Horizon 202

Az az érdekes ebben a képben is, mint az előzőben, hogy egy panoráma formátumot használ Tamás, de teljesen saját gondolatai szerint, és nem köti magát azokhoz a korlátokhoz, ami ennél a formátumnál általában adódik, hogy kihasználni a panoráma lehetőségét, és valami olyan pannót mutatni, amit az ember egyébként a valóságban, abban a formában sosem lát. Zárójelben jegyzem meg, hogy nekem ezekkel a formátumokkal az esetek nagytöbbségében problémáim vannak, azért mert nehezen szerkeszthető, kompozícióban is nehezen tartható meg, és szerintem tökéletesen idegen az ember látásától, attól, ahogyan a teret érzékeljük. Ez a helyzet nálam a szélesvásznú filmekkel is, főleg, ha az ember egy nagy multiplex moziba megy a cselekmény úgyis általában a kép középső részére koncentrálódik, a többi csak egy környezeti háttér lesz, és engem koncentrálásban szokott zavarni.
   Ennél a képnél az az izgalmas, hogy ezzel a daruval, mint egy óramutatóval, köti össze a két épületet Tamás, és maga a megfigyelés is zseniális, maga a helyzet is rendben van, és az egész olyan konstruktivista forma, ami azért érdekes számomra, mert nem ezt szoktuk meg ettől a panoráma formátumtól. Ha épített környezet, és ez az út izgalmas Tamásnak, akkor azt mondom, hogy hajrá, három csillag, leckemegoldás megvan, nekem ezek tíz pontos képek. (hegyi)
értékelés: