság, az önállóság a korlátok nélküliség között?
A teljes szabadság a korlátok nélküliség. Az önállóság szerintem nem igazán passzol ide fogalmilag, inkább az autonómia.
Az ember önálló bizonyos szempontból akkor is, ha már vagy még egyedül jár a klotyóra.
Az élet milyen területein fontos számodra, hogy meglegyen a szabadságod?
Minden területen.
Van-e az életnek olyan területe, ahol a szabadságodat hajlandó vagy másért beáldozni?
Van. Ésszerű keretek között tulajdonképpen bármiért és bármiért beáldozom a szabadságom. pl ha úgy gondolom, mást zavarnék a szabadságom megélésével, akkor későbbre halasztom, vagy rögtön keresek olyan helyet, ahol nem vagyok más terhére.
Miért áldozod be a szabadságodat?
mint fent
Kiért áldozol be a szabadságodból?
mint fent
Milyen területen nem vagy hajlandó lemondani a szabadságodról?
Művészeti területen.
Szerencsére nem is kell semmiféle harcot folytatnom ez ügyben, annyira jelentéktelen vagyok, hogy senkit nem zavar a tevékenységem.

Ezenközben a chaten:
   "-Pont a szabadságrasó nem. -Pont mi? -Ságrasó? -Megjavult a géped?"
   "-Hűűűű TJ is beszél !!!!!!!!!!!! A saját adásában. -El se hiszem. -Eellááájulok."
   "Nagyon jó az első két sor, de csak akkor, ha okos komoly a fiú."
   "-Mizo évekig gondolkozik. -Vegyünk neki kutyát. -Van neki."
   "-Ezt azért nem értem, mert nem az autósok találták ki. -De az autós figyelmi szintjéig el kell jutni, hogy neki is véleménye lehessen róla és adott esetben kifejezhesse az egyetértését a tiltakozókkal."
   "Jeanne d'Arc dilemmája."
   "-A 'ne legyen felém, mert nekem sincs őfelé' az 'az enyém addig tart, ahol az övé kezdődik', csak más megfogalmazásban. -Hát, szerintem nagyon nem ugyanaz, a felismerés miatt nem. -Igazad van, a kettő között a felelősség a különbség."
   "-Van erre egy paradox kérdés: A folyó túlsó partján van a kedvesed, de révész csak akkor visz át ha lefekszel vele. Lefeküdnél vele? -Le hát. Ebben nincs paradox, nem kopik az el. A szerelem mindent legyőz, azaz egy dugás után se csökken, ha igazi. Ez csak egy próbatétel, nem más. -A kedvesed meg jól kirúg. -Akkor nem volt a kedvesem, csak egy önző p'csa, aki képtelen belátni, hogy ára van a dolgoknak."
   "Engem vesz a kamera napi 8 órában. Seggvakaró-szabadságomban korlátozva vagyok."
   "Szinte mindenkivel egyetértettem ma."