Ani

Ani

Színes filmre készült portré. Ani is a Bacsó Béla utcában élt. A rugós műhely kirakata előtt fotóztam.

Olyan érzés a képet nézni, mintha egy film jelenetéből lenne kivágva ez a képkocka. Ez bizonyos szempontból jó, bizonyos szempontból elbizonytalanít egy kicsit. Ami miatt jó, az a keresetlensége, az egyszerűsége, és az, hogy a jellemrajzhoz a környezetet nagyon jól használja, nagyon jó bolyongani a háttérben, és nézegetni a kirakatot. Ami miatt nekem kicsit problémás a dolog az, hogy nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy a legjobb pillanatában exponálódott el a gép. Ugyanis, miközben a test és az arc gesztusai már a helyükre kerültek, a kéz és a kéz gesztusai még nem. Nem tudok eltekinteni attól, hogy az egyik kéz, amelyik a cigarettát tartja olyan pillanatban maradt, ami nem engedi, hogy az arcot zavartalanul figyelhessem, márpedig az üzenet ott van. Ez nem azt jelenti, hogy a cigaretta ne legyen a képen, vagy, hogy a cigarettázás gesztusával volna baj, hanem inkább azt jelenti, hogy ha egy tizedmásodperccel később vagy korábban exponálunk, akkor nem takarjuk el a száját. Azért vacillálok egy kicsit, mert azt látom, hogy a körömlakk, és az általa létrehozott ritmus nagyon fontos. Ahhoz, hogy érvényes tanácsokat mondjunk, célszerűbb, ha valamelyest ismerjük a modellt, ebből a képből kiindulni kicsit bátor dolog, de ha megfigyelem azt, hogy valaki milyen tempóban dohányzik, akkor sikerülhet elkapni jól a személyt. Minden dohányosnak megvannak a jellemző gesztusai, a jellemző matatásai, sebessége, hogy pöckölgeti a dohányt, vagy a szájánál tartja a kezét, és csak bele-beleszív, vagy magával a dohányos kezével gesztikulál, vagy a másikkal, és ha ezeket az ember megfigyeli, akkor ezek a ritmusok nagyjából ugyanazokat a pályákat szokták leírni, és ebből már ki lehet indulni úgy, hogy na jó, akkor valamelyest ez behatárolható. Ha most épp ide teszi a kezét, akkor körülbelül egy másodperc múlva a keze már máshol lesz a képen. A kép erős, de attól fosztottál meg azzal, hogy a szája ki van takarva, hogy azt a technikát alkalmazva az üzenethez közelebb jussak, amikor azt mondom, hogy nézem a szemét, majd nézem a száját. A szeme ennek a nőnek szinte sírás közeli állapotban van, de nem lehet tudni, hogy ez valóban egy ilyen gesztus akar lenni, vagy pedig hideg van, és a tél kicsípte a szemét, vagy pedig valami más probléma lépett elő, vagy ő egy ilyen alkat. Talán a kis pulóver ujjába begyűrt zsebkendő lehet az, ami abban segíthet, hogy itt lehet, hogy mégiscsak egy érzelmileg felfokozott állapotról lehet szó. Én most erre megadom a három csillagot, de nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ez a legerősebb portréd, ennél erősebbet láttam már. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

38
Értékelem!

Számomra megtiszteltetés. :)

29
Értékelem!

Mérgező című műsoromhoz ezt a totódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

37
Értékelem!

Megismertem a kirakatot, ha nem írod kommentbe, akkor most büszkén leírtam volna, hogy ez ugye rugós bolt? És akkor valószínűleg a fotó is kicsit régebbi, mert mintha ez a bolt már nem lenne... de a portré örökérvényű szerintem, ha most arra mennék, biztosan találkoznék ha nem is az Anival, de Anikkal...

Új hozzászólás