Négy képből álló sorozatot kapunk, tulajdonképpen vehetnénk akár a négy évszaknak is. Ebből a négyből az én megítélésem szerint kettő az, aminek markánsan különböző iránya van, mégpedig az első és a második. Aztán a harmadik, negyedik már nagyjából egy féleképpen értelmezhető, egy irány, nyilván ez a fa típusainak is betudható. Lehet, hogy én ezt egy három képes sorozattá redukálnám, az utolsó kép valamiért nekem kakukktojás. Nem csak amiatt, hogy egy éjszakai felvételt kapunk, hanem amiatt is, hogy az, amit ott látunk, a harmadik képen számomra sokkal erősebben van jelen. Három fatípus, három ágtípus, három érzelmi megközelítés. Az első fölfogható akár a tüdő érhálózatának, vagy bármilyen más szervünknél, ha megfigyeljük ezeket a struktúrákat, hasonló hálózatot tudunk felfedezni. Ebben a képben számomra ez az izgalmas, hogy abszolút ezt az asszociációs rendet indítja el. A második kép ezekkel a határozott függőlegesekkel egy nagyon jól rendezett kompozíció, és a fenyőkre jellemző ez a fajta megjelenési forma: határozott, jól megkülönböztethető, nagyon jó irány az, amit a második képen látunk. A harmadik képen, ha jól látom, ezek nyírfák, itt az az izgalmas, hogy olyan a bemozdulásoktól és az árnyékoktól, mintha valami felület előtt lenne ez az egész lefényképezve, mintha lenne egy háttere, ahova vetítődnek képek, miközben jól látható, hogy ez egy külső térben megfigyelt és exponált kép. Számomra ez a harmadik kép a legizgalmasabb. Ami miatt én a negyedik képpel vacillálok, az, hogy ez egy új értelmezési sík. Ezt is el lehetne indítani, hogy ugyanazt a fajta fákat fotózza az ember különböző szituációkban, és ezek hoznak egy érdekes összehasonlítási rendet, de most vagy azt csinálom, hogy különböző fákat fotózok le, és a különböző fák struktúráját figyelem meg, vagy ugyanazt a fát különböző szituban. Ha ez összekeveredik, főleg egy ilyen alacsonyabb számú képsornál, akkor ez fölveti azt a kérdést, hogy most merre tovább, olyan, mintha a munka nem lenne befejezve. Ezt ezért hagynám ebből ki, vagy pedig ehhez az utolsó képhez kell még fotózni másfajta megközelítést is. Amit most mondok, nem azt jelenti, hogy a negyedik kép rossz kép lenne, hanem nem érzem ebben a sorrendben a helyét. Az első három kép miatt megvan a három csillag, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:
Az első kép nagyszerű a szövevényes ágrendszerével, kicsit olyan érzésem van mintha egy műholdfelvételen nézném egy folyó torkolatvidékét. (Végülis a szerveződési háttere a fának és a folyónak is hasonlóan hatványfüggvényes eloszlású. :)
A másodikban a fenyők törzsének erős ritmusjátéka tetszik, talán picit sok volt a fény az égnél, lehet azt visszább vettem volna.
Nekem ebben a sorozatban a harmadik a kedvencem. Talán mert a finom szeles-bemozdulós részletei picit a bennem is élő fa-képekre hasonlítanak, így talán könnyebb azonosulnom a hasonló megközelítés okán. Abban a háztető viszi ki kicsit a hangulatból.
A negyedik nem is tudom. Billeg bennem valamiért az érzés, és nem az életlenség, meg a dőlés zavar benne, valami más. Talán sok benne a befejezetlen, elvágódó forma??
Látom nagyon sok kép van Tőled mostanság, és kimondottam jók is vannak közöttük -- már amennyire én ezt meg tudom ítélni. Jót tett Neked a szabad világ, olyan érzésem van, hogy lelkileg nagyon felszabadultál mostanság. És ez jó, és ez kell. :)