Ez a kép is 1922 ben készült, 30 sec expóval, így volt idő megvárni, hogy a pincér közelebb jöjjön.

Péter, az előző képnél mondtuk, hogy jó lett volna, ha a pincér az előtérbe tud kerülni, itt azt írod, hogy itt mozgott, de itt sem az előtérben van, bocsánat, a kép középső terében látjuk a pincért, és ráadásul az ajtót és az ajtó előtt álló embert elvesztettük. Ez a kép nem annak felülírása vagy folytatása, továbblépése, hanem ez inkább annak előképe, mert az ennél jobban sikerült kompozícióban, ez most billen, és az üres térben jobb oldalon nem történik semmi. Öröm, hogy foglalkozol a problémával, ezért egy malac jár. (szőke)
értékelés:

és amikor úgy gondolod, már jobb nem lehet, akkor kell elkezdeni az egészet elölről.

Ha jól látjuk, itt vízben úszik valami szép bogyós növény, és ez csendélet kategóriában érkezett. Hogy mennyi ebben a manipuláció, nem tudjuk, hogy mitől ennyire sematikus a bogyók mögötti felület, de ezt el lehet fogadni, hisz a bogyószemek rajzolata indokolhatja ezt. Jó ez az arányosztás is, ettől függetlenül, ha ez egy vízben lévő felület, jó lett volna ezzel a fátyolrendszerrel, furcsa fényáteresztő felülettel is foglalkozni és nem ennyire kiégetni. Sokadszor mondjuk a keretezés problémáját, láthatóan Péter mégis ragaszkodik ehhez a formai megoldáshoz, amit sajnálunk, mert ez a saját üzenetének erejében való bizonytalanság érzetét erősíti. Bízzon abba, hogy működik a kép enélkül is, 500 pixelünk van, használjuk ki, majd a kiállításon paszpartuzunk ahogy kell, így most elvesztettünk elég sokat az 500-ból. A másik, hogy most megfejettük azt, hogy ez víz, de ez a redukció okán nem egyértelmű, hisz egy szárítókötél is lehetne, és így ez a vonal nem azt mutatja, ami a víz és a levegő közötti különbség. A másik gondolat, hogy emellett a felület érzékeltetés mellett, ha ez víz, ebbe bele lehet dobálni, akár egy citromot, egy szilvát, és mivel mondjuk állványon van a gép, lehet olyan exponálásokat keresni, hogy a vízbe dobott tárgy a vízfelületet megmozgatja, dinamizálja. Tehát az alap nagyon szép és jó ötlet, csak kicsit bátrabban lehet ehhez hozzányúlni. (szőke)
értékelés:

Három alak, három dimenzió, három halmazállapot. Találd ki, hogy mi a közös bennük!

Ha komolyan vesszük a leckét, hogy egész alakos portrét kérünk, márpedig a leckék azért vannak, hogy komolyan vehessük azokat, akkor itt egy rejtőzködés zajlik. Hol van itt a Vas Péter? Megtudunk többet róla? Vannak ötletek, technikák, de ez megint az a helyzet, amikor a nézőt túráztatjuk. Ráadásul oda van rakva néhány figura, ami kompozícióban is rosszul van elhelyezve. Megint kapunk egy verbális üzenetet, mi a közös, de így még a verbálfotó sem működik, mert ahhoz is szükség van minnimálisan valami technikai szintre. Egy manipulált képnél, ha ennyire kilóg a photoshop lába, ez elviszi még a lehetőségét is annak, hogy működni kezdjen bármi üzenet. A többiek segítségét kérjük, mert valamit nem értünk ezeknek a leckemegoldásoknak kapcsán, lehet, hogy mi értünk félre valamit, de most ezzel a képpel nem tudunk mit kezdeni, nem tudunk közelebb kerülni Vas Péterhez. (szőke)

A képen barátaimmal vagyok látható, mi most érkeztünk s bár ők már menni készülnek, kis ideig közösen élvezzük a vizet és a holdat. Természetesen a korlát is jelen van, de ebben az esetben jelentős, hogy melyik oldalon állunk.

Ez egy Péreli Zsuzsa gobelin, aki a galériában a következő kiállítónk lesz, mellesleg Zsuzsa a Demeter kiállításmegnyitó filmjén is felbukkan kis időre, akiről azt kell tudni, hogy korunk leghíresebb és legfontosabb textilművésze. Azt látjuk, hogy bele van kollázsolva az alkotó, aki egy bohóccal megy az utcán, de ezt nem tartjuk olyan szintű alkotásnak, amiért ezt a negyedik lecke alapján értelmezni tudnánk, igazából fel van véve egy gobelin és ez a falikárpit az, ami elviszi a vállán a képet, erejében, üzenetében nem sikerült megközelíteni, módosítani, vagy hozzátenni ehhez a fotósnak. Ha más munkáit sajátunkba behívjuk, annak helyén kell lennie, értékén kell kezeljük, azt is mondhatjuk, hogy meg kell adni a tiszteletet, de emellett ha nem sikerül új kontextust kialakítanunk, akkor felesleges belenyúlni más munkájába. (szőke)

Fenti kép egy requiem elveszett félcipőmért, bár még egy kicsit reménykedem, hogy megtalálom.
Mint grafika, nagyon érdekes és izgalmas absztrakt képet látunk, formák, foltok és mértani felületek variábilis játéka, jó ritmusban elhelyezve a fekete keretben, amiből ki is lép az a furcsa elliptikus forma. De itt is azt mondom, hogy ha ostort csapnak a hátamra, akkor sem fogom érteni, hogy hol van az a cipő, vagy ki sír itt a cipőjéért, vagy hol veszett el ez a cipő. Egyszerűen biztos az én agyammal van baj, rá nem tudok jönni, hogy mi köze van a képhez a címnek. Kérdeztem a pedellust, hogy ő tudja-e, ő is csak azt tudta megmondani, sejtése szerint miért kap a kép ilyen címet, de a cipőt ő sem találta. Ezzel nincs baj, csak akor el kell dönteni, hogy dadaista munkákat csinálok, amivel a nézőt minősítem, nem a közönségért, hanem a közönség dresszírozásáért csinálom a képet. Amúgy ehhez hozzátenném, hogy ahogy a pedellus is mondta, a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején ez a fajta sokkoló, büntető jellegű képzőművészeti stílus kifújta magát, már túlhaladtunk rajta. Ráadásul ott azért képileg ennél bátrabb, olykor zaklatottabb, szókimondóbb alkotások születtek. Egyszerűbben mondom: ha túráztatják, ha tesztelik a nézőt, akkor lehet, hogy ezt más is észre fogja venni és akkor az alkotót fogják minősíteni, mert azt fogják mondani, hogy menj a fenébe. (szőke)
értékelés:

A Péternek szeretném mondani, hogy az Estiskola indulásánál, amikor ez az oldal még nem volt jelen, sok-sok éjszakát átbeszélgettünk az alkotókkal és az fogalmazódott meg bennünk, hogy sokféle képet, filmet megmutató oldal létezik az interneten, mi úgy foglaltuk össze a céljaink nagy részét, hogy a személyesség, az interaktivitás, az alkotók valós jelenléte a cél, még akkor is, ha az stílusában, formájában nem tökéletes. Hogy azon keresztül lehessen érzékelni az alkotó habitusát és hogy merje vállalni azt, hogy ez én vagyok, minden hibámmal, minden esendőségemmel együtt. A hosszú előszót azért mondtam csak el, mert ha ezen a szálon haladunk, akkor bennem az a kérdés vetődik fel, hogy miközben ez a lecke a 8-as lecke mozgás feladatkörére érkezett, tulajdonképpen bármilyen képzőművészeti oldalra érvényes lehetne ennek a képnek az elhelyezése, de - és nagyon egyszerű kérdéseim lesznek - hol vagy ebben a képben te? Hol vállalod te saját magad ebben a képben? Te vagy a lehajtott fejű emberek? Mitől tudok én mint néző közelebb kerülni hozzád? Külön kétszeres keretet hozol létre, kétszeresen erősíted a vöröset, kétszeresen aláhúzol valamit azért, hogy kiemelődjön. Ha meg akarom fogalmazni, hogy mi ez a valami és ha visszatérek az elejére annak, amit írok, ami az estiskolával kapcsolatos, az a sebezhető ember, és itt a te házifeladataidban mivel ez egy szabadidős oldal, ez te magad vagy, és ez az aláhúzás azt húzná alá, hogy Vas Péter, én, a 8-as lecke kapcsán így és így látom a világot. Ha egy kávézóban ülnénk és kávéznánk, csak úgy beszélgetnénk, akkor azt kellene mondanom, hogy ez a kép mellébeszélés. Egy fátylat tart elénk, hogy minél kevesebbet tudjunk meg Vas Péterről, ebből a szempontból korrekt az üzenet és a képzőművészeti formai világa is, de akkor ha folytatjuk a kávéházi beszélgetést, azt mondom, hogy nem őszinte a kép, mert nem Vas Péter valódi arcát, valódi kérdéseit adja ide nekünk, és fontos lenne, hogy ha ebben a közösségben dolgozunk együtt, akkor őszintén álljunk oda a fejünkben létező kis színpadi térre a reflektorok elé és megpróbálni nem a táncszínháhaz amúgy is vizuálisan intenzíven kezünkbe adó kompozícióit egyszerűen csak rögzíteni. Még egyszerűbben fogalmazva, nagyon nehéz egy táncszínháznál egy jó géppel jó élességgel valamit elrontani, mert az a színházi képlet eleve vizuális és eleve látványos világítási megoldásokkal dolgozik. Örülünk, hogy itt a kép, de szeretném, hogy próbáld jobban vállalni magad. (szőke)

va-lóban izgalmasabb (az előző javítása)

Köszönjük, megvan az elmaradt egy disznó az előzőhöz. (szőke)
értékelés: