Itt egy képsort kapunk, tekintsünk most el a technikai esetleges problémáktól, ami nyilvánvaló a fényképezőgépből adódnak, hogy ez egy kis kompakt gép, és nem teljesen mindig olyan kezes bárány, mint egy profibb társa lenne, de egy jól érthető sort kapunk, függetlenül attól, hogy én is szereplője voltam ennek a történetnek. Nagyon érdekes az, ahogy Zsófi ezt az egészet kommentálja, mint egy etűd: a tűzzel, az ünnep kis díszeivel, a készülődéssel, az utalással az ebédre, az ajándékvárásra, arra, hogy az ünnep fénypontja megtörténjen. Nagyon szemérmes, mert maga az ajándékátadás az utolsó előtti képnél valamilyen szinten, mint üzenet, megjelenik, nem formailag, hanem érzelmileg, és ez annyira áttételes, hogy meghagyja az intimitását ennek a helyzetnek. Ráadásul itt vannak olyan kompozíciók, amik nagyon izgalmasak: a két főzős kép között a karácsonyfa és az angyalka (amit Anitától kaptunk tavaly), az ággal meg a gyertyával. Szerintem jól mesél egy helyzetről, jó történetet mesél, nekem ez rendben van. (hegyi)
értékelés:
A 3.4.5. kép önnmagában is megél csak fordított sorrendben.
A negyediken láthatjuk, ahogy micimackó rácsodálkozik a mézescsuporban lévő Nagy Ürességre. Pedig abban korábban Még Volt Valami. A háttérben gyaníthatóan a tettes sompolyog elfele.
A 3. kép nem sokkal ez utáni pillanatot ábrázol. A Méz Valamikori Gazdája az életen tűnődik, meg azon, hogy kéne erről írni egy dalt. Meg hogy esetleg ájronmennek lehet egy kis méze.
Az 5. kép a Méz Elbitorlóját ábrázolja Bűnös Üzelmei közben.
:)) majd felkérem Ádámot, hogy konstruáljon ebből egy képregényt buborékokkal :D :))