Egy enteriőrt, egy kávéházi belső hangulatot látunk, ahol valószínűleg egy társaság vagy egy pár elfogyasztott egy kávét, és beszélgetett, és ennek a történetnek az utolsó mozzanata volt, hogy ezekben a csészékben már nincs kávé. Talán csak egyetlen egy, mert a Bara nagyon jól meglátta ezt a kompozíciós kihívást, hogy nekem apró problémáim vannak ezzel a képpel, noha szeretem ezt, pl. a jobb alsó sarokban ott valami van, valami belóg, és ezt nem tudom, hogy mi, másrészt hozott a Bara egy döntést, hogy utólag, manipulatívan belenyúlt a képbe, és az asztalon kívüli hátteret elmaszatolni, mintha az ujját elhúzta volna és szétkente volna a festéket. Jó ez a hatás, ha határozottan eldöntjük, hogy ezt akarjuk mutatni, mert akkor azt mondom, hogy ha fontos ez a háttérjáték, akkor ebben a döntésben az is fontos lenne, hogy a két csésze függőlegesen hol helyezkedik el. Mert most van egy pici előterünk az asztallal, van egy középtér a két csészével, és a háttér a hármas tagolásban. És mivel nincs teljesen eldöntve, hogy ez a háttér mennyire fontos, mennyire szervező ereje a képnek, most egy bizonytalan érzése van, hogy elkészült a kép, és aztán a Bara megnézte otthon, hát, ez nekem nem annyira tetszik, kicsit belemaszatolok. Tehát mintha a döntés nem az exponálás előtt közben lett volna meghozva, hogy ezt akarom mutatni, hanem utólagos javítás lenne. (szőke-hegyi)
értékelés: