2011 karácsony2011 karácsony

2011 karácsony
2011 karácsony

Nagyon érdekes ez a képpár. Kompozícióban kiegyensúlyozottnak mondható, talán a fölső képnél én egy ujjnyit, vagy felet vágtam volna a kép tetejéből, hogy még feszesebb legyen, még drámaibb legyen ez a helyzet. Nagyon érdekes az a szürke tónus, amiben ez az egész kép van, mert a télnek, a hónak nem egy pozitív élményét hozza, hanem a koszosságot, a hideget, a latyakot, azt az élményt, hogy minél hamarabb csak haza, haza, haza. A második kép az, ami erre még pluszban rátesz egy lapáttal, bár nem az utat látjuk, de ha mégis kifordulnánk a képből, valamilyen utat találnánk a hazaútnak. Én hiányolok egy harmadik képet, ami egyértelművé teszi, hogy ebben a szituációban mi felé mozdultunk el, mi a végkifejlet. A történetet én értem, de most nem látom azt, hogy itt most elmenekülünk ettől a karácsonyi helyzettől, és belemenekülünk a tájba, vagy hazafutunk. Ennek az irányát nem látom most, nem érzem. Az a helyzet, hogy a két képes sorozatnál mindig felmerül a kérdés, hogy mi is a teendője a nézőnek: összehasonlítani a két képet vagy próbálni felfedezni valami történetet. Ezért is egyértelműbb a 3-5 képes sor, ahol ez már nem kérdés. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

41
Értékelem!

Nos itt ez a karácsony. Nem gondoltam sorozatnak, csak az egyszerűség kedvéért töltöttem föl együtt a kettőt. A címet az indokolja, hogy december 24-én készült. (Nem tudtam kihagyni.)
Késztetést az adott, hogy nagyon ritkán előforduló világítási helyzet volt. Volt is hó, meg nem is, volt is fény meg nem is. A szabadban ennyire szórt fényt ritkán lehet elcsípni.

58
Értékelem!

Nem, semmi baj Mariann. Természetesen, a címadás ironikus. Amúgy, már az anyaméhben depi voltam.
Köszönöm Sándor, Annyira tudatos, hogy a konverzió csak második nekifutásra sikerült.

40
Értékelem!

Nagyon érdekes ez a két kép, és nyilván nem véletlen, hogy István és Mariann is "lehangolónak" illetve "szomorúnak" ítéli. Tamás itt - tudatosan, vagy ösztönösen (?) - egy ravasz fogással élt, mellyel "deprimálóvá" tette a képet: nincs benne fehér, csak szürke, még szürkébb és fekete. A hó sem fehér, hanem szürke! Ugyanakkor a két kép gyönyörű, rendkívül részletgazdag. Szürke + gyönyörűség = szomorúság.

68
Értékelem!

mélységes szomorúságot érzek, miközben nézem ezeket a képeket. Süt belőle a magány, a szomorúság, a deprimáltság. Vagy csak irónia? Tamás, ugye nincs semmi baj?

61
Értékelem!

Nekem nem tűnik ünnepinek, nem gondolod, hogy kicsit lehangoló?

Új hozzászólás