Egy érdekes színjátékot látunk Gime előadásában. Az ég kékje megmaradt, és mintha ezek a faágak egy aranyló-narancsos helyzetet kaptak volna, és ettől az ember nem tudja eldönteni első pillanatra, hogy ez egy fa ága, vagy pedig egy vízbe hajló gyökérnek a növényzete, vagy egy vízben úszó hínárfolyam. Furcsa hatást ért el ezzel Gime. Nem mondom azt, hogy ez indokolatlan, nem gondolom azt, hogy ezzel baj lenne, mert kompozícióban is, és formában is rendben van. Hozza azt, amit a cím mondani akar, hogy ez egy álomkép. Ez egyébként egy viszonylag könnyen elérhető fotoshop effekt, amivel ez a megoldás létrejön. Ami a továbblépésnek az iránya lehet, az, hogy keressük meg ennek a formai és színjátéknak a megfelelőjét a valós környezetünkben. Talán az hosszabb szavatosságú képet fog adni, de ezt, ha egy illusztrációként látom, akkor azt mondom, hogy elfogadható kép, mint illusztráció egy meséhez. Hogy ez miért a Rezonancia leckébe került, azt nem tudom megmondani, jönnek érdekes képek a leckékre, ezt én nem nagyon értem, ezzel nem tudok mit kezdeni, hogy hol van ebben a rezonancia. De a kép rendben van, bár vitatkozni se nagyon tudok vele, hogy miért nem rezonancia, de az indokát sem érzem. Ettől még nem teszem át, bizonytalan vagyok, de megadom rá a három csillagot. nem az én világom ez a torzítás, nem is gondolom nagyon követendő útnak, de elfogadom a létezését. (hegyi)
értékelés: