Nagyon érdekes ez a képpár. Kompozícióban kiegyensúlyozottnak mondható, talán a fölső képnél én egy ujjnyit, vagy felet vágtam volna a kép tetejéből, hogy még feszesebb legyen, még drámaibb legyen ez a helyzet. Nagyon érdekes az a szürke tónus, amiben ez az egész kép van, mert a télnek, a hónak nem egy pozitív élményét hozza, hanem a koszosságot, a hideget, a latyakot, azt az élményt, hogy minél hamarabb csak haza, haza, haza. A második kép az, ami erre még pluszban rátesz egy lapáttal, bár nem az utat látjuk, de ha mégis kifordulnánk a képből, valamilyen utat találnánk a hazaútnak. Én hiányolok egy harmadik képet, ami egyértelművé teszi, hogy ebben a szituációban mi felé mozdultunk el, mi a végkifejlet. A történetet én értem, de most nem látom azt, hogy itt most elmenekülünk ettől a karácsonyi helyzettől, és belemenekülünk a tájba, vagy hazafutunk. Ennek az irányát nem látom most, nem érzem. Az a helyzet, hogy a két képes sorozatnál mindig felmerül a kérdés, hogy mi is a teendője a nézőnek: összehasonlítani a két képet vagy próbálni felfedezni valami történetet. Ezért is egyértelműbb a 3-5 képes sor, ahol ez már nem kérdés. (hegyi)
értékelés:
Nos itt ez a karácsony. Nem gondoltam sorozatnak, csak az egyszerűség kedvéért töltöttem föl együtt a kettőt. A címet az indokolja, hogy december 24-én készült. (Nem tudtam kihagyni.)
Késztetést az adott, hogy nagyon ritkán előforduló világítási helyzet volt. Volt is hó, meg nem is, volt is fény meg nem is. A szabadban ennyire szórt fényt ritkán lehet elcsípni.