Csak negyed alakos van magamról... még nem sikerült rájönnöm, hogy valójában ki is lehetek igazán... próbálkozom...

Az estiskolán szinte már hagyománya van a tükröztetéseknek és ezen keresztül a látható félalakoknak, féltesteknek, és itt is egy szimmetrikus, szinte fél emberi testet vágó fürdőszobai tükröt tudunk felfedezni, és egy falfelületet, ami nagyon ügyesen, akár véletlenül, akár nem, tudatosan nagyon tudatosan szépen meg van világítva. Ettől a fal sérülései életet kapnak, ritmust kapnak, még a konnektor is, ami félig belóg, és ezt az egész tükörjelenséget felfokozzák. A dolog pikantériája az, hogy az alkotó nem a kamerába néz, hanem valahogy furcsán kicsit ikonszerűen fölfelé néz valahová, amitől a szemfehérje külön jelentőséget kap. Nekem ez egy nagyon szerethető, őszinte és izgalmas kép. Minden véletlenszerűsége ellenére azt figyeljük meg, hogy itt nagyon tudatosan vannak komponálva a síkok, nézzük meg, ott az orrnál a vágás, az ajtófélfánál, a párhuzamos az ajtó és a konnektor között, ez nagyon fontos. Van az egészben valami vitalitás, a rendezetlensége ellenére valami dinamikus, és pont ez a csibészes Ninetto Davolis hangulatból vagy Pasolini szinte, van benne valami furcsa vidám vitalitás, miközben ez nem egy vicces kép. (szőke)
értékelés: