A Péternek szeretném mondani, hogy az Estiskola indulásánál, amikor ez az oldal még nem volt jelen, sok-sok éjszakát átbeszélgettünk az alkotókkal és az fogalmazódott meg bennünk, hogy sokféle képet, filmet megmutató oldal létezik az interneten, mi úgy foglaltuk össze a céljaink nagy részét, hogy a személyesség, az interaktivitás, az alkotók valós jelenléte a cél, még akkor is, ha az stílusában, formájában nem tökéletes. Hogy azon keresztül lehessen érzékelni az alkotó habitusát és hogy merje vállalni azt, hogy ez én vagyok, minden hibámmal, minden esendőségemmel együtt. A hosszú előszót azért mondtam csak el, mert ha ezen a szálon haladunk, akkor bennem az a kérdés vetődik fel, hogy miközben ez a lecke a 8-as lecke mozgás feladatkörére érkezett, tulajdonképpen bármilyen képzőművészeti oldalra érvényes lehetne ennek a képnek az elhelyezése, de - és nagyon egyszerű kérdéseim lesznek - hol vagy ebben a képben te? Hol vállalod te saját magad ebben a képben? Te vagy a lehajtott fejű emberek? Mitől tudok én mint néző közelebb kerülni hozzád? Külön kétszeres keretet hozol létre, kétszeresen erősíted a vöröset, kétszeresen aláhúzol valamit azért, hogy kiemelődjön. Ha meg akarom fogalmazni, hogy mi ez a valami és ha visszatérek az elejére annak, amit írok, ami az estiskolával kapcsolatos, az a sebezhető ember, és itt a te házifeladataidban mivel ez egy szabadidős oldal, ez te magad vagy, és ez az aláhúzás azt húzná alá, hogy Vas Péter, én, a 8-as lecke kapcsán így és így látom a világot. Ha egy kávézóban ülnénk és kávéznánk, csak úgy beszélgetnénk, akkor azt kellene mondanom, hogy ez a kép mellébeszélés. Egy fátylat tart elénk, hogy minél kevesebbet tudjunk meg Vas Péterről, ebből a szempontból korrekt az üzenet és a képzőművészeti formai világa is, de akkor ha folytatjuk a kávéházi beszélgetést, azt mondom, hogy nem őszinte a kép, mert nem Vas Péter valódi arcát, valódi kérdéseit adja ide nekünk, és fontos lenne, hogy ha ebben a közösségben dolgozunk együtt, akkor őszintén álljunk oda a fejünkben létező kis színpadi térre a reflektorok elé és megpróbálni nem a táncszínháhaz amúgy is vizuálisan intenzíven kezünkbe adó kompozícióit egyszerűen csak rögzíteni. Még egyszerűbben fogalmazva, nagyon nehéz egy táncszínháznál egy jó géppel jó élességgel valamit elrontani, mert az a színházi képlet eleve vizuális és eleve látványos világítási megoldásokkal dolgozik. Örülünk, hogy itt a kép, de szeretném, hogy próbáld jobban vállalni magad. (szőke)
"Visszaadta" a kutya.:-) (Elnézést kérek a közjátékért Vas Péter.)
kedves András minden képfeltöltésnél aláírom azt a kávéházi szerződést mely szerint
közel érzem magam az estisokla céljaihoz miként sok fotós oldalt nézegetve azt kellett megálapítanom hogy nem kívánok még kicsit sem közéjük tartozni és egy szőkerádiózik hozott ide közétek elismerve azt hogy más oldalról közelítek bár soha
nem tettem képet még agórára arról az oldalról szeretném erősíteni a közös célt ha
a szín és a korlát melyet kerítésnek is nevezhetünk kulcsát még magam is keresem
ezen a membránon még befelé nem lehet közlekedni de kifelé probálom témáimmal
megadni a koordinátákat bár még jónéhány perc pontatlan szóval tul sok képpel még
nem járultam hozzátok-hozzánk de az énarcképeken kívül adtam egy léleg-lélekzetet mely valóban csak annyit enged látszatni hogy kíáltok mert néha megfulladok ebben a posványban és kiáltok hogy kiáltsatok velem együtt es bekerítem azt a lányt aki helyettem kiált hogy az akarot koncentráltan hasson az alázat is kifele tekint a sok
szín és lénia kerítésével pedig itt a témá egy magasabb szintű és nem vallásos alázat
az életért hogy lásd minek tekintem magam mikor alázattal meghajok és tisztelgek
minden felé mely alázatra és tiszteletre méltó bár a két figura statikus de nekem le s
föl mozognak ha nézem és ezért került a nyolcasba meg azért is mert nem tudtam
hogy küldhetek szorgalmit a következő képem a memento sok mellémagyrázást nem
tűrne el és a keretem helyett ott a szögesdrót az is vigyáz az áramlásra elemzéseddel
egyidőben s végre szorgalmiként tettem balatoni csendéletemet és elismerem hogy a
képelemzés egy külön ága a fotografiának de ilyenkor mindíg aranyjános széljegyzete jut eszembe és leginkább azt gondolom hogy a képelemzés az egy társas műfaly melyet kávéházban is lehetne űzni ha lenne virtuális kávéház hát hirtelen ennyit tudtam mondani erről a kérdésről