Miről szól az akt? Egy emberi test tanulmányozásáról? A szépség dicsőítéséről? A realitások megmutatásáról? Mitől jó egy akt? Ha egyszerre ébreszt vágyat, mutatja meg a időtlennek tűnő emberi test csodás arányait, a tökéletességet, a feszes bőrt, a csodás izmokat, inakat? Az akt egyenlő a szépséggel és a tökéletességgel? Mi van ha én nem vagyok tökéletes? Még mindig nem tudom mi az az akt.
Le a kalappal Éva előtt abban a tekintetben, hogy következetesen halad egy úton - még akkor is, ha ez számára sem biztos, hogy tudatos -, és nagyon határozott lépéseket tesz az önmegismerés feladatában. Ráadásul nagyon örülök annak, hogy nincsenek előítéletei a feladatokat illetően. Ez azért jó, mert nem jelenti azt, hogy nincsenek előképei, vagy gondolatai, vagy megfigyelései, tulajdonképpen ezekből építkezik, és én ezt nagyon fontos útnak tartom. Sőt, talán fontosabbnak tartom annál, hogy mi a végeredmény. Ebben a tekintetben a közös problematika nekem az, hogy hogyan is vágunk egy-egy történetet, tehát, hogy mibe vágunk bele, mint forma, és mit hagyunk meg. Hozzám legközelebb a 3. kép áll, a maga teljesen absztrakt nézőpontjával és kimetszéseivel. Még egy dologra azért szeretném felhívni a figyelmet, mindamellett, hogy a legnagyobb elismerésem az alkotónak, hogy a 4. képen vannak olyan gyűrődések a bőrfelületen, amik adódhatnak műtéti sérülésekből, én is begyűjtöttem már ilyet, de adódhatnak abból is, amit a fehérnemű csinál (gumírozás), ami képes úgy megnyomni a bőrt, hogy idő kell ahhoz, hogy a bőr kisimuljon. Erre minden egyes helyzetben, amikor aktfotózásról van szó felhívom a figyelmet, tökéletesen mindegy, hogy ki a modell, akár magunk, akár valaki modellel dolgozunk, hogy érdemes arra időt szakítani, hogy egy laza öltözéket vegyünk fel, akár csak egy házikabátot, és ezektől a gumírozott szerkezetektől, fémcsatoktól megszabaduljunk, hogy ezeknek a lenyomatai már ne legyenek a bőrön. 10-15 perc alatt megtörténik ez a kisimulás, és utána nem kell majd ezzel különösebben vacakolni. A mellnél a melltartó, a bugyi széle meg tudja nyomni a bőrt, és nem esztétikusan jönnek létre ezek a formatorzulások. Visszatérve a képsorra, nagyon izgalmas ez az egész, a kötött forma mellett is nagyon felszabadult üzenetsor. Arra szeretném bíztatni Évát, hogy folytassa ezeket a megfigyeléseket. A továbblépés az egyrészt az elmondott technikai felkészülésnél fog bekövetkezni, másrészt pedig annál, hogy az egyes formák, mint geometriai üzenetek hogyan kerülnek a képre, mit hagyunk le, mit emelünk be, hol határozzuk meg a képhatár általi vágásokat. Mindenféleképp szeretném bíztatni Évát, hogy mindazzal együtt, hogy ez a képsor nem tökéletes, de fontos az üzenete. Úgyhogy a 3 csillag megvan.
És még valamit hadd mondjak, mert itt felmerült egy kérdés a kommentároknál az aktot illetően, hogy mi az értelme, vagy hogy egyáltalán mi a szerepe, hogy ez vajon tényleg csak annyi, hogy kielégítsünk valamilyen kukkolási, megfigyelési vágyat, vagy más a cél? Én azt gondolom, hogy egyértelmű, hogy mi a különbség az akt, a szex-kép, az erotikus fotó és a pornó között. A különbség itt rejtezik, hogy milyen céllal, milyen esztétikai megfejtéssel készülnek a képek. A pornónak, a szex-képeknek, az erotikus fotózásnak az első fő ismérve az, hogy primeren ki akar hozni a nézőből olyan ösztönöket, olyan vágyakat akar kielégíteni, amik abszolút elsődleges ügyek, tehát kielégülésre szolgálnak, ennek tulajdonképpen eszközei. Ha egy szóval akarom megfogalmazni, akkor a pornó, vagy a szex-kép, az eszköz. Az akt tökéletesen más megközelítés. Az akt nem vált ki és nem elégít ki primer vágyérzetet. Ott a testről van szó, formákról van szó, líráról van szó, és az aktnál, függetlenül attól, hogy mennyire szembesítő erejű egy aktfelvétel, mert ez is abszolút elfogadható, mindezzel együtt a fő szerep az esztétikáé. És az esztétika nem azonos, az adott kor elvárásával, divatirányzataival. Nézzük meg a reneszánsz kort, hogy mi volt az ideál, nézzük meg a mai kort, hogy akár pl. a divatmagazinok oldalain mit látunk, nem kötelező ezeket a trendeket elfogadni, sőt, én azt gondolom, hogy ha most belemehetek egy témába még, és ez az aktnál szintén fontos, ez a szőr, és a szőrtelenség kérdése.
Ugyanis divat, és biztosan van higiéniai oka is, vagy legalábbis képzelt higiéniai oka annak, hogy az emberek igyekeznek megszabadulni a testszőreiktől, és sajnos már a férfiak, nők egy irányba mennek, és mindenki próbálja magát úgy beállítani, mintha ez valami bűnös, vagy tisztátalan dolog lenne, miközben pedig én azt gondolom, hogy egyrészt hozzánk tartozik, másrészt ha aktról beszélünk, akkor sokkal kritikusabb a szőrtelenség kérdése. Ugyanis ne tessék elfelejteni azt a párhuzamot, ami a kisgyermekkorral, vagy a nagyon idős emberekkel vonható meg a szőrtelenség tekintetében. Ez a két életkor az, amikor ez fellép. A kisgyerek még nem, az idős ember már nem rendelkezik szőrökkel az intim testrészeinél, de akár a hónaljat is mondhatjuk erre példának. Tehát itt most nem arról van szó, hogy én bárkinek divattanácsokat akarnék adni, hanem egyszerűen arról, hogy egy kép, és annak a látványa milyen asszociációkat indít be. Márpedig, tetszik, vagy nem tetszik, ez az asszociációs irány nem elhanyagolható. Ezt most azért mondom, nem is ennél a képnél elsősorban, de azért az is fontos, hogy ha megtörténik egy ilyen borotválkozás, akkor rögtön utána nem készíthető fotó. Ezeknek a sebeknek, amit a borotva okoz, ezeknek a mikrosebeknek be kell gyógyulniuk, meg kell nyugodnia a bőrnek. Megint azt mondom, hogy az aktnál ez egy fontos kérdés, hogy mennyi időt hagyunk a bőrnek a regenerálódásra. Azért mondom el ezt itt, hogy legyünk egyértelműek a képeknél, tehát ez egy fontos dolog.
És még egy harmadik dolgot hadd mondjak: a hőmérséklet szerepe. Ha nagyon hideg van, az ember libabőrös lesz, ami nem biztos, hogy esztétikusan tud megjelenni egy felvételen. Lehet ennek szerepet kölcsönözni, ha a történet, amit el akarok mesélni, az a félelemről, az ijedtségről, a kiszolgáltatottságról szól, akkor ennek lehet szerepe, de azért általánosságban azt mondom, hogy érdemes erre odafigyelni, hogy megfelelő hőmérsékletben dolgozzunk. Már csak azért is, mert egy beállítás eltarthat viszonylag hosszabb ideig is, és akár mi vagyunk a modellek, akár más, az nem jó, ha utána megfázunk. Köszönöm. Ha bármi kérdés van, lehet, hogy érdemes lenne a fórumon nyitni egy topicot az akt témakörnek, és beszélgessünk erről. (hegyi)
értékelés:
Szerintem az első hszemben benne is van egy számodra talán megnyugtató válasz is, ugyanis a fotók a 2.tól annyira lebegnek, absztraháltak, hogy a formák, ívek játszanak, nem az emberi modell, egy strandon többet lát az ember :))) Mindenesetre nekem nincs semmilyen negatív irányultságú gondolatom, vagy érzetem a fotók kapcsán, (és szerintem másnak sincs), hanem az elismerés hangjai szólnak bennem, ami nem egy "bátor kiállás" miatt szólalnak meg, hanem az érzék miatt, amivel rendelkezel.
Köszönöm! Bár lehet most nem léptem, hanem ugrottam, talán túlságosan is nagyot, de nem tudom, hogy jó irányba-e. Lehet elhamarkodtam ezt a sorozatot, folyamatosan kétségek gyötörnek. Egyfelől, hogy jól tettem, hogy ennyire kitárulkoztam? Nem tudom kb olyan érzés, hogy most itt vagyok tessék, nesztek, ezt nézzétek...! De utána jön a gondolat, hogy annyira sebezhető lettem...de lehet ez csak az én fejemben van így...nem tudom.
Azt hiszem Évi merint nagyot léptél, kimondottan jó ez a sorozat! De a legelső valóban a leginkább emberi, és utána fokozatosan mész az egyre elvontabb megközelítések felé.
@Márti, megnéztem Cepkova fotóját, értem, hogy mire gondolsz a meztelen képes elvárások kapcsán, de nekem nem ez volt az első benyomásom, hanem (miután a köldökön túljutottam) az, hogy ez talán egy kampányfotó, mondjuk egy mellrák ellenes. Ha viszont arra gondolok (vagy azt valószínűsítem), hogy leretusálta pl a melleket, akkor nem különösen érdekes számomra az ilyen megközelítés, mert egy poénosnak érzem, és már nem üt számomra az ilyen fotoshoppos ötletelés sem. Persze társadalmunkkal, bevett szokásainkkal vagy elvárásainkkal nekem sincs mindenben egyetértésem, és helyénvalónak is tartom, hogy mindenki küzdjön a maga gondolataiért, igazáért (nem szélsőségekre gondolva). Ezért megértem, hogy másnak fontos lehet ez is, de számomra más rétegek fontosak.
Például, hogy én megtaláltam a fotón amiben így is gyönyörködhetek, mert a formák nagyon nőiesek, vagy nekem tetszik pl. a modell pocakja is :)) És ahogy figyelem magam, számomra ez a kikeresett pozitív üzenet erősebb, és fontosabb, mint az egyébként lényegült csonkolás.
De visszatérve a kályhához - nekem Éva fotói közül is az elsőn visszaköszön ez a pozitív, emberi irány, és ezért is tetszik, úgy hiszem.
Köszönöm a kommenteket! Az az igazság, hogy azért nem tudom, hogy mi az akt, mert nem tudom mit is kéne végeredményként látnom/látni másoknak. De most komolyan miről szól ez? A test tanulmányozásáról? Ha igen, akkor ebbe tulajdonképpen mindenféle alkatú, formájú ember belefér. Hiszen mindenki teste más és más és bizony van mikor groteszk módon mutat, van mikor kitekeredik és a bőr furcsán redőzik stb. Ezek szerintem nem minden esetben "szépek". Illetve nem tudom talán itt a szép túlmutat a klasszikus értelemben vett "szép"-en. És ha túlmutat és tanulmánynak szánjuk akkor pl miért nincs több férfi akt, miért nincs több "valós" emberről akt?
Vagy a nagybetűs SZÉPSÉG megutatásáról szól? A szépség és fiatalság kombójáról? A jó segg szép mell megmutatásáról? Vagy a szép formákon van a hangsúly, és amit látok az nem egy mell, hanem pl boltívek halmaza? :) Az időtlen szépség a lényeg? A tökéletes szépség bemutatása? De ha minden szép és jó az nem uncsi? VAgy épp ellenkezőleg, a szép izgalmas, akkár annyira is, hogy szexuálisan beindítja az ember fantáziáját? Vajon létezik-e akt szexualitás nélkül?
Valaki válaszoljon, help! :)
A képeket egyfajta önvallomásnak tartom és ha tetszik ha nem én ilyen vagyok a magam tökéletlen testével és bizony soha nem voltam vékony, soha nem voltam tökéletes, sőt az utóbbi időben híztam is rendesn...talán ennek a feldolgozásaképpen születtek a képek, hogy ez akkor is én vagyok. A szűk képkivágás szándékos, határozottan szándákos.
GG abszolút igazad van... az a baj hajlamos vagyok ezeket az apró hibákat elsőre nem észrevenni...De teljen egyetértek veled.
István, szerintem nem tűnt volna el, sőt, mintha folyton bővülne ez a kör, és egyre több beleférne. Szerintem vannak már érintkezési pontjai a művészinek tartott aktnak és a pornónak.
Ez engem nem zavar amúgy, csak az úgytevés része, mintha valami magasztos vagy elvont dologról lenne szó.
Meztelen emberes képek közül nekem tetszik ez a megközelítés, szerintem nagyon jól szembeállítja a nézőt a pucérképes elvárásaival: Petra Cepkova képe
http://3.bp.blogspot.com/_r4q__mYfo_I/TK...
Ez talán azért van, mert szerintem kevés az igazán jó akt-torzó fotó. Szerintem a jó aktfotó is vizuális élményt nyújt elsősorban, és ez a torzó képsor pontosan olyan. :)
~
~
Jobban örültem volna, ha ez a szöveg valamilyen formában kapcsolódik márti kommentjéhez, hisz arra reagáltam.:)
@Márti :))) Gondolod? De akkor már régen eltűnt volna az akt, mert "puncis képekhez" teljesen legálisan hozzá lehet férni - persze azok mégsem aktok valahogy :))) De értem amit mondasz, mert én meg pl. a "kukis képekért" nem rajongok annyira, pedig így már nem is vagyok igazán aktkedvelőnek nevezhető, csak olyan elméleti- és polarizált :)) zugaktkedvelőnek... :)) Talán, vagy sem.
Más: eszembe jutott, hogy a fotók alatt a beszédesebb hozzászólás - verbális kitárulkozás - is egyfajta önaktnak tekinthető - a lényegében egymondatos véleményekkel szemben. Legalábbis minden látszat ellenére például egy-egy hosszabb hozzászólásom után ugyanazok a kételyek ébrednek bennem, mintha magamról egy-egy (mondjuk így) kevésbé fedett fotót tennék fel. Egyrészt jó ez az önvállalás, másrészt folyamatosan veszélynek van kitéve az ember, hogy egy-egy "orvlövész" tőmondattal lelövik vagy sem :)) (Persze egyszer erre azt mondta egy ismert színészünk, hogy aki ringbe száll, vállalja, hogy pofonokat is kaphat...) No, és nem mostanra értem ezt persze, hanem úgy általában - láttunk már ilyet fotóra is, meg hozzászólásra is, meg mindenre innen kifele is...
+ még 1, Éva fotóira is kicsit visszatérve: a legnagyobb erénynek itt az út vállalását tartom, tényleg le a kalappal előtte. Éva szöveges aláírásából az derül ki számomra, hogy a motiváció az önkeresés - ilyetén önakt, önábrázolás e képsor célja, és azon belül próbálja az aktot megismerni. Pedellusunktól úgy tudom, hogy ez egy kívánatos út. És persze, fontos ilyenkor a biztatás is, hiszen az ember bizonytalan ilyenkor, ezért is teljesen egyetértek ezen hozzászólásokkal is! :))
Szerintem ez egy egészen kiváló sorozat. Le a kalappal.
Talán csak az utolsó kép bal felső széle, sarka, ami nem száz százalékos.
Szerintem.
Nekem nagyon tetszik, nem jut eszembe azon gondolkozni, hogy akt-e.
Talán azért, mert amúgy nem szeretem az akt kategóriát, arra kell tőle gondolnom, hogy az olyan valami, amit a férfiak eredendően azért találtak ki, hogy legálisan nézhessenek puncis képeket.
A sorozatot nyitó fotód nekem abszolút tetszik, és szerintem az akt, pláne ha a fények is úgy állnak majd a rendelkezésedre. A sorozatból a többi fotód számomra elmozdulnak az absztrakció felé, textúrák, redők, ívek, dombok, árkok amelyek az akton is ott vannak, de itt elmozdulnak az embertől egy semleges zónába a közelségükkel. Talán egy icipicit nagyobb látószög, vagy picit nagyobb távolság jobban bent tartja az értelmezhetőben, de már ugyanúgy eléggé elemeli a személytől - ami miatt az akt (szerintem) részben akt. Persze erre inkább az aktfotósok válasza az autentikus - de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy azért mind másra helyezi a hangsúlyt, így egyénítve az aktot. Szóval ahogy eddig is, eztán is magadnak is kell keresni, és a kérdéseidre a választ megtalálnod (azt hiszem)
Egy azonban egészen bizonyosnak tűnik nekem az aktot illetően (és amit leírásodban feszegettél), hogy az akt szépsége nem a divathullámok által elvárt külsőségekben rejlik, hanem sokkal több köze van ahhoz a közhelyhez, ami úgy hangzik, hogy a szépség belülről fakad, ami értelmezésemben itt az élet emberi testre vetített egyetemes puritán "jósága", az "emberi forma" sokszínűségének (mondjuk úgy) ünnepi ábrázolása... :)) Ebbe pedig mindenki, aki világra született valaha, belefér, hiszen itt is igaz, hogy mindenki valaki. Valami ilyesmi... :))
Azt hiszem Évi csak megerősíteni tudom amit István lentebb elmondott. Mindig mondtam neked, hogy irigylem azt az ösztönös ráérzést ami benned megvan az egyes képekhez.