Egy teljesen hétköznapi arc, amiben valamiért mégis ott bujkál az idegen (alien)...

Ez egy nagyon szugesszív portré, és Nóra nem nagyon lacafacázik, nem nagyon kegyes magával. Ez nem baj, sőt, szeretem ezt, de azért ezeket a lépéseket nem olyan könnyű meglépni, hogy az ember azt mondja, hogy „na nesztek, itt vagyok, kezdjetek velem valamit, ilyen vagyok, x éves”. A hitelességét az idő adja meg sok mindennek, ennek a portrénak is. Az az idő, amit hagy Nóra, hogy megjelenjen ezen a képen. Ettől az egész számomra sokkal mélyebben beszélhet Nóráról, mintha ez akár egy mozgófilm lenne. Nóra aláveti magát a nézőnek. Egy olyan beállítást használ, hogy föl kelljen ránk néznie, és ez a beállítás ráadásul meg van bolondítva kicsit a világítás által, tehát olyan, hogy az ember nem tudja eldönteni, hogy most mi vagyunk fönt, és mi nézünk lefelé Nórára, avagy azt is el tudom képzelni, hogy mi fekszünk az ágyon, és Nóra fölénk hajol. Ez a kettősség megvan a képen, a perspektívából és a világításból adódóan. Nagyon köszönöm ezt a munkát, és Nóra ezzel a kettes leckét is teljesítette az első osztályból. (hegyi)
értékelés: