Itt is egy filmverset és egyben egy monológot látunk arról, hogy mire vágyik a mesélő. De igazából ha innen közelítenénk meg, nem biztos, hogy olyan közel tudnánk jutni, hogy minden egyes formajegyét beépíthetőnek érezhetnénk a filmmel kapcsolatban, miközben azt a varázst, azt a csodát és szeretetteliséget, őszinteséget és esendőséget elveszítenénk a filmmel kapcsolatban, amit most nagyon is erőteljesen közvetíti az alkotó. Akkor most az a kérdés, hogy szegény estiklopédiának mit mondjunk, milyen stílusú ez a film? És nekem az a bátortalan megjegyzésem van, hogy ez a film tulajdonképpen egy ima. De akkor megint az estiklopédia szempontjából fölvetődik a kérdés, hogy gyorsan átugrom az estiklopédiába és föllapozom azt a rovatot, ahol konkrét leírásokkal elmondják, hogy milyen imák vannak a világban, mert akkor szakszerű lesz és tudni fogom, hogy kell imádkozni. És azt venném észre, hogy a leírt imák nem passzolnak ehhez a fajta megközelítéshez, amit itt Dénes ágya kapcsán próbálnak nekünk elmondani. Merthogy hosszabb, nem is pontosan hangzanak el benne a szövegek, és akkor megint összekavarodik az emberben minden, hogy miért mondják erre a történetre, hogy ima. A régiek néha azt mondták, hogy az ima tulajdonképpen egyfajta sűrítés, koncentrálás, összpontosítás, és amitől imává válik, hogy kimondatódik az, ami az emberben zajlik. Nagyon sokszor föl szokott vetődni az a kérdés, hogy hogy tudok én jól elmondani egy imát. Hogy tud egy kisgyerek, egy idős ember, vagy bármilyen ember elmondani egy imát jól. Néha azt lehet hallani, hogy azt mondják, hogy mondd el az imád úgy a magad módján, a magad szövegével, esetlenségével, ahogy az neked megy. Merthogy az ima neked fontos, hogy megpróbáld megfogalmazni mindazt, amire vágysz, a köszönetedet, kérdéseidet és mindent. Az az ima egyszeri és megismételhetetlen lesz, de kell hozzá a bátorságod, az esendőségedhez kapcsolódó bátorságod, hogy ki merd mondani, amit az imádba foglalsz. És minden olyan imának örülni kell, ahol ez a bátorság vagy esendőség megjelenik. Ezért tartom nagyon fontosnak a Dénes filmjét és nem hiszem hogy bármelyik életlen, vagy kameramozgásában esetlen részt ki kellene emelni és azt kellene elemezni, mert egyet biztosan ki lehet mondani, hogy a Kovács Dénes filmje kapcsán lehet tudni, hogy az alkotó eldöntötte, mit akar üzenni. Ennek az eszköze a koncentráció, és az eredménye egy nagyon szép ima. Annak is nagyon örülök, hogy ebben az imában az ő közvetlen környezete, személyes környezete, tárgyai, hangja és akik számára legfontosabbak, a családja is segít ebben és ott vannak, hogy az ő emberi valósága minél jobban érthető legyen számunkra. Nagyon tisztelni tudom, hogy sokkal bátrabban teszi ezt meg, mint amit én mostanában magam módján képes lennék egy ilyen közegben, mint az internet. Drukkolok Dénesnek. Négy citromdisznó. (szőke) értékelés:

Hozzászólások

21
Értékelem!

Aztaaaa, menyi disznyo!!!

24
Értékelem!

Köszönöm András!....Te meg a Szépasszony fia vagy:)

19
Értékelem!

Az ima szép meglátás! Eddig eszembe sem jutott, de tényleg!

22
Értékelem!

Ági én mondtam hogy a Szépasszony lánya vagy..... "boszorkány":)

20
Értékelem!

Dini, örülök, hogy sikerült megéreznem az egykori hippiséged. Hip-hip hurrá.

25
Értékelem!

Nálam ez díjnyertes alkotás! Le a kalappal, Dénes!

23
Értékelem!

Júj... én már ezt nagyon vártam! A robokutty kihozott a sodromból! A többi szokásos :P!!! Annak e gyeröknek kutya köll! Igazi! Muhhahaaahhaaaaa van egy elvetemült ötletem.... :D csak még éppen fogantatik az ötlet.... muhahaaaa muhhhaaaahahaaaa

23
Értékelem!

Köszönöm Lányok Fiúk!
A zenéről: Csinálhattam volna a filmet folyékonyabbra és egységesebbre mind a vágásokkal mind a zenével, nem tettem.Több oka van, egyet írnék le. Nekem ágyUNK van és nem ágyAM. Ha ez nem jelenik meg nem lett volna igaz a film. Viszont van egy saját viszonyom az ágyUNKhoz és az ágyhoz is. Mikor a filmen ötleteltem rájöttem én most is nomád vagyok. A felnőtt életem úgy indult hogy négy évig csak csavarogtam mint hosszúhajú hippi azon sorstársaimmal akik 88-92 közt a 70 es évek amerikájába vágytak....és az úton maradtam. Jack London Úton című regényét olvasva ezt könnyű érteni....valahogy úgy lehetett ő is....úton maradt akkor is amikor látszólag már otthon ülő író volt, ahogy a vándor cigány vagy a beduin stb is úton marad minden köröülmények közt. Nállam ezt a blues és az utcazanészek nótái kivédhetetlenül hozzák....ezért a zene...és sok volt....nehéz volt választani....végül egy "névtelen" mexikói banda lett akiket akkor halottam mikor két éve Steve Wai koncertjén előzenéltek és a csávó felgyújtotta a gitárt és felrémlett egy varsói pince ahol "szokás" szerint a lelkét ördögnek eladó fekete gitár megküzd a fehér gitárral stbbb.....nem tudtam rendet rakni a múltban és a jelenben az enyémben és a mienkben...három percben semiképpen.....volt és reszben leforgatva egy hosszab kb 6-8 perces változat.....de az se lett volna jobb csak pl a nomádok benne lennének.....ide így a szöveget és a zenét vettem az út, a saját viszony irányába és az előteret inkább az ágyUNK történetének szenteltem mert a Mi nélkül most nem lennék itt.....talán ágyam se lenne.....uff

22
Értékelem!

Dinikém, szép lett. És Ti is szépek és jók vagytok együtt. (a háttérzene a végén, olyanná tette a filmet, mintha az 1970-es években San Franciscoban élnétek...:)

25
Értékelem!

Nekem is bejön! Szeret téged ez a kamera, ha ilyen filmeket ad ki neked magából.:)

22
Értékelem!

Szerintem aranyos és kedves, tetszik!

19
Értékelem!

De nem tudom mi a Dénes stílusa...lágyabb zenével...nekem jobb lenne. Mondjuk az én vagyok.

25
Értékelem!

Nincs azzal a zenevel semmi gond. Ez Denes stilusa, illik a hangjahoz.
Megint igazi bennsoseges kis filmecske lett. Legalabbis en elveztem.

26
Értékelem!

Nekem csak egy dolog ütötte meg a fülem...az aláfestő zene. Szerintem nem illik a képbe. Amúgy nagyon helyesek vagytok!

Új hozzászólás