Két út között, a távolság közel a legrövidebb, éjszakai adáskészítés, zabálni fogod.
Én 2019-ben érkeztem ide a Látszótérre és örültem, hogy találtam egy ilyen kis közösséget. Meghallgattam egy csomó podcastot visszamenőleg, és az volt az érzésem, hogy innen egy csomó ember eltűnt, pont nem sokkal azelőtt, hogy én érkeztem. (Valaki biztos leadta a drótot.) Sajnáltam. Felraktam én pár fotót, de hát most nincs ihletem egyáltalán és nem vagyok ráállva arra, hogy ezt megtanuljam, úgyhogy tőlem nehéz lesz szakmai fejlődést várni :) Viszont Rissz-rossz teraszt még csinálok és nagyon sok adásotokat meghallgatom gyaloglás közben, csak mire hazaérek a nagyját elfelejtem a benyomásaimnak, amiket bekommenteltem volna amúgy, ha a gép előtt ülök. Azért néha megteszem, mint most is. Nagy ritkán sikerül az estét úgy alakítani, hogy becsatlakozhassak a csetre, ezen valamennyit tervezek is javítani.
Kár lenne, ha nem lenne Látszótér és jó lenne, ha aktívabban, többen lennénk. De rengeteg idő eltelt, technológiák és ezzel tartalomfogyasztási szokások változtak meg, Az ember olyan, ogy díjazza az azonnali pozitív visszajelzést, jutalmazást, ingert és ezek ömlenek az Arcoskodókönyvből vagy a Rögvestképiratból. Sok interakció sok hülye emberrel kimeríti a lelket, ezért aztán ott rohadjon meg felőlem mind a kettő ahol van, lefagyasztottam a fiókomat. Aki képes kontrolláltan részt venni benne úgy, hogy annak értelme is van, hát tegye.
Az a baj, hogy már késő. Annyira felgyorsult és valóban megokosodott, kezesebbé vált minden kapcsolattartó technológia és szoftver, hogy a türelmetlenség lázában beszélünk egymással, vagy inkább csetelünk, azonnali választ várva egy-két másodpercen belül. A munkában használt modern cuccok, pl. a Teams is fokozzák a tempót és ezzel a stresszt. Mindenhol ez van és amíg nem indulnak el a mesterséges intelligencia fejlesztések a kommunikáció és munkamenet atropomorfizálása irányába, addig ez még erősödhet is, a tűrőképesség határáig. Egy igazán okos szoftvernek nem az azonnali jutalmazással kéne a végletekig spannolni a felhasználót, hanem érzékelni, ha az túlzásokba esik és segíteni neki ezt a buzzt jó irányba terelni. Hasonlóképpen, a munka-kommunikációra használt szoftverek egyszer csak talán majd kiértékelik, mennyire hajszolt is lehetsz, ha 5-6 hat munkaszálat kell menedzselj sűrű váltásokkal és a főnöki statisztikába berak egy figyelmeztetést, hogy a Gipsz Jakab kifáradt, hamarosan ámokfutásba kezd, segítsetek neki. Vagy segít rátalálni arra a kurva flow-ra, hogy a munka nagyobb öröm legyen. Bilibe lóg a kezem.
A Látszótér kezelőfelülete – és más fórumos oldalaké is, amiket látogatok – pontosan megmutatja, hogy 10-15 év alatt mennyit változott egy kezelőfelület. Ugyanennyit változtak az emberek és nem elég jutalmazó számukra egy ilyen ma már nosztalgikus UI. Nem azért írom ezt, hogy fel kéne újítani, vagy bármit elvárnék, mert tényleg nem erről van szó, csak arról votl szó, hogy mik játszanak szerepet abban, hogy az emberek nem eléggé vesznek részt a Látszótérben. Hát én úgy látom, hogy akik itt vannak, azok nagyon is részt vesznek, csak nagyon sokan elmentek nem tudom mi okból, és ennyivel kevesebb ember nyilván nem fog annyi mozgást generálni. De vissza már nem fognak térni, már csak a konkurens, modern platformok miatt sem.
Zsolt, az jó, hogy beszéltél erről. Úgy éreztem megpiszkáló jelleggel vetted elő a témát, de ekkorát ennyire kevés emberen nem lehet piszkálni, az a sejtésem. Amúgy meg lehet megnézni valahol a statisztikát, hogy hányan hallgatták a podcastokat és az élő adásokat?
Szia Imi, köszi a hosszút. Azt hiszem, valahol ott van a dolog félreértve, hogy például a képkészítésben persze, jó, ha van előrelépés, de a stagnálás is jobb, mintha semmi se történne. Azok a platformok, amiket említettem, pont azért szarok, mert LÁTOM, hogy hiába villong ott valaki, zéró a fejlődése. Sőt. Beképzeltté tesz.
Hogy ki miért megy el, nem tudom, nem szólnak, hogy el fognak menni, ahogy amikor mesélnek arról, hogy hogxan is lettek kurva nagy művészek, azt is elfelejtik megemlíteni, hogy itt jártak. Ez van.
A felülettel ha lehet valamit kezdeni, mondd, nem mintha lenne aktívan olyan, aki ért a Drupalhoz és szívjóságból segítene, de hátha. Tudod, én nem látom úgy, kívülről, szóval emiatt a hibáit is csak sejtem.
A baj az, nyilván, hogy akik amúgy is valamennyire jelen vannak, legalább vvisszahallgatnak, azokat kapja derékon, amikor elkiabálom magam, hogy bassza meg, nem azokat, akik amúgy épp jó lenne, ha változtatnának, már ha egyáltalán. És itt van a bajom, hogy amit látok, hogy mennyi időt, és plusz törődést kaptak azok, akikben láttam valami tehetségfélét mocorogni és ehhez képest mekkora bulllshit is, amit most tolnak az instán, miközben kurvára le se szarják, mi van itt, hát, hogy mondjam, szar, na.
Szóval várlak, gyere, toljad. Ahogy tudod, de úgy igen.