Nagyon örülök, hogy elindulunk ezen az úton. Fenntartom azért azt az állításomat, hogy az első három lecke nem véletlenül került a házi feladatok elejére, mindenek előtt az önportré, mert az önportré az, aminél büntetlenül, úgymond ingyért gyakorolhatjuk, hogy hogyan ábrázolunk egy embert. Ezt azért mondom, mert amikor már modellel dolgozunk, akkor két probléma van. Egyrészt – ez az én problémám – nehezen mondok a modellről véleményt azért, mert egy olyan ember, aki nincs jelen, nem tudja magát megvédeni, vagy nem tudja megmondani, hogy abban a szituációban mi és hogyan történt. Ezért egy kicsit nehéz helyzet a modellel kapcsolatos dolgokról beszélni. Másrészt, amikor magunkkal dolgozunk, egyszerre végzünk külső és belső megfigyeléseket is, érezzük magunkat valahogyan érzelmileg, és azt megpróbáljuk megjeleníteni, és a kettő közötti párhuzam vagy ellentét lesz majd az, ami nekünk visszajelzést ad. Igen ám, de ennél a helyzetnél, amit most látunk, van egy érzelmi megközelítés, és nem tudom biztosan megállapítani, hogy ennek a végkifejletének az alakulásában mennyire van jelen az alkotó, és mennyire van jelen maga modell. Ezért ez egy kicsit nehéz terep, nehezebb, mint amikor az önportrénál dolgozunk. Ezt a bevezetőt azért mondtam el, mert mielőtt nekifognék értékelni ezt a képet, már elárulom, hogy nagyon szeretném kérni Camillát, akármennyire nehezére esik, hogy az első három leckével foglalkozzon, és próbáljunk meg ottmaradni, még akkor is, ha iskolásnak érzi ezt a feladatot. Hiszek benne, hogy meg fogja hozni az eredményt.
   A képet illetően, a beállítás kellemes és a gesztus is rendben van, és én ezt egy izgalmas képnek tartom. Két problémám van, az egyik anatómiai, a másik esztétikai probléma. Az anatómiai probléma abból adódik, hogy ha hanyatt fektetünk egy női modellt, akkor a mell formája nem biztos, hogy tökéletesen mutatkozik, főképp akkor nem, ha ez egy kissé előregörnyedt pozíció, és most itt egy ilyesmit kapunk. Valószínűsítem, hogy fölfelé tartotta a fejét, és ezért a gerincoszlop egy C formában lehet, és ez nem adja azt a rugalmasságot és azt a feszességet a test megformálásánál, mint amire szükség volna. Ez főképp a hozzánk közelebb eső mell részénél látható és érzékelhető jobban. A másik problémám – az esztétikai – a váll és a fotel találkozásánál van. Valószínű ez valami kanapé vagy valamilyen ülőalkalmatosság, aminek ő most itt nekifeszül. Igen, de nagyon nem szép az, ami a karnál létrejön, az a felgyűrődés. Ez természetes, mert ez történik, ha valaminek nekidőlünk, de nem értem a célját. Azt sem, hogy ez a bőrfelület miért van ott, miért kapott szerepet. Rá lehetett volna arra fektetni a karját, és akkor eltakartuk volna ennek a bőrfelületnek a csillogását, mert ez most rendkívüli módon uralkodik a képen, tulajdonképpen a legvilágosabb rész a képen, és magára vonja a tekintetet minden más előtt, valamint kivisz a képnek a történetéből. Ráadásuk behoz egy olyan irányt, ami nem valószínű, hogy célja volt a képnek. Ebben már van valami extremitás, kimondom, ez engem egy kicsit a szado-mazo világra emlékeztet ez a bőrfelület. Szóval nem tartom szerencsésnek. Van még egy nagy csoportja az aktfotografálásnak, ez pedig a torzó, ami előszeretettel használt, nem csak a fotográfiában, hanem a festészetben, szobrászatban is, amikor bizonyos testrészeket lemetszünk vagy letörünk úgymond a formáról, és ezzel egy megcsonkított testformát hozunk létre. Ennek a fő oka, hogy a test bizonyos részeinek a mozdulatait, gesztusait, a formáját, beállítását tudják tanulmányozni, és a zavarónak ítélt dolgokat levágjuk. Itt több ilyen jön létre. Egyrészt a térdnél, a lábszár, ami már kilóg a képből, már nem ábrázolódik. Én ennél a vágásnál azt mondom, hogy értelmezhető a helyzet, fénnyel történik meg a vágás, és ez nem okoz problémát. Ugyanakkor van egy másik vágásunk is az alkarnál, gondolom, egy kesztyű lehet, ami ezt létrehozza, ami egy kicsit fura. Míg az előzőt értem, ennek a szerepét nem teljesen látom, mert mellbimbó körüli díszítések és a legyező tökéletesen elég lenne. A harmadik vágási pont, amit már említettem, a vállnál, ami esztétikailag és anatómiailag is problematikus. És van egy negyedik vágás is, a fej hiánya, ami egyrészt, ad az egésznek egy intimitást, másrészt a konkréttól az általánosig visz minket, és ennek abszolút érzem és értem is a helyét, nagyon problémám ezzel nincs is. Szeretném még egy dologra felhívni a figyelmet, ami nüansznak tűnik, a mell alatti bordaívnél létrejön egy újabb forma, ami mivel nincs befejezve, nehezen érthető, nem biztos, hogy anatómiailag úgy köthető, ahogy az optimális lenne. Magyarán a felvázolt gesztussal egyetértek, elfogadom a díszítéseket is, jó ritmusban és jó hangulatban van tartva az egész a színekkel is. A csonkolásokkal nem értek egyet, és nagyon zavar a bőrfotel. Összegezve, egyrészt, ha van mód rá, akkor érdemes lenne ismételni, másrészt ezekre a jövőben érdemes figyelni. (hegyi)
értékelés: