Ofélia élni akar

Ofélia élni akar

Ő egy kedves Ismerős, aki balszerencséjére meglátogatott... Life is Hard:-)

Ez eléggé őrült kép. Azt gondolom, hogy míg az előző képnél voltak problémáim, itt tulajdonképpen a kezedre dolgozott a modelled is, meg a véletlen is, és ettől van az egésznek egy olyan hatása, mintha egy ilyen preraffaelita diszkó lenne. Jó ez, megvan ennek a hatása. Tényleg, itt a ravatalozóból előbújt a főszereplő, és azt mondja, hogy a francot nektek, elég volt a vízbe feküdni, menjünk bulizni. Szürreális egy picit, ugyanakkor azt akarom még ehhez hozzátenni, hogy ebben a képben látható az, amit az előző képnél elkezdtem mondani, hogy valószínűsítem azt, persze ebben egy csomó hiba, meg véletlen benne van, de ezek most arra adtak bizonyítékot, hogy ha ez még kap egy fél métert hátra, és több teret, akkor ez valami egész eszméletlen gesztusrendszerek előtt nyitja ki az ajtót. Ha fognád azt a szobát, mert én ott voltam, és láttam, nem azt mondom, hogy takaríts ki, meg csinálj rendet, mert a francot, de vannak ott falfelületeid, amiket ha elkezdenél használni drága Endre, oda egy csomó drapéria, meg egyéb dolog is felkerülhet, akkor komoly festészeti irányokat vehetne ez az egész. Én erre szeretnélek téged ösztönözni, csatlakozom az előző képhez is. Ez is egy 3 csillagos leckemegoldás. Nyilvánvaló, hogy aki ismeri a modellt, az lehet, hogy azt mondja elsőre, hogy ehhez semmi köze a modellnek, mert nem róla szól, hanem megtestesít valamit, úgymond szimbolizál, ugyanakkor én azt mondom, hogy de, benne van ebben a modellben ez is, csak nem könnyű belőle előhozni. Jó ez az egész ritmus, van egy ilyen ördögi felhangja. Tetszik, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Hurrá nyaralunk

Hurrá nyaralunk

Félresikerült sikerülések. A lényeg: leesett az objektív sapka, mikor már csuktam le a kazettát. Emiatt exponálódott rá az ereszcső még egyszer a Páromra, meg minden. :-) Az objektív egyszál szemüveglencse, sárga szűrővel, 180mm fókusztávolságú és kb f4-es fényerejű. Gyönyörűen lehet látni az ebből adódó hordótorzítást és a lágy rajz effektet.

Endre, azt gondolom, hogy ez a kép mindenféleképpen célba ért, tehát, az a felmosó vödör a macskával, meg a drága asszonyoddal, meg a seprűvel, azt gondolom, hogy ez 10 pont. Nekem ez mindent visz! Ráadásul az egésznek van egy olyan hatása is, mint egy ilyen elromlott fekete-fehér tévénél, amikor ismétlődtek a képek, nagyon izgalmas. A lenyomat is jó, ahogy egy korlenyomatot adsz ezzel az egésszel, miközben az egésznek az üzenete is tökéletesen érthető, ez nagyon vagány. Ráadásul ez az egész erkély a kis miliővel, az egyébként elég leharcolt kis muskátlikkal, és mindenféle egyébbel, amikor megpróbálja az ember megteremteni a maga vidámságának a terepet, és próbál ebbe a kőrengetegbe belevarázsolni valami kis egyéniséget, de hát, közben meg is kell élni, és annak a seprűnek is kell hely, mert azért mégse a lakásban legyen. És akkor kezd az egész egy kicsit úgy felborulni, és háztáji jelleget ölteni, és ezek azok, amik a legszerethetőbbek. Ebben van benne a legtöbb üzenete a gazdának, és ez itt ezen a képen átjön. Úgyhogy 3 csillag, leckemegoldás, minden megvan! Nagyon szeretem! (hegyi)
értékelés:

Arc haiku

Arc haiku

Kénytelen vagyok leírni, hogyan készül a kép, pár szóban, hogy érthető legyen a kötött mivolta, ami egyben inkább a tradicionalitásnak kedvez, amiben az egyik legnagyobb mester Yousuf Karsh volt, érdemes rákeresni, ha nem ismernéd.

Tehát kollódiumos nedves eljárással készült a kép, azon belül is ferrotípia szerűen (angolul tintype, történeti tudnivalók, háttér: http://fotomult.c3.hu/direktpozitivek/ferrotipia/ ). A lényeg, hogy a fényérzékeny réteg elkészítése a következő, fapadosan:
1. lemezre kollódiumot önteni.
2. a kollódiumos éphogy szikkadni kezdő lemezt ezüstnitrát oldatban fényérzékenyíteni.
3. a csöpögő lemezt a film kazettába tenni, odarohanni a fényképezőgéphez és az időközben beállított modellhez, és exponálni.
4. előhívni vasszulfát előhívóval.
5. fixálni és mosni, meg örömködni a modellel.
6. miután a modell eltűnt balfenéken, megszárítani teljesen és lelakkozni a kollódiumos oldalt, hogy ne sérüljön, levegő oxidáló hatásától védjük.

Az 1-2 pont az kb 4-5 perc. a 3-as pont fénymennyiségtől függően 2-akárhány másodperc, max 5. perc, mert ha megszárad a lemezed, nem tudod előhívni. A beállítás nehézsége, hogy a modellt érdemes szénné égetni, nemcsak a hatás kedvéért, hanem, hogy rövidebb legyen az expóidő.
A kulcsszó: a kollódiumos nedves eljárások körülbelüli érzékenysége kb 0.5-1 ISO. Akinek van fényképezőgépe, az tudja, hogy az átlag érzékenység, főleg, ha digitálisról van szó, 100 ISO.
Ennek fényében a modellnek 8 mp-et kellet kibírnia f 5,6-os rekesszel, kb 1500w-al fél méterről megvilágítva. Elnézést kérek a hosszú lére eresztett leírásért, de gondolom, nem haszontalan a nehézségeit látni. Ami természetesen nem menti a kép hibáit vagy erényeit. Viszont az előbbiek tudatában érdemes készülni egy ilyesfajta jellegű portréra.

Nagyon tisztelem azért Endrét, mert az archaikus technikákkal foglalkozik. Nem mondom azt, hogy ezek száz százalékig kiérlelt dolgok, sem technikailag, sem a fotó leképezésében, de az viszont egy rendkívül fontos ügy, hogy ezeket ne engedjük el, ne engedjük ki a kezünk közül, ne süllyedjen el a feledés mocsarába. Már csak azért sem, mert nagyon érdekes, hogy a végeredmény szempontjából baromira hasonló ügy jön létre, mint amiért küzd és kínlódik az instagram teljes közönsége, a fb-t is belevéve, meg az összes ilyen képmegosztó oldalt. Szerintem kezüket-lábukat törnék, ha ilyen effekteket tudnának rávarázsolni az elkészített fotóikra. (Zárójel: ez a veszélye is a dolognak, hogy a roncsolódásba beleszeret az ember és farkasvakságot kap) Az erő ott van ebben a dologban. Ami az én kritikámat illeti, amiről egyébként én Endrével a kép elkészülte után is beszéltem, hogy az a helyzet, hogy itt a technikából adódik az, hogy amit nagyon köszönöm, hogy Endre leírt, az, hogy itt hosszút kell exponálni, ehhez a hosszú exponáláshoz különböző technikai trükköket kell bevetni úgy is, mint nyaktámasz ahhoz, hogy ne mozduljon be a modell, mert hogy nem érzékeny a hordozó. Magyarán nem csak, hogy hosszút kell exponálni, hanem nagyon nagy fényár az, amit létre kell hozni.
   Van egy olyan térbeli képlet, ami több tényezőből áll össze, és a végeredményből, mint egy ilyen nyomozati anyag következtethető ki az, hogy hol lehet esetleg a megoldás ahhoz, hogy természetesebb maradjon a közlés. Azt, mint a helyzet átélője elmondhatom, hogy eszméletlen sok a fény, amit ott el kell viselni. A lámpák is, meg a kamera is rendkívüli módon beletolakszik az aurámba, tehát, még akkor is, ha ebbe semmiféle ezoterikus dolgot nem akarok mondani, fontos az, hogy mekkora teret hagyunk a modellnek ahhoz, hogy ő kényelmesen, komfortosan érezze magát. Megint jön a Zsolt-féle barokkos elágazás, nem kötelező, hogy kényelmesen érezze magát a modell, mert érezheti magát kényelmetlenül is, az is egy irány. Utalnék itt Yousuf Karshnak a Churchill portréjára, amikor kikapta a szájából a szivart, de ott arról volt szó, hogy egy egyébként elég unott helyzetet fel kellett valamivel dobni. Ez egy eszköz. De az, hogy valakit már az első pillanattól kényelmetlen helyzetbe hozunk azáltal, hogy bele van szorítva 2000 W fénybe 40 cm távolságról, az szerintem eléggé meghatározza azt, hogy mennyire lesz sikeres a gesztus rendszer. Mennyire lesz az a mosoly őszinte, hogy fog ez a dolog megtörténni a valóságban. És ennek nagyon egyszerű a megoldása, ráadásul a mélységélességen is nyernénk egy kicsit, mert itt most nagyon vékony a mélységélesség sávja. Magyarán én azt mondom, hogy inkább exponálj még hosszabbat, mert az, hogy 8, vagy 20 másodpercet exponálsz, az már szinte mindegy, az sem baj, ha bemozdul egy kicsit a modell, mert hát, hiszen nem az élességet üldözzük, és nem azt kell megszámolnom, hogy mennyi mitesszer van a homlokán. Ugyanakkor, ha felemeled az exponálási időt, akkor távolabb kerülhet a modell az objektívtől is, és a lámpáktól is. Még valami, ha ezekre a lámpákra valami tüllt, vagy valamilyen pausz-, vagy rizspapírt ráteszel, akkor nem lesz négy fénypont az ipse szemében, tehát lehet, hogy ez is segít egy kicsit, mert ennek így van egy ilyen elmozdultság érzete, mintha az a szemgolyó beleremegett volna ebbe a történetbe. Magyarán túl közel vagyok hozzád, és ez a nagyon nagy közelség nem tesz jót.
   Még egy dolgot hadd mondjak, hogy az sem baj, és annak is van ám hatása, ha azáltal, hogy megnöveled a tárgytávolságot, azzal azt is eléred, hogy egy atmoszférát kap az egész, egy olyan érzetet, ami a személyiségből többet elárul. Mert amikor mint egy ilyen tárgylemezre kipreparálva oda kerül az ember, és amikor ennyire nagyon boncolni kezdünk valakit, akkor lehet, hogy pont a lényeget vesztjük el, mert ő akkor már csak szerepelni tud, nem jelen van, hanem valamit túl akar élni. Túl akar lenni azon a diszkomfort érzeten, amit ez az egész helyzet teremt. Én azt mondom, hogy ez az egész történet sokkal jobban mutatna akkor, ha ez egy ilyen mellkép szintig hátrálhatna, és ez szerintem jót tenne a modellnek. Egyébként 3 csillag, leckemegoldás, szerintem ezen nincsen vitánk, amiket elmondtam, csakis azért mondom, mert fontosnak gondolom, hogy megtaláld azt a ritmust, ami ezt az egészet utána már neked beindítja. Ráadásul, ugye nagyon frontális a világítás, tehát itt most minden szinte egyformán kilóra ugyanannyi a két oldalon, lehet, hogy ezen is módosítanék valamit valamelyik oldal előnyére. Endre, hajrá, várom a többi áldozatról is a képet. Próbáld ki azért ezt, hogy mi van akkor, ha távolabb kerül a modell. (hegyi)
értékelés:    

Kígyóbőr

Kígyóbőr

Korfun találtuk Timivel. Egy nálam levő boxgép filmkamrájában csempésztem haza. Most került sor rá és kezdem halványan megérteni, mi hajthatja Joel Witkint meg H.R. Gigert. Két üveglap közé préseltem be a nekem tetsző darabjait, majd fekete háttér előtt surlófénnyel átvilágítottam.

Nagyon érdekes ez az egész attól, hogy olyan perspektívajátékot kapunk, ami a kígyóbőr sejtjeinek ritmusával, ezekkel a pikkelyszerű dolgokkal, már eleve megbolondítja a teret, a világítás még belevisz ebbe valamit, és az egész egy hullámzó, pulzáló ritmussá áll össze. És ez a nagy erénye is ennek, hogy miközben egy teljesen halott ügyet fotózunk, egy levedlett kígyóbőrt, mégiscsak megtelik élettel. És ez ennek köszönhető, a világításnak, annak, hogy hogyan választotta meg a perspektívát Endre, és annak, hogy mindezt utána hogyan komponálta képpé. Azt gondolom, hogy miközben nem a szokásos csendéletet kapjuk, mégis beleillik ebbe a témakörbe, merthogy gondolkodásra késztet, mindenféleképpen kivált valamilyen viszonyrendszert az emberből, és esztétikai értelemben is abszolút helyénvaló a dolog, úgyhogy én erre megadom a 3 csillagot és a leckemegoldást is. Endre, légy szíves nagyobb tempóra kapcsolni, szükségünk van rád, ne csak csöpögtesd ide nekem a képeket, hanem tessék nagyobb tempóban küldeni a leckéket! (hegyi)
értékelés:    

Hegyi Zsolt-2013.02.18. 20:48, Hegyi Zsolt-2013.02.18. 20:48, Hibaizmus a Drunken Tailorban, Hegyi Zsolt-2013.02.18. 20:48, Hegyi Zsolt-2013.02.18. 20:49, Hegyi Zsolt-2013.02.18. 20:49, Hegyi Zsolt-2013.02.18. 20:49

Hibaizmus - lágy rajz - lágy agy... Drunken Tailor

Szentmihályi szalonnasütés

A július végi szalonnasütés csapatképe. Balról jobbra: BélaBéla, Buda, Bea, Győző, Endre, Zsolt, Jóska, Ágnes, Bandi, Tímea

Szentmihályi cukkinisütés

A képen a kemény mag, Timi cukkinije, és ahogy várjuk, hogy elkészüljön.

Jégzajlás F64

Jégzajlás F64

Ezt csak kiegészítésnek szánom a Jégzajlás c. képhez, ami lágy rajzú objektívvel készült, ez meg egy nagylátószögű "modern" anasztigmáttal (meyer weitvinkel aristostigmat). Talán érdekes összehasonlítási lehetőség f64 vs. lágy fókusz képi ügyben (hogy üssek egyet Hevessy Iván szellemén:-) ).

Jó kis korrekt kép ez, arról nem te tehetsz, hogy a hídhoz képest ez a korlát itt az elején inkább az imitáció kategóriájába esik, sajnos az utcabútoraink, korlátjaink korántsem mutatják azt a gondos kivitelezést, amit egyes épületek, hidak igen. Szóval korrekt, de ha már ilyen szürke, ködös tél, akkor jobban izgatna, ha a olyan időpontban készült volna a felvétel (hogy technikai manipulációt ne említsek), amiben a csúcsdíszei a hídnak már erősebben ködbe vésznek, ez helyettesítheti a felhőket, és igazolhatja, alátámaszthatja a jeges téli zord időt. Azt nem tudom eldönteni, hogy érzelmileg merre mozdulunk el a képpel, mert most a korrektségen kívül egy nagyon távolságtartó, tárgyilagos közlést kapok. És még valami: Endre, ne hagyj minket kép nélkül, várjuk az önportrékat is, ha már egyetértünk abban, hogy a városfotó nem épp a legnehezebb fotós feladat, ne hagyj minket kiéhezni. :) (hegyi)
értékelés:

Jégzajlás

Jégzajlás

Végre egy lágyrajzú, piktoralista stílusú híd/város fotóm is elkészült. Az objektív egy saccper 150 éves valami, egy szál szemüveglencse réztubusban, ha a rekeszt kiveszi az ember - és ki kell venni - akkor f4-es fényerejű. A nega forte 9x12-es, 200-as. A hívás: Rodinal 1:100-ban, 1 óra 20 fokon.

Sokat káromkodtam, mert a sárga szűrőt vagy 10x beleejtettem a hóba, vagy villamos ment el pont mögöttem, vagy egy teherautó... Emberek nem mertek közelíteni, de a megoldást a rendőrség hozta, a diáktüntetés miatt lezárták a partszakaszt, ahol voltam, így nem jöhetett arra semmi...:-) A rendőrök nem zavartak, főleg, amikor látták, hogy időnként az ég felé rázom az öklömet. :-)

Jó kis képeslap anno, van benne valami, ami túlmutat a nyálkás, zúzmarás, hideg saras télen, és ha van vele problémám, az csak technikai. Értem én a tiszteletet a régi korok iránt, a régi technikák iránt, és ez nagyon fontos, de a régi hibákat nem kell ebbe a körbe belevenni, mert azért a régi mesterek is igyekeztek hibáikat a lehetőségeikhez mérten korrigálni. Persze vannak szép hibák, és van a korral járó rothadós hiba is, bele lehet szerelmesedni ezekbe, én megértem, de a tónus felemássága nem ez a kategória. Azaz ahogy régen maszkoltunk, nem ártana eldönteni, melyik tónus tetszik, és ahhoz belőni a teljes képet, mert most 3 sáv látható, jobb szélen egy lírai elrajzolt, bal szélen egy komor borongós, és középütt az, ami nevezhető korrekt korrajzi tónusnak is. Bármelyik igaz lehet, de most olyan érzésem van, hogy ez így egy laborálatlan kontakt, vagyis nincs befejezve. Nem tudom, Endre egyetért-e velem ebben, mert minden tiszteletem a megszállottaké, eszembe nem jutna kihipózni azt, ami Endrét ebben lázban tartja olyannyira, hogy még a rend őreit is elámítja vele, szóval mer a fene kekec lenni, a három csillag azért megvan, ha rezeg is a léc a technika miatt, de vállalom azt is, hogy én ezt rosszul értem, és ez így jó, hibásan. Mondom, nem az életlenség a bajom, az teljesen rendben van, hanem a sávos tónusrend. (hegyi)
értékelés:

Haláltánc ballada

Haláltánc ballada

Kedves Ismerősen Ismeretlen!
Zsolt messire szívességéből kerültem körötökbe, és mivel bemutatkozni illik, haladjunk sorban:-) Sokmindennek készültem, asztalostól kezdve női alsónemű varróig, de végül nyomdász lettem, hivatalosan DTP operátor. Ízlésvilágom kaotikus, nem teljesen csak látványra épülő, de a látványokkal szigorú vagyok, munkám következtében is:-) Bárkinek kell szétszedni a fényképezőgépét, csak szóljon, mint az egyszeri ismerősöm, aki hozott egy elég drága Nikont, kezembe nyomta, szedjem szét. Szétszedtem a legjobb tudásom szerint, aztán odaadtam neki egy nejlonzacskóban. Sose láttam még embert így sírni. Elfelejtette hozzátenni, hogy javítsam is meg...:-)
A könyveket szeretem, vegyesfelvágottban. A legvegyesfelvágottabb a Mester és Margarita, nomeg persze az Isten tudja Joseph Hellertől. Asszem hosszú lettem:-)

Hát, Endre, le se tagadhatnád a tipográfusi múltad, persze nem is kell, ez így egy jó kis oldalpár is lehetne akár, és jó az illusztráció is, persze az kérdés, hogy aki ismer, egy életvidám, örökké mosolygó pasit lát, aztán belül meg kereszt, és Faludy... szóval lesznek még itt meglepetések, azt hiszem. Jó leckemegoldás, de várom ám a folytatást is! (hegyi)
értékelés: