Jégzajlás F64

Jégzajlás F64

Ezt csak kiegészítésnek szánom a Jégzajlás c. képhez, ami lágy rajzú objektívvel készült, ez meg egy nagylátószögű "modern" anasztigmáttal (meyer weitvinkel aristostigmat). Talán érdekes összehasonlítási lehetőség f64 vs. lágy fókusz képi ügyben (hogy üssek egyet Hevessy Iván szellemén:-) ).

Jó kis korrekt kép ez, arról nem te tehetsz, hogy a hídhoz képest ez a korlát itt az elején inkább az imitáció kategóriájába esik, sajnos az utcabútoraink, korlátjaink korántsem mutatják azt a gondos kivitelezést, amit egyes épületek, hidak igen. Szóval korrekt, de ha már ilyen szürke, ködös tél, akkor jobban izgatna, ha a olyan időpontban készült volna a felvétel (hogy technikai manipulációt ne említsek), amiben a csúcsdíszei a hídnak már erősebben ködbe vésznek, ez helyettesítheti a felhőket, és igazolhatja, alátámaszthatja a jeges téli zord időt. Azt nem tudom eldönteni, hogy érzelmileg merre mozdulunk el a képpel, mert most a korrektségen kívül egy nagyon távolságtartó, tárgyilagos közlést kapok. És még valami: Endre, ne hagyj minket kép nélkül, várjuk az önportrékat is, ha már egyetértünk abban, hogy a városfotó nem épp a legnehezebb fotós feladat, ne hagyj minket kiéhezni. :) (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

45
Értékelem!

Tudom, hogy nem úgy értetted, de valahogy csak frappánsan kellett válaszolnom... most mondjam csak azt, hogy igaz! igaz! :)

42
Értékelem!

Isten ments, nem úgy értettem, hanem a világegyetemmel szembenállásra:-)

45
Értékelem!

Én nem érzem magam egy ördögi alkatnak... :)

47
Értékelem!

"Győztél felettem, mert az végzetem, Hogy harcaimban bukjam szüntelen, De új erővel felkeljek megint."

Szerintem ez a helyes hozzáállásunk:-)))

43
Értékelem!

Köszi szépen Endre! Így már értem, és megértem! Hevessy idézett fellépése tényleg nem valami megnyerő, és kifejezetten úgy tűnik, hogy sarkításában igaza sincs. Persze ettől még a szemeben az extra nagy mélységélesség nem lesz Hevessy védjegye, azaz nem áll szemben bennem a téma, szerencsére - mert minden ilyen csak gát. Nagyon szépen köszönöm, hogy megmozgattál az ügyben, épülésemre van minden ilysmi, érzem, tudom! :)

(((És feltehetően inspiráltak is e gondolatok a szorgalmi beküldésemben... :)))

35
Értékelem!

Szal a lényeg, Hevessy Iván megírta anno a "A magyar fotóművészet" c. könyvét.
Ebből az inkriminált rész:
"Beszédes példája volt az ilyn káros jelenségeknek a harmincas évek elején a lágyrajzú objektíveknek és lágyító előtétlencséknek elterjedése. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen ennek romboló hatásáról már több ízben említést tettünk.
Elképesztő azonban, hogy a "lágy rajz" ostoba és foto-ellenes epidémiája, noha csak átmenetileg, a magyar fotoművészet kiválóságai közül is elsodort néhányat. Láttunk lágy rajzú felvételeket Balogh Rudolftól, így a "Tűzrakás" és a "Rétesnyújtó" című képeket, sőt Vadas Ernőtől is, az "Uzsonna" c. kompozíciót, pedig őt egyébként sohasem hagyta cserben helyes művészi ösztöne. A kép formai felépítése olyan szép, hogy sajnálattal tekintünk rá, mert ha valamely "bántóan éles" objektívvel készült volna, akkor a kítűnő mester legjava munkái közt tartanánk számon.
Ugyanezt kell mondanunk egy másik jeles fotóművész,Angelo Pál akkoriban készült felvételeire, amelyek hasonlóképpen áldozatul estek a divatként hódító mániának. Különsen a "Rorate" című,remekbe készült kompozícióját fájaljuk. A magyarfénykép-művészet egymásik kítűnőségének, Vydareny Ivánnak "Parton" jelölésű képe szintén e járvány szomorú eltévelyedettje.
Lágy rajz?
Elkent vonalak, szétmázolt fényfoltok, mesterséges ködbe fojtott formák! Mintha egy súlyosan rövidlátó szem látomásai lennének, vagy a könnyező szemekben egybefolyó képek, a ragyogóan tiszta valóság eltorzulásai.
A Weichzeichner-mánia a fotoművészet öngyilkossági kísérlete volt.
Szerencsére nem sikerült."

Szal a lényeg, nálam halott ember a Hevessy:-)

40
Értékelem!

A párbeszéd szakmai felvételéhez az én előképzettségem már kevés. De gondolataim vannak.

A neten látom, hogy Hevessy Iván egy rakás könyvet írt a témában - úgy látom tankönyveket is, talán azokból folyt a szakoktatás is, úgy olvasom ki Endre felvezetőjéből, hogy bizonyára szakmai nézeteltérések forrása is. Nem tudom, ebben a vitában ki milyen álláspontot képvisel, talán jobb is lenne csendben maradnom :) No de ahogy a szállóigévé vált aforizma is mondja: az ember időnként belebotlik az igazságba, de rendszerint feltápászkodik és tovább megy... Ehhez én csak annyit tennék, hogy fekve maradva viszont biztosan nem ér el sehova. Ekként bukdácsolok én is a gondolatok között. Nézem a két képet, és számomra e versus olyan mint mondjuk Johnny Weismüller versus Herman Ottó... :)

Elgondolkodtam, hogy ez a fotó lenne talán technilailag a rossz verzió, vagy amaz? Nekem amaz egy hangulat, emez egy látvány. De fotóművészetről beszélünk, vagy alkalmazott technikáról? Egyáltalán befogadóként kell-e nekem kategorizálnom? Befogadóként számítanak-e nekem, hogy miképpen érnek el hozzám a hatások (és visszahatva a kérdésre, ekként a cél szentesíti-e az eszközt?)

Nekem ez is tetszik, amaz is tetszik, de felismerem, hogy más érzékeimre hatnak...
Ott felmerül a festészet fogalma, úgy emlékszem. A festészet is szép és klassz dolog, de szerencsére nem csak a festészet szűrőjén keresztül kell megismernünk a világot. Nem gondolom azt sem feltétlenül, hogy a fotográfiának feltétlenül a festészet útján kell járnia. Nem is lehetséges, az abszolút korlátok miatt - hiszen a képet nem az alkotó képzi, azt egy technika hozza létre. A festészet számomra abszolút idea - ráadásul korlátlan és egyedi. (De mennyivel szegényebbek lennénk nélküle!) A fotográfia számomra mondjuk így: relatív idea - megszabott és társas (az adott pillanat mindig a társa). Fotógráfiával - szerintem - csak egyféleképpen lehetne a festészet irányában elmozdulni, és az nem a képek zárt időintervallumban történő mosása - nem az ilyen-olyan lágyítás, hanem az időben elnyúló, extra hosszú expozíció, amely minden rezdülést rögzít. Ahogy a festő lelkére hatnak az órák, a napok, hetek, míg formálódik a műve, és időről időre változik - nem csak látványában, de akár lelkületében is a mű. Ezt a fotográfia nem tudja szerintem.
Eddigi ismereteim szerint a fotográfiának éppen a pillanat az erénye - persze, el lehet húzni hosszan is az expozíciót, de az is eltörpül amellett, amin egy festő megy át. Tehát a fotográfia erejét - szerintem - nem azon az úton kell keresni, mint a festészetét. (Bizonyára lehet, de talán hosszú távon nem vezet kielégítő eredményre.)
Persze, talán a csendélet, és a fotóst tevékenyen bevonó fotográfiai témák hasonlatosak leginkább a festészetre. De ott is inkább a térben komponál a fotós, nem is festőként, hanem már szobrászként - térformálóként. És annak síkvetületét örökíti majd meg egy lelkületi pillanatban, vagy igen záros pillanatsorban... Elismerem, a hasonlóságot itt éppen ugyanúgy az alkotó felkészülésében látom, abban a lelki útban, abban a törekvésben, ami összeköti őt más képzőművészekkel. Tehát a spontán vagy akár a kitervelt megfigyelések fotográfiáját (pl. egy híd fotózását) nem tartom ezzel rokonnak e lelki, szellemi út tekintetében. Az másról szól számomra.

Összegzésem (mert már annyi mindenről beszéltem, hogy talán csak a gyereket veszítettem el)

én nem látom egyik technikát sem rosszabbnak a másiknál. A kérdés, hogy mi a célunk? De semmi esetre sem tartom hasonlatosnak így sem, úgy sem más képzőművészeti tevékenységgel (Ha csendéletnél csinálod meg uyganezt, talá, de ott is a csendélet összeállítása miatt lesz a festészettel rokon számomra...)

Ez ebben a (mindkét) formában fotográfia, szerintem nem is olyan mint, és nem is érdemes arra törekedni, hogy olyan legyen mint. Mert az "olyan mint" mindig gyengébb érv, mint az "az ami"...

Üdvözlettel István :)

UI: bocs, ha hosszú lett volna, főleg, ha felesleges... lehet, hogy félreértettem a felvetést, és mindez evidens... Ezesetben fogadd csak úgy, hogy magamnak foglaltam össze! :))

39
Értékelem!

Ádám, vágd meg pont olyanra, mint a másik, akkor ugyanazt látod kb, és akkor érted, hogy mi a különbség a lágy és a "realista" fotó között, illetve lágy fókuszú lencse vs. "kemény" anasztigmát között.

Én egyébbként szeretem a hidakat, Isten tudja miért:-) Beütés, fejileg, kiskorban?:-)

33
Értékelem!

Az előzőnél hangsúlyosabb volt a jég mert hát ugye ott több volt meg maga az időjárási viszonyok is inkább a hidegérzetet erősítették, nekem itt most mintha a híd nagyobb hangsúlyt kapna mint maga a a címben megjelölt esemény.

Új hozzászólás