István, pedig igaz a hdr. Épp ez a bajom, hogy túl kicsi a tónusmozgás, túl szép. hogy igaz legyen, hogy mondjam máshogy? Hogy ez a ff konverzió miatt van, vagy a világítás, mindegy, nem láttam az eredetit, szóval a sterilitás a bajom.
Hónap képének választott képről nehéz újat mondani, de megpróbálom, mert van egy helyzet, ami itt most nekem tettenérhető, és nem csak neked, de általánosságban is talán hasznos lehet. Ez pedig a tökéletes tónus kérdése. Itt kaptunk egy képet, ami vakuzva lett. A vaku nem olyan lágy és szórt fényekkel dolgozik, mint a lámpa, és a fényerő csökkenés is jelentősebb lehet a távolsággal. Emiatt is van, hogy í tenyér túl van picit lőve. És ezt gondolom én, próbáltad visszahozni, a távolabbi részeket meg előre, mármint tónusban. Ez alapvetően jó lehet. De a mérték nem mindegy, mert ha a HDR-hez hasonló helyzet áll elő, akkor az természetellenes lesz, és ellene dolgozhat a képnek. Itt is ilyesmit érzek. Magyarán a kevesebb még akkor is jobb lenne, ha közben persze világítana a tenyér. Ott a kemény dió, értem, persze, hogy most akkor szocio felé menj vagy egyfajta műtermi idealizmus felé, de nem lehet mindig mindent korrigálni. (hegyi)
értékelés:
Amikor elsőre végig futottam a hónap termését, rögtön megakadt a szemem István képén. Mondhatnám összeakadt a tekintetünk. Hozzám egyébként is közel van az önportré, így lehet elfogult is vagyok. Nem tudom, hogy a levágott kisujj, vagy az egyébként is szűken, feszesen tartott vágás, esetleg a szem középre komponált szúró hatása az oka, de nem lehet nem hosszan szemezni vele. Számomra van benne minden, érzelmektől a kísérletező mozdulatokon át, az "ilyen vagyok valójában" érzésig. Szóval igazi önportrét kaptunk! Köszönöm ezt a képet! (Szentgyörgyi János)
István, pedig igaz a hdr. Épp ez a bajom, hogy túl kicsi a tónusmozgás, túl szép. hogy igaz legyen, hogy mondjam máshogy? Hogy ez a ff konverzió miatt van, vagy a világítás, mindegy, nem láttam az eredetit, szóval a sterilitás a bajom.
Köszi az elemzést. Alább is írtam, hogy alig utómunkáztam benne, lényegében csak ff konverzió, vágás volt, ami minimális és minden a teljes képre vonatkozó kicsi korrekció volt csak, nincs maszkolás. De időközben rájöttem arra is, mi az ok. Egyszerűen a tenyerem sokkal fehérebb mint az arcom...
Viszont nem értek egyet a HDR hatáshoz hasonlító észrevétellel, mert a HDR inkább kisimítaná a sötétebb és a világosabb részek közötti differenciát, éppen hogy eltűnne ez a különbség, és csökkenne pl a pofa oldalain, vagy a vállon lévő sötétség is.
A vakuról amit írtál, szerintem abban van téves megállapítás. A vaku csak gyors és intenzív villanást jelent, a kiáramló fény az fény.. Ugyanannyi fény, ugyanannyi távolságban ugyanannyira csökken. A fényerő csökkenés azonos mennyiségű fény esetén a szóródáson, a fényformáláson múlik inkább. Jelen esetben a fejemhez mérten viszonylag nagy, belső diffúzoros softboxot használtam. Szerintem ez jól szórja és lágyítja a fényt, nézd meg a kéz arcra vetett árnyait, pedig milyen közel van... A megvilágítás csak szemből, és hátul a falra külön másik vakuval történt derítés volt. A kép jobb oldalán a kézen, és a fejen figyelhető meg ennek a beállításnak a hatása, azaz mennyire emeli ki a térből a kezet a fejet, míg a fénysíkra merőlegesen állított tenyér, mint fényvisszaverő mennyire lapossá válik. Az ok pedig erre a képre és feltöltésére ennyi volt valójában, hogy ezt lássam, és megmutassam.
Igen, a tenyér szerintem is kicsit világosabb lett a kelleténél. Ez a pár centi amivel közelebb volt a fényhez, elég volt ahhoz hogy világosabb legyen, utómunkával pedig nem tudtam igazán jól megoldani, mert azonnal buktatta a dolgot, pedig nem először maszkoltam... Leginkább a FF konverziónál a vörös szűrővel játszottam, az csökkentette a differenciát, de nagyon nem lehetett, mert az meg ufósítja a szemet, és megöli a bőr textúráit. Köszi a figyelmed!
Nekem nagyon tetszik. Kicsit talán világos a tenyér, de amúgy nagyon jól viszi a két kéz a tekintetet a szemre.
Ez egy érdekes kérdés fele mutat. Ugyanis mostanában - utóbbi években - ismerkedem vagy próbálkozom azzal is, hogyan lehet nem szavakra fordíthatóan elmondani valamit (Én ugyanis eredendően nagyon sarkított, és pragmatikus alkat vagyok - szerintem) Itt viszont egy állapotról szeretnék mutatni valamit, ami nem konkrét, de ténylegesen vannak benne kényelmetlen hangulatok. Mindezért nagy örömmel fogadom, hogy ez az észrevételed, véleményed, de nem akarom elhitetni, hogy ez egy kifundált cél lett volna. Így ez nekem is egy felismerés. Köszönöm a figyelmed!
Oké, elfogadom hogy így látod. Én ezt a problémát nem érzem, de ha jelzed, bizonyára nem ok nélkül van. Köszi!