Na kérem, végeztem Rogyion Romanoviccsal, váratlan véget ért, de nem szpojlerezem el, háha valaki kedvet kap még. És a végére kiderül, hogy más jelet is küldött Fjodor Mihajlovics, amiben egész jól megjósolta a mai napokat, vírust, internetet, aperitif-törzset, mindent:

Egyszer azt álmodta, hogy valami szörnyű, sose
látott, sose hallott, gyilkos ragály fertőzte meg az egész világot, Ázsia mélyéről terjedt át
Európába. El kellett pusztulnia mindenkinek, kivéve néhány kiválasztottat. Valamilyen új
trichinák, mikroszkopikus lények támadtak, és megfészkelődtek az emberek testében. De ezek
szellemek voltak, eszük és akaratuk volt. Akinek a testébe behatoltak, tüstént olyan lett, mint
az ördögtől megszállott, őrjöngeni kezdett. De ember még soha olyan okosnak nem hitte
magát, olyan rendíthetetlenül nem bízott a maga igazában, mint ezek a megfertőzöttek. Soha senki olyan rendíthetetlenül nem bízott az ítéletében, tudományos eredményeiben, erkölcsi
törvényeiben és elképzeléseiben. Egész községek, egész városok, népek fertőződtek meg, és estek őrületbe. Mindenki izgalomban élt, egyik nem értette a másikat, és mind azt hitte, hogy egyedül ő hordozza magában az igazságot, gyötrődve nézte a többit, mellét verte, zokogott, kezét tördelte. Nem tudták, kit ítéljenek el, és hogy ítélkezzenek felette. Képtelenek voltak megegyezni, mit tekintsenek jónak, mit rossznak. Nem tudták, kit hibáztassanak, és kinek adjanak igazat. Egymást öldösték dühükben, minden ok nélkül. Egész hadseregekkel rontottak egymásra, de a seregek már menetelés közben hirtelen önmaguk ellen támadtak, felbomlottak, a harcosok egymásnak estek, ütötték, vágták, harapták, felfalták egymást. A városokban naphosszat fújták a riadót: mindenkinek mennie kellett, de hogy ki hívja és miért, azt senki se tudta, mindenki reszketett. A legegyszerűbb mesterségeket abbahagyták, mert mindenki a maga gondolatait fejtegette, a maga leleményét adta elő, és nem tudtak megegyezni. Abba-maradt a földművelés. Volt, ahol csoportba verődtek az emberek, megállapodtak valamiben,esküvel fogadták, hogy összetartanak - de már abban a pillanatban valami egészen másba kezdtek, mint amit terveztek, vádolta egyik a másikat, összeverekedtek, kaszabolták egymást.
Tüzek támadtak, éhínség tört ki. Pusztult, veszett mindenki és minden. És a vész egyre nőtt,
terjedt tovább, tovább. Az egész világon mindössze csak néhányan menekülhettek meg, a
tiszták, a választottak, akiknek hivatása egy új emberfajtát és egy új életet elindítani, meg-
újítani, megtisztítani a földet. De ezeket még senki sehol nem látta, szavukat, hangjukat se
hallotta.

Ez egy jel. Dosztojevszkij jelet küldött! Üzent a jövőbe. És Te észrevetted!
Azt ugyan még mi sem tudjuk, az email szentkép hogy fog a még távolabbi jövőben a keresztek mellett lógni a zsinóron, de nem is mi vagyunk a látnokok, hanem Fjodor Mihajlovics.

Haladok, a 2. rész 4. fejezeténél tartok. Szegény Aljona Ivanovna már nincs az élők sorában. De ami még jobban meglepett: Raszkolnyikov már akkoriban is képes volt emailezni. Itt volt szó róla:

"Két kereszt is lógott a zsinóron, egyik vörösréz, a másik ciprusfa, meg email szentkép, és
ezekkel együtt, az acélkarikás, acélgyűrűs mocskos szarvasbőr bugyelláris. Degeszre volt
tömve,"

És akkor a kvízkérdést is lerendezném

Ürü őre ari ara Era. Ára író úré.

Máris többet értem el, Au, mint reméltem. Javaslom mindenkinek, hogy lépjen merészen Au nyomába, mert pár esztéta és költő után újabb regényíró-nagyágyúk következnek.

Meghallgattam, mert súlyos adósságaim vannak az orosz irodalommal szemben. Menet közben le is töltöttem a BéB-t és a KT-eket. Kicsit gyanús lett a cz használat, kiderült, hogy valami 1910-es kiadást sikerült. Nem baj, lehet, hogy megpróbálkozom velük. Tolsztojjal még nem merek kísérletezni.

   "Ez komoly."
   "Agyonverték a jobbágyai? Már megint ezek a vágyvezérelt áthallások."
   "Második házassága sikersztori - ekkor írta a Bűn és bűnhődést."
   "- Irodalmi relativitáselmélet. Irodalmi donimóelmélet. nm, érted. -DOMINÓELNÉLET? -Az."
   "-Akkor tőle jön az Új Élet MGTSZ. -Nincs ennyi pont."
   "Semmi párbaj, csak úgy simán?"
   "Ez szép, hogy visszavonulok a családi birtokra, hogy onnan jobbítsam a jobbágyok sorsát."
   "Jó volt ez a Tolsztojevszkij."
   "Köszönet a bűnökért és megvilágosodásokért, meg persze a hétvégéért."