Kénytelen vagyok leírni, hogyan készül a kép, pár szóban, hogy érthető legyen a kötött mivolta, ami egyben inkább a tradicionalitásnak kedvez, amiben az egyik legnagyobb mester Yousuf Karsh volt, érdemes rákeresni, ha nem ismernéd.
Tehát kollódiumos nedves eljárással készült a kép, azon belül is ferrotípia szerűen (angolul tintype, történeti tudnivalók, háttér: http://fotomult.c3.hu/direktpozitivek/ferrotipia/ ). A lényeg, hogy a fényérzékeny réteg elkészítése a következő, fapadosan:
1. lemezre kollódiumot önteni.
2. a kollódiumos éphogy szikkadni kezdő lemezt ezüstnitrát oldatban fényérzékenyíteni.
3. a csöpögő lemezt a film kazettába tenni, odarohanni a fényképezőgéphez és az időközben beállított modellhez, és exponálni.
4. előhívni vasszulfát előhívóval.
5. fixálni és mosni, meg örömködni a modellel.
6. miután a modell eltűnt balfenéken, megszárítani teljesen és lelakkozni a kollódiumos oldalt, hogy ne sérüljön, levegő oxidáló hatásától védjük.
Az 1-2 pont az kb 4-5 perc. a 3-as pont fénymennyiségtől függően 2-akárhány másodperc, max 5. perc, mert ha megszárad a lemezed, nem tudod előhívni. A beállítás nehézsége, hogy a modellt érdemes szénné égetni, nemcsak a hatás kedvéért, hanem, hogy rövidebb legyen az expóidő.
A kulcsszó: a kollódiumos nedves eljárások körülbelüli érzékenysége kb 0.5-1 ISO. Akinek van fényképezőgépe, az tudja, hogy az átlag érzékenység, főleg, ha digitálisról van szó, 100 ISO.
Ennek fényében a modellnek 8 mp-et kellet kibírnia f 5,6-os rekesszel, kb 1500w-al fél méterről megvilágítva. Elnézést kérek a hosszú lére eresztett leírásért, de gondolom, nem haszontalan a nehézségeit látni. Ami természetesen nem menti a kép hibáit vagy erényeit. Viszont az előbbiek tudatában érdemes készülni egy ilyesfajta jellegű portréra.
Köszönöm Zsuzsi!:) Hegyi Yousuf Karsh stíl megjelölése amúgy teljesen helyénvaló, nekem Herman Lerski vihogó szelleme is megidéződik időnként...