Apánál látogatóban

Apánál látogatóban

Ebből a leckéből kapunk egy másik megoldást is, én itt egyszerre elemezném a kettőt. Azt a másik megoldást nem tartom jónak, nem kell a szépiával meg a roncsolással érzelgőssé tenni ezt az egészet. Ez így tárgyiasan van rendben. Kicsit szűknek érzem a kompozíciót, azt nem értem teljesen, hogy miért kell ennyire szűkre vágni, mert itt most a modell nagyon nekifeszül a képhatárnak, tehát fenéknél, fejtetőnél, vállnál nagyon feszesnek érzem. Ha egy kicsit ellépsz balra, oldal irányba, akkor megkapod a sírkövet, a lányt és a csokrot is, és mégis valahogy közvetlenebb lesz ez a kapcsolat. Most ez a fajta hát mutatás ki is zárja a nézőt. Igen, a gyászban benne van az, amikor az ember magára akar maradni, és nem is kell nagyon zaklatni, az intimsége megvan ennek a képnek, de ez most elutasítást is hoz nekem. Talán egy picit kellene nyitni ezen az egészen, és akkor megmarad az a fajta magányosság érzet, és elkülönültség, de az elutasítás csökken. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Számomra ez az elegánsabb megoldás. Sem a karcok sem a szépia nem tesz hozzá szerintem.:)

Ez jobb, mint a másik. Nekem kell a fekete, hisz nem lehet ennél vidámabb színben sem.

nem elhamarkodott, tényleg nagyon fekete.

Ne haragudj Mariann, nekem alapállapotban elég kis fényerőre van állítva a monitorom a szemem miatt, ezért láttam a hát feketéjét zavarónak. Később megnéztem normál fényerőnél is a képet, és akkor láttam, hogy a haj milyen szépen ellensúlyozza és oldja fel a fekete tömegét. Ezért visszavontam az elhamarkodott véleményt.

Hmmm, mintha egy kicsit korábban kicsit mást olvastam volna, vagy hülyülők? :O Most javítgatom a "kiégett feketét". Köszönöm Sándor, hogy figyelmeztetsz, tényleg gyakran megszalad az ollóm. Szóval próbálkozok a képpel mégegyszer, remélem Zsolt nem csap agyon, hogy ennyit duplázok.

Ez egy szép, bensőséges kép, jó a kompozíciós elgondolás. Egy problémám van vele: talán túl szűkre van vágva (fotózva?).

Új hozzászólás